Ma, bolygónk ökológiai ünnepnapján, majd harminc esztendeje látványos természetvédelmi akciókkal találkozhatunk világszerte.
Persze a figyelemfelkeltés lehetősége országonként eltér, mifelénk leginkább egy-egy iskolázott facsemete válik a lakossági bolygóvédelem szimbolikus főszereplőjévé. Ezeken a rendszerint jól dokumentált eseményeken a forgatókönyv és kelléklista nem szokott nagy meglepetést okozni: kell egy közszereplő, egy vadiúj ásó vagy lapát, – ha lapát, akkor legyen előre ásva egy gödör is – kanna, sok mosoly és sajtó. Mindenki boldog, a figyelemfelhívás letudva, a remény pedig közös, hogy talán holnap is meglocsolja valaki a csemetét.
Az idei föld napján azonban máshogy alakultak a dolgok itt, a Mátrában.
Ma nem fák ültetéséről beszélgetünk, hanem fák kivágásáról. Megjegyzem, szoktunk mi kivágásról is beszélgetni, de a témának általában korábban van szezonja. Amikor közeleg a hideg, amikor leszáll az éj, reggelre meg a derékmagas facsonkok kínálnak nekünk felzárkóztatáspolitikai beszédtémát. Viszont most nem erről van szó.
Mindenki tudja, olvasta vagy átélte: a napokban a hegy megint megmutatta, ki itt a főnök. Hatalmas mennyiségű hó esett, a meglepetés ereje és a nyári gumik összekócolták a hétvégi terveket. Településeket és turistákat ejtett foglyul a hó, néhol az áram és a telefonhálózat is csak mutatóba pislákolt. A recepciósoknak a szobafoglalások kényszer-hosszabbítása, a hotel vendégeinek a Ragyogás című film online letöltése, a mentőalakulatoknak pedig az útakadályok leküzdése jelentette a nem várt tavaszi programot. Merthogy voltak akadályok a hegyi szerpentineken bőséggel. A néhol félméteres hó is épp elég akadályt jelentene sok helyen, de azért a Mátrában emiatt nem szokott megbénulni az élet.
Az igazi problémát most a fák jelentették. Azok a fák, amelyek a zöldellő ágaikra nehezedő hó súlyától megrogyottan, tőből kifordulva feküdtek az utakon. A hómaró és a hókotró – elnevezésük is beszédes – sajnos nem a tonnás fatörzsek eltakarítására lettek tervezve. Az utakat újból közlekedésre alkalmassá tenni rendkívül összetett feladattá vált. Viszont nem megoldhatatlan feladattá, így a szakemberek meg is oldották. Hallhattunk kisbabának feljuttatott tápszerről, árokból mentett buszról, aggregátorba vitt üzemanyagról, drónnal feltérképezett vezetékszakadásról, speciális mentőjárművek garmadájáról: összességében felkészültségről, profizmusról és elszántságról.
A szakemberek szerény szavai között azonban halljuk meg a kritikájukat is. Ők azt mondják, a kidőlt fák túl közel voltak az utakhoz, ilyen közel pedig minden fa veszélyt jelenthet.
Ma, a föld napján, az éves közszolgálati facsemetebummkor éppen fakivágásról beszélni szokatlan dolog. Szokatlan, azonban nem érthetetlen.
Ha lenne egy képzeletbeli, össztársadalmi társasjátékunk, mi itt és most biztosan amnesztiát adnánk a mátrai fatolvajoknak, ezzel letudva az éves kvótájukat. A következő lépésben a földnapi látvány-faültetéseket ugyanide vezényelnénk. Csak olyan húsz méterrel távolabb az utaktól.
Sajnos nincs ilyen társasjátékunk.
Szerző: KékesOnline, Zelei Dániel
Fotó: freeyork.org
