„Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” Ezek voltak a gyöngyösi kötődésű honvédtábornok, Török Ignác utolsó szavai. Az aradi tizenhármak egyike volt, október 6-án, a nemzeti gyásznapon róla is megemlékezünk.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom honvéd tábornokát Aradon ítélték halálra, még szeptember végén, kivégzésükre 1849. október 6-án ott került sor. A miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten várta a halál. Azért is ítélték őket akasztófára, hogy e kivégzési móddal, melyet akkoriban főleg a köztörvényes bűnözők érdemeltek, katonai, nemesi becsületükön is foltot ejtsenek. Kegyelemnek szánták, hogy néhányuk életét golyó oltotta ki.
Török Ignác (1795-1849) Gödöllőn született, de két évig, 1809-1811 közt gyöngyösi gimnazista volt. Nemesi családból származott, később Bécsben végezte a hadmérnöki akadémiát. Kiváló erődítési szakemberként tartották számon – a magyar nemesi testőrséget is oktatta a hadi tudományokra. Komárom várának erődítését vezette 1848-ban, majd a vár őrségével egyetemben csatlakozott a honvédsereghez, és 1849 júliusában pedig már őt nevezik ki a hadmérnöki kar főparancsnokává. Szelíd, nyugodt embernek ismerték, nagy tudású hadmérnöknek, tehetséges katonának, a szabadságharc kiváló stratégájának tartották – nem érdemelte a mártírok sorsát, de emelt fővel viselte.
Amikor a világosi csata után letette a fegyvert, és foglyul ejtették, a visszaemlékezések szerint ennyit mondott: „Tiszta a lelkiismeretem.” Kötél általi halálra ítélték, de úgy tudni, még az utolsó éjszakáján is egy szakkönyvet olvasott a várak megerősítésről. Másodikként végezték ki a gyorsan összetákolt bitófán. A legenda úgy szól, amikor a pribék a vesztőhelyre kísérte, egy gúnyos megjegyzést kapott, amit így viszonzott: „Szégyellje magát Ön, hóhérlegény!” Úgy tudják, a kivégzése előtti pillanatokban érte utol a szívszélhűdés, így csak a holtteste került akasztófára.
Szerző: KékesOnline
Fotó: wikipédia, origo.hu
