Az ikonikus előadó koncertje szombaton 20 órától lesz a Mátra Művelődési Házban. A Gyöngyösi Kulturális Nonprofit Kft. ezzel a programmal nyitja a téli szezonban zajló klubkoncert-sorozatát. Fenyő Miklóssal beszélgettünk.
– A legfontosabb egy-két nappal a koncert előtt úgyis az: mit láthat, hallhat a közönség szombaton?
– Egy keresztmetszetet a fél évszázados pályafutásomból. Húsz dal, vagy talán még több, amelyek között ott lesznek a legendás „cölöp-dalok”, vagy a Hungáriát követő időszak slágerei, de mind-mind olyan, amit tapasztalatom szerint a közönség ismer, szeret, és együtt énekel velem. Nagy show lesz, vokállal, zenekarral, tánckarral.
– A szocializmust bemutató filmekben azt látjuk, hogy annak idején mindennel problémája volt a hatalomnak, ami amerikai, ami nyugati… Például a Coca Colával is. Ti pedig Amerika zenéjét hoztátok el – nem gondoltátok, hogy ezt nem fogják engedni?
– Nem volt ezzel olyan sok gond. Nem is foglalkoztam azzal, hogy ez esetleg sértő lehet bizonyos fülek számára. Ösztönösen tettem, amit elgondoltam, ami a lelkemben volt ezzel a zenei világgal kapcsolatban. Én és a zenekarom is nagyon jól éreztük magunkat ebben a világban, és még jobban érezte magát a közönség. Nekik ez vadonatúj dolog volt. Borzasztó gyorsan lett óriási rajongótáborunk. Ez a siker nem nagyon tűrt ellentmondást, érezte a hatalom, hogy ezzel nem tanácsos szembemenni. Persze nem vagyok én forradalmár, ha akarták volna, biztos lett volna eszköz a megfékezésére, de mondom, nem volt ezzel gond. Mondjuk még akkor létezett a „sanzon és táncdal bizottság”, amely engedélyezte, vagy cenzúrázta a dalszövegeket, de ők se kötöttek bele sok mindenbe. Talán egy-két szót ki kellett cserélnem, de ennyi alku belefért, azok helyett a szavak helyett találtam jobbat.
– A rendszerváltás után?
– 1990-től szabadabb lett a világ. Független kiadók jöttek, a cenzúra maradéka is megszűnt, a mi zenénk pedig addigra már kultusszá vált.
– Nem érezted soha, hogy ennek a zenének vége? Hogy lehanyatlott a rock ’n roll csillaga?
– Ugyan, hogy lehetne vége? Számtalan helyre hívnak fellépni, mint ahogy most hétvégén Gyöngyösre is. Évente két nagykoncertet adok, nyáron a margitszigeti szabadtéri színpadon, karácsony környékén pedig ott a Fenyőünnep az Arénában, mint ahogy idén is. A rock ’n roll kultusz, Fenyő Miklós pedig egy legenda. Persze ezt úgy értem, hogy bizony engem a név kötelez. 50 éve vagyok a műfaj hiteles előadója, meg kell maradnom ilyennek. Ugyanakkor a befogadó közeget is kötelezi, hogy elismerje: a stílusnak bőven van létjogosultsága. Hogy a rock ’n roll éppen negyed-virágzását éli-e, megítélni nem tudom, de nagyon frappáns együttesek mutatkoztak be az utóbbi időben. A közönség meg általában vevő a műfajra, rám meg akkora a „felvevőpiac”, amekkora. Szerencsére nagy, és én ennek örülök. Örülök, amikor velem énekelnek, megtapsolnak. A taps a legszebb zene.
– Gyöngyös, Mátra: nekünk az életünk helyszíne. Számodra mit jelent ez a környék?
– Van egy-két olyan történetem is, ami nem publikus, szóval arról nem mesélek. De van olyan kedves gyöngyösi ismerősöm, akinél jártam is itt. Milliószor átutaztam a városon, a toronyház képe kitörölhetetlen. Számtalanszor fel is léptem már itt, ráadásul a környéket is szeretem. Volt, hogy Parádfürdőn nyaraltam a családdal, a Kékes, vagy Galyatető is olyan helyek, ahol szívesen megfordulok. Bár az is igaz, hogy – 1970-ben, vagy 71-ben – épp Gyöngyösről tartottam egyszer hazafelé, amikor volt egy csúnya karambolunk. Szerencsére nem volt komoly kimenetele, sőt, az idő még ezt is megszépíti, inkább arra a jó autóra emlékszem. A lényeg: kedves környék számomra, ahová szívesen járok, emlékek fűznek hozzá, az emlékek pedig fontosak. Most szombaton is szívesen érkezem majd Gyöngyösre, egy nagy közös bulira.
2018. november 1.
Kékes Online, Bodnár Ádám
Fotó: www.fenyomiklos.hu, Kalinovits Zoltán


















