A képviselőtestület Gyöngyös Város Érdemes Pedagógusa kitüntetésben részesítette a Katona József úti tagóvoda vezetőjét, Solymosi Lajosnét. Marikával épp a beiratkozási teendők közepette beszélgettünk.
– Mióta dolgozik óvónőként?
– Ehhez kicsit számolnom kell… 1981 óta. Nagyon régen!
– 36 év bizony sok idő a pályán. Számított az elismerésre?
– Egyáltalán nem, de nagyon jól esett. Úgy érzem, a kollégáim közül sokan megérdemelték volna.
– Most épp a kicsiket íratják be a szüleik. Szereti ezt az időszakot?
– Nagyon! Az az igazság, hogy a nagyok az itt töltött 3-4 év alatt nagyon a szívünkhöz nőnek, fáj is kicsit elengedni őket. Bevallom, a ballagási ünnepségen pityeregni is szoktam. A kicsik – akik sokszor még cumisüveggel a kezükben jönnek – viszont teljesen más világ. Ilyenkor újra babázhatunk! A beszoktatás alatt nagyon sok ölbéli játékkal, odafigyeléssel, sok szeretettel oldjuk a feszültségüket.
– A mai gyerekeknek másra van szükségük, mint a néhány évtizeddel ezelőttieknek?
– Igen is, meg nem is. Nálunk mindig is gyermekközpontú, családias légkör uralkodott, de régen, amikor 40 fős is volt egy csoportunk, más módszerekkel foglalkoztunk a gyerekekkel. Most maximum 25 fős lehet egy csoport, így személyre szabottabban tudjuk fejleszteni a ránk bízott kicsiket. A feladatokat ma már játékokba integráljuk, sok választási lehetőséget adunk. A világ persze felgyorsult, a digitális eszközöket ezek a gyerkőcök már sokszor jobban kezelik, mint a felnőttek. A nagyszülők is sokszor dolgoznak még, a szülők pedig rohannak. Mindezzel együtt nagyon odafigyelnek a gyerekekre, és mindenben segítenek nekünk is. Maga az óvoda is változott. Alkalmazkodnunk kell a kor kihívásaihoz, nyitottnak kell lennünk az újra, folyamatosan fejlődni, javulni kell. Mióta tagóvoda lettünk, intézményvezetői feladatokat is ellátunk. Ezt is nagyon szeretem, mert jó vezetéssel tehető igazán eredményessé az óvoda. Szerencsére nálunk nagyon hatékony a nevelőtestület, kiválóan tudunk együtt dolgozni. De persze a gyerekek az életem, ők állnak mindenek felett, közöttük szeretek a legjobban lenni.
– Marad szabadideje, amikor töltekezni tud?
– Nem sok! Ezt a munkát csak 100%-os odafigyeléssel érdemes csinálni, mert nagyon nagy felelősséggel jár. Ezek a gyerekek fognak gondoskodni rólunk idős korunkban. Nem mindegy, hogy milyen benyomások érik őket nálunk napi 8-9 órában. Talán az óvoda az utolsó olyan pont a gyerekek életében, ahol szabadon foglalkozhatnak a kedvenc dolgaikkal, utána már sokkal szabályozottabb keretek közé kerülnek. Hét közben tehát az oviban vagyok, hétvégén viszont a két unokámmal, akik 3 és másfél évesek. Mindenkinek azt kívánom, hogy élje át, milyen nagyszülőnek lenni, mert csodálatos dolog! Egyébként szívesen járok színházban, zenét hallgatok, esténként olvasok. A munkám fárasztó, de minden perce megéri, hiszen rengeteg szeretet, puszit, ölelést kapok. Mikor odaszalad hozzám egy kisgyerek és azt mondja: „Szeretlek, Marcsi néni!” akkor bizony elolvadok. A gyerekekhez sok türelem kell. Mi itt azt valljuk, hogy nem szabad sürgetni őket, hagyni kell mindenkit a saját tempójában kibontakozni.
– Hamarosan véget ér az óvodai tanév. Várja a pihenőt?
– Igen, de lélekben már az új kicsik érkezésére készülök. Tavaly egy ballagó kislány íratott a szüleivel egy pecsétes szerződést – amit természetesen én is hitelesítettem – hogy amennyiben nem jön be neki az iskola, bármikor visszatérhet hozzánk. Nagyon megható volt!
A Gyöngyös Város Érdemes Pedagógusa elnevezésű kitüntetés azon személyeknek adományozható, akik Gyöngyösön a gyermekek és tanulók fejlődése érdekében hosszú időn át kiemelkedő tevékenységet folytattak. A díj egy óvodapedagógus, egy általános/alapfokú művészeti iskolában tanító pedagógus és egy középiskolában/felsőfokú oktatási intézményben oktató pedagógus részére kerülhet odaítélésre.
Szerző: KékesOnline
Fotó: Czimer Tamás
