Az egyedülálló, évszázados titkokat őrző építmény története a tatárjárás utáni időkre vezet vissza. A templom keletkezéséről, feltárásáról Potoczki László polgármester mesélt nekünk.
A korabeli források leírták, hogy a régi falu egy háromszög alakú földsánc köré épült, ez több évszázadon keresztül őrizte az egy-másfél méteres magasságát. A sáncot 1962-ben az akkori termelőszövetkezet megemelte 50-80 cm-rel és az általa közrefogott 5-6 hektáros területen halastavat létesített.
A markazi tó a 80-as évek elején egy hatalmas aszály következtében olyannyira leapadt, hogy a pusztatemplom és környezete kilátszott a vízből, ekkor az egri vár híres régésze, Fodor László és csapata végzett itt ásatásokat. Ezekből kiderült, hogy a templomépület padlószintje több mint 2 méterre van a felszín alatt. A feltárás a templom építési idejét a 13-14. század fordulójára teszi, az 1332-37 között keletkezett pápai tizedjegyzék szerint ez volt az akkori falu plébániatemploma. Az ásatás azt is valószínűsíti, hogy már korábban is állt a helyén a korabeli szokásoknak megfelelően épült, faszerkezetes templom. A kiásott maradványok arra mutattak rá, hogy egykoron egy egyhajós, félköríves szentélyű, román kori templom állt itt, kelet-nyugati tájolással. Ez is a korszak jellegzetes építési szokása volt, hiszen a hívek így a szentély felé nézve a felkelő napot, Krisztus jelképét láthatják.
A templomot a környéken található ún. görgeteg kőből, a markazi kőbányából származó tufából valamint az abasári és visontai bányákból származó homokkőből építették. A kövek használata bizonyítja a bányák legalább 700-800 éves múltját is.
A templom feltárásánál számos más dologra is fény derült. Az épület 66 négyzetméteres belső tere legalább 300 ember befogadását tette lehetővé, amely arra is rámutat, hogy a lakosság is e körül mozgott, vagy kevéssel lehetett több. Történelmi tanulmányaiból mindenki számára ismert Szent István király törvénye, mely szerint minden 10 falu építsen egy templomot. A környékbeli Saár falu, az Aba nemzetség egyik központja sokkal nagyobb volt, így valószínű, hogy ott épült fel a vidék legnagyobb temploma is. A korábban említett markazi faszerkezetű templom a 11-12. század fordulóján épülhetett.
A Szent István-i rendelkezés kimondta, hogy ha egy településen a templom vizenyős helyre épült, a közeli dombokon kell a holtakat eltemetni. Az 1983-as feltárás során sem a templomban, sem a környékén sírokat nem találtak a régészek, viszont előkerült egy halomba rakott emberi csontkupac, melynek története nem ismert.
Bár a feltárás sok mindenre választ adott, de a markaziak történetét még sok tekintetben homály fedi. Talán egy újabb véletlennek köszönhetően a további titkokról is lehull majd a lepel.
Szerző: KékesOnline
Fotó: hupsz.hu, geocaching.com, panoramio.com
