Egykoron 12-13 malom is működött a kis bükki településen. Voltak köztük kisebbek is, úgynevezett házi darálók, amelyeket a lakosság használt. Az egyetlen, igazi nagy malom még ma is látható a Barátkertben, sajnos már nem működik, de igazi turisztikai látványosság, mivel kuriózum a környéken. Varga Sándorné polgármester mesélt nekünk a település és a malmok történetéről, valamint Mónosbél további látnivalóiról is.

A község fölött található a Vízfő hegy, ennek a patakja látja el a lakosságot kristálytiszta vízzel, az erre telepített vízgyűjtő forrásainak átlagos vízhozama 1200 liter/perc. Itt folyik végig a Mónos patak, e mellé épültek a darálók, ezért is kapta a település a Malmos-bél nevet, ami később átalakult Mónosbélre. Történészek, nyelvészek ragaszkodnak az említett írott forráshoz, ami által kialakult az elnevezés. Egy másik feltételezés szerint volt itt al-, fel-, és közép”Bél”, ennek összeolvasásából született meg a ma ismert név.

Az egyetlen működő malom később magánkézbe került, az utolsó tulajdonos helyi temetőben megtalálható síremléke őrzi is gazdája munkáját – egy malomszerű építményt emeltek a sírja fölé.

Mónosbél fontos építőanyagának és munkalehetőségnek számított az édesvízi mészkő. Nagy tömegben bányászták a település fölött lévő kőbányában, amit ma Sas – hegyként is emlegetnek. A kitermelt mészkő – a helyiek darázskőnek nevezték – könnyen munkálható, jó hőszigetelő építőanyag volt, egyetlen hátránya, hogy nem tűri a vakolatot. Mónosbélben és a közeli településeken ma is találni szép számban ebből épült házakat. A helyi Béke út is ilyen, melyet régen Kősornak neveztek.

Számos érdekessége van még kicsiny falunknak – folytatta a történetet Varga Sándorné. Még mindig megvan az az őshonos almáskert, amelyet a 1755-ben ide települt szervita rend tagjai ültettek. Pár éve a Bükki Nemzeti Parkkal karöltve rendbe raktuk a kissé elhanyagolt gyümölcsfákat. Megtalálható itt olyan őshonos magyarfajta, mint a batul, a sikulai, vagy az aranypármen alma, ami egy téli fajta, és húsvétra érik meg. Gondozzuk, ápoljuk ezt a különleges kertet, igazi bio almákat termesztünk, nem éri őket vegyszer.

A szervita rend építette 1785-ben copf stílusban a római katolikus templomot. Korábban a településen kívül, a falu feletti dombra fakápolnát építettek, de ez már 30 év múlva omladozott. Helyette épült fel a kőtemplom. Az egyszerű épület sima oromfalát csak a szerviták koronás, Szűz Mária-monogramos kőcímere ékesíti. A barokk falképekkel díszített kápolna oltárképe Nepomuki Szent Jánost ábrázolja.

Itt található még a Csikós kúria, egy hajdan gyönyörű kastély is, ami magántulajdon, sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van, pedig igazán impozáns látványt nyújtana, ha egyszer sikerülne helyreállítani – ezekkel a szavakkal zárta beszélgetésünket Varga Sándorné.

Szerző: KékesOnline
Fotó: Bródy Sándor Könyvtár, sokszinuvidek.24.hu