Mónosbél község a Bükk-hegység délnyugati lejtőjén a Bükki Nemzeti Park határán, az Eger-patak kiszélesedő völgyében helyezkedik el. A falu keleti oldalán hirtelen emelkedő erdő borította hegyek – János-hegy 543m, Hársas-tető 548m, Kis-szoros tető 570m – szinte alpesi táj látványát és klímáját adják.
Mónosbél nevét malmairól, és egykori birtokosáról, a Bél nemzetségről kapta. A Barátkertben még ma is megtekinthető a település egyetlen épen maradt vízimalma. Egyesek szerint 9-12 malom is működött a faluban, melyekben kukoricát, majd később búzát is őröltek.
A ma Sas-hegyként emlegetett kőbánya fontos munkalehetőséget jelentett a község számára. A hegy alatt és a környékén található nagy mennyiségű víznek fontos szerepe volt a bányászat megszűnésében, mert emiatt veszélyessé váltak a robbantásos kitermelések. A kitermelt mészkövet a helyiek darázskőnek is nevezik, mely fontos építőanyag volt számukra.
1755-ben az egri szerviták építettek kis fakápolnát a falun kívüli dombra.
1818-ban a rend kőkápolnát épített a helyi darázskőből. A kápolna oltárképe Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A faluba érkező atyáknak épített vendégház és gyümölcsöskert még ma is látható.
