Kirabolták, felrobbant, leégett – azt hisszük, csak manapság zúdulnak ránk a rossz hírek. A bulvárlapok hajdan is kipécézték a rémségeket. Hogyan írtak a száz évvel ezelőtti gyöngyösi tűzvészről, és milyen bűnügyektől borsózott a helyiek háta? Jöjjön a leporolt lapszemle!
Gyöngyös városát, a „magyarság derék fészkét” többször is meglátogatta a szárazság miatt igen gyakori tűzvész. A lapok megírták, az akkor 17 ezer lakosú város negyedét pusztította el a tűz 1904. augusztus 16-án, s bár három napig hadakoztak a lángokkal, mégis 672 épület hamvadt el. Az igazi nagy tűzvész azonban száz éve, 1917-ben következett be, amikor május 21-én délután 5 órakor a városi kórház mosókonyhájából szabadultak el a lángok. A helyzetet rontotta, hogy aznap szélvihar volt. „A tűzvész nagyszámu lakóházat pusztitott el, de a pusztulás mérvét még nem lehetett megállapítani, mert az állandó tartó szél miatt az oltás rendkivüli nehézségekbe ütközik” – közölte a korabeli tudósítás. A filmhíradó is beszámolt róla, hogy a rommá égett város utcáin a katonaság tartotta fenn a rendet.
Gyöngyös népe hamar talpra állt, így 1917 júniusában viszonylag jó hírekkel szolgálhattak a hírlapírók, akik a katasztrófa után szétnéztek a Mátraalján:
„Minek elhallgatni, mikor olyan vigasztaló, hogy az elmult vasárnapon, a katasztrófa után következő hatodik nap már haboskávét árultak a gyöngyösi czukrászdában és az egyetlen le nem égett kávéházban jobbnál-jobb czigarettákat kinált megvételre a tulajdonos a szenvedélyes emberiségnek.”
Nem véletlen, hogy Gyöngyösről – ahol a régmúltban borral csitították a lángokat – sokáig a tűzveszély jutott az emberek eszébe. Így volt ez 1947-ben is, amikor – végre egy jó hír! – a csepeli dolgozók felajánlották, hogy önkéntes munkával készítenek egy tűzoltókocsit, és ajándékba elküldik a mátraalji városnak. A gyöngyösiek megörültek, és azonnal tüzet rögtönöztek, hogy kipróbálják az új fecskendőt…
Hajdan a közbiztonság sem volt egészen megnyugtató. Két álarcos rabló meggyilkolt egy gyöngyösi multimilliomos, hozták a szalagcímek 1921-ben. A hírből kiderült: „Oesterreicher Miklós, a hires gyöngyösi vasnagykereskedőház és több nagybirtok tulajdonosa tragikus körülmények között halt meg ma hajnalban.” Két álarcos rontott rá saját kastélyában, és bár megkapták a pénztárcáját, mégis kioltották a 27 éves férfi életét.
Bankba járni sem volt egészen veszélytelen: „A gyöngyösi Mátra-banknak egyik utóbbi napon tartott igazgatósági ülésén Márkus Sándor vezérigazgató revolverrel ötször rálőtt Schajer Györgyre, a bank elnökére” – rémüldözhettek 1914-ben az újságolvasók. Egy tartozáson vesztek össze az urak, de Márkus rosszul célzott, így a bankelnök életben maradt – az affér jó véget ért.
Szerző: KékesOnline
Fotó: Vachott Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye
