A 27 éves fiatalember Népművészet és Közművelődés kategóriában 10 tehetséges társával nyerte el az idén hetedik alkalommal átadott elismerést. Verebélyi Balázst a kissé szokatlannak tűnő, nem mindennapi hobbijáról kérdeztük.

Kisgyermekként, mint sok mindenkinek, nekem is a nagymamám és a rokonok mutatták meg azt, hogy mi is az a hímzés, hogyan kell csinálni. A szomszédban lakott az első mesterem, ő mutatta meg nekem a különböző technikákat, motívumokat. Furcsának tűnhet, hogy annak idején nem a fiúk szokásos szabadidős tevékenységét – foci, kerékpározás, fáramászás – űztem, de egy gyermekbénulás következtében többnyire csak ülő munkát végezhettem – mondta Balázs.

Első munkám a kalocsai hímzés volt, de később áttértem a palóc hímzésfajták közül a recski vagdalásos, vagy más néven kalodás és keresztszemes hímzésre. Időközben a gyöngyösi Fiser Józsefné népi iparművész lett a mesterem, tőle nagyon sokat tanultam. Évről-évre hímző táborokban vettem részt Szadán, az Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton 2011-ben második, majd 2013-ban már első helyet értem el- emlékezett vissza a kezdetekre Verebélyi Balázs.

Amikor arról beszélgettünk, hogy vajon mennyire férfias szakma a hímzés, Balázs úgy gondolom eléggé meggyőző választ adott. Gondoljunk bele, a régi korokban a szűrszabók is férfiak voltak, azt a munkát, ami a nőknek megterhelő volt, azt a férfiak végezték. Az is tény, hogy nagyon sok nem női szabó létezik. Az viszont biztos, hogy nem ismerek a megyében más fiút, aki ezt a tevékenységet folytatná. Amiről én tudok, hogy a Beregi tájegységben, és Délvidéken vannak még hímző férfiak.

A hímzéshez rengeteg türelem, kitartás, kreativitás szükséges- folytatta történetét az idei Junior Príma díjazott. Én – mivel napközben dolgozom – csak este tudok a hímzéssel foglalkozni. Olyankor, csend van, és megnyugtat ez a munka. A kreativitás azért fontos, mert mindig kellenek az új ötletek, a régi korok motívumait megpróbáljuk átalakítani a mai kor ízlésének megfelelővé tenni. A kalodás hímzés gyökerei az 1910-20-as évekre vezethetők vissza, ezt próbálom mai „köntösbe” bújtatni. Készítek abroszokat, futókat, oltárterítőket, de volt már babakiállításom Recsken 2013-ban, sőt, egy olyan kiállítás is, ahol a vászon útját mutattuk be a születéstől a halálig így a keresztelő, az esküvő és a temetés textíliáit és viseleteit láthatták egy helyen az érdeklődők.

Eredeti végzettségem szerint könyvtáros vagyok, jelenleg is Recsken, a Nagyközségi Könyvtárban dolgozom. Mesterdiplomát szereztem az Eszterházy Károly Egyetem kulturális örökség-tanulmányok szakán.

A közeljövő tervei között szerepel egy nagyobb volumenű állandó kiállítás itt helyben, ugyanis régóta gyűjtöm Recsk és környéke különböző textíliáit. Célom az, hogy a népművészet ápolása, a hagyományőrzés sokáig megmaradjon, és ne csak az idősek, hanem a fiatalok is lássák és becsüljék meg hazánk és a környék szépségeit – zárta a beszélgetést Verebélyi Balázs.

Szerző: KékesOnline
Fotó: hevesi33.hu, recsk.hu, facebook.hu