Gyöngyössolymos határában a kis, jelentéktelennek tűnő szikla geológiai ritkaság. A vulkáni utóműködés során forró gázok és gőzök törtek fel a mélyből, hévforrások és gejzírek működtek. A gejzírek kovasavtartalmú meleg vize néhol átalakította a hegy kőzeteit, s egészen új kőzetfajta, a gejzirit keletkezett.
A gyöngyössolymosi útelágazástól kb. 15 méternyire már messziről látható a Bábakő, két vízmosás között fákkal, bokrokkal benőtt parlagterületen kb. 5 méter magas sziklatömb. Hagyományok szerint áldozati bemutató helyként, később a boszorkányperek idején, boszorkányság vádjával üldözött asszonyok égető helyeként használták, “Boszorkánykő”-nek is nevezik. A Bábakő különös tulajdonsága, hogy letöredezett darabjai összeütve szikráznak. A Tihanyi-félszigeten nagy számban látható gejzírkúpok nevezetes rokonai ennek a képződménynek.
Solymosról keletre, majdnem a határszélen fekszik. A solymosi és gyöngyösi határ között választóvonalat képez a Benére vezető országút. Ettől számítva Solymos irányában körülbelül 50 méterre, egy hatalmas 4 méter magas sziklatömb emelkedik ki a szántóföldből. Körülötte pedig több kisebb-nagyobb szikladarab fekszik, mintha a nagyobbról töredeztek volna le. Ez azonban csak első pillanatra tetszik úgy, mert jobban megvizsgálva kitűnik, hogy ezek is mind külön-külön erősen be vannak ágyazva az agyagos földbe. Úgy látszik, hogy mindegyiknek egy közös nagy kőtömeg alapjuk van. Mint egy elmerült tengeri szigetnek a kiálló szirtjei meredeznek ki a föld színéből.
A szikla körül rétek és szántóföldek vannak. A föld felszíne igen hullámos ezen a tájon. Maga a Bábakő is egy ilyen hullámvölgyben fekszik. Általában elég jó termőföld az a vörös és sárgás agyag, amely ezt a részt elborítja. Feltűnő jelenség, hogy nagy darabon nincs kő a völgykatlannak ezen a részén. Különösen nyugatra és délre, északra is csak a Tarmahegy tövében kezdődik a köves talaj. Legközelebb van hozzá a Pipishegy, amelynek azonban egészen más a kőzete. Talán azért is régente vándorkőnek tartották ezt a magányos sziklát, amelyet a Mátrából görgetett le a víz vagy a jégár erre a helyre.
Ez azonban nem valószínű, már csak azért sem, mert nem egy darabban van, hanem a föld mélyében lévő sziklatömegnek több kiálló csúcsa látható.
Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy közvetlen környezete terméketlen, köves talaj, amelyen gyéren terem a fű és a kökénybokor. Sokkal valószínűbb az újabb meghatározás, amely szerint gejzír, vagyis kovasavas melegforrás lerakodásából képződött.
Ezt bizonyítja továbbá maga a szikla anyaga is, amely egészen kovakő, megütve csak úgy szórja a szikrát. Népmondák is fűződnek hozzá.
Miszerint az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit seprőparipán nem tudott utolérni és mérgében utána dobta ezt a nagydarab követ, ill. a honfoglalás után a keresztény hit sokáig küzdött az ősi pogány vallással.
Szent István király alatt terjedt el legjobban a keresztény vallás.
Már csak a kereszt hiányzott róla, mikor Ármány a pogányság gonosz szelleme, egy sötét éjjel óriási kődarabbal akarta összezúzni a templomot. De mikorra súlyos terhével odaért, megvirradt és megszólalt a hajnali harangszó.
Forrás: http://www.gyongyossolymos.hu/turisztikai-latnivalok/
