Annak idején, amikor én kislány voltam, minden évben kaptam májusfát. Mi őrizzük ezt a szokást, így két kislányunknak – Fanninak és Zsófinak – ma hajnalban az apukájuk csodaszép két fát állított – mesélte a bélapátfalvai édesanya, Vadálné Koppányi Anna.
Először az apukák faragják a fácskákat, később ez az udvarlók dolga lesz – tette hozzá.
Lánykoromban olyan is volt, hogy a kiskapunkat május elsejére ellopták, és egész nap azt kerestük. Végül pár szomszéddal arrébb találtuk meg egy üres telekre bedobva, a csatornánkat pedig a régi udvaron lévő kútba hajították. Ezeknek a jelentését még mai napig nem fejtettem meg – idézi fel nevetve Anna.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb.
Szerő: KékesOnline
