Nem mindennapi hivatást választott magának Bozsik András, aki amellett, hogy a gyöngyösi Új Nap Egyesület gyepmestere, a Kékes Kutató-Mentő Alapítvány önkéntes mentőkutya-vezetője. Négylábú társával, Szushival eltűnt személyek keresésében nyújtanak segítséget. Ismerkedjetek meg velük!
– Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Vagy épp mentőkutya-vezető – a te esetedben így lehetne folytatni a verset. Nem mindennapi hivatás! Hogyan sodródtál erre a pályára?
– A Magyar Honvédség állományában kezdtem járőrkutya vezetőként, majd a Fővárosi Büntetés-végrehatási Intézetnél folytatódott a kutyás pályafutásom. A mentőkutyázással Jászberényben ismerkedtem meg, a Kékes Kutató-Mentő Alapítványról pedig először az interneten olvastam. Gondoltam, egy hívást megér, hogy bemutatkozzam, s hogy önkéntesnek jelentkezzek hozzájuk. A telefont Klausmann Viktor vette fel. Mivel nem tudtam, hogy ő a csapat vezetője, először elnézést kértem a zavarásért, azt gondoltam, rossz számot hívtam. A tévesnek hitt hívásból azóta munkakapcsolat lett.
– Szushival hol találtatok egymásra?
– Egy tatabányai állatmenhelyen fogadtam örökbe még 7 hetes korában. Ennek már közel négy éve, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Szushi egyébként egy Golden Retriever keverék, a hivatalos foglalkozása pedig területkutató kutya. Másfél-két éves képzés után tett mentőkutya vizsgát.
– Milyen feladata van egy területkutató kutyának és gazdájának?
– Elsősorban erdős, bokros, fás területeken kutatunk eltűnt személyek után. A mi munkánkban az az érdekesség, hogy a kutyának nincs szüksége szagmintára, ő az ember szagfelhőjét keresi, így jut el hozzá, majd hangos ugatással jelzi a gazdinak, hogy megtalálta.
– Hogyan készültök egy-egy bevetésre?
– Azt szoktam mondani, hogy egy mentőkutyát egy kutyaéleten át tréningezni kell. Heti két-három alkalommal edzünk. A kutató-mentő csapatot 8-10 fő alkotja, általában sorsot húzunk, ki lesz az aznapi eltűnt személy. A szerencsés kiválasztott ilyenkor „elbújik” egy fás-bokros területen, s a kutyáknak máris adott a feladat.
– Kutya egy munka! Vagy mégsem?
– A kutya nem munkaként fogja fel, az ő számára ez tulajdonképpen egy feladat, aminek a sikeres elvégzése után jutalmat kap. Ez lehet egy falatka, egy labda vagy egy játék. Őket ez motiválja.
– És téged?
– Menteni mindenáron, hiszen az életnél értékesebb kincs nincs, akkor is, ha a máséról van szó – nekem ez a mottóm. Minden igyekezetünk ellenére sajnos előfordul, hogy nem happy end a vége egy kutatásnak, így számomra az a legnagyobb elismerés, ha a keresett személytől meg tudom kérdezni, hogy van. Ez azt jelenti, hogy időben érkeztünk.
– Gondolom, Szushi nemcsak munkatárs, hanem családtag is.
– Nem az. Annál jóval több! Olyan kötődés alakult ki köztünk az évek során, ami megmagyarázhatatlan, szavakkal nem is tudnám megfogalmazni. Az biztos, hogy ismerem már minden szőrszálrezdülését!
Andrástól azt is megtudtuk, mint minden kedvencnek, Szushinak is van beceneve, ám ezt 18 év alatti olvasóinkra való tekintettek nem áruljuk el. Aki kíváncsi, kérdezze meg személyesen! Legközelebb április 28-án 14 órakor, a Vachott Sándor Városi Könyvtárban találkozhattok velük.
Szerző: KékesOnline, Korepta Lilla
