Boconád fő utcáján mindenki megcsodálja azt a különleges alkotást, mely a gyöngyösi születésű Orosz Kriszta alkotóművész és családja otthonát burkolja valódi mediterrán hangulatba. A szemet gyönyörködtető látvány miatt sokan látogatnak ide, nézegetik, fotózzák. Az autodidakta művésznő egy mosókonyhából alakította ki műtermét, s nem felejti el, hogyan kezdte alkotói pályafutását.

 

  • Az ország számos pontjáról látogatnak ide, hogy megcsodálják az otthonát díszítő óriási méretű falfestményt. Hogyan indult az alkotóművészi pályafutása?

Abban az időben, mintegy 6 éve, műkörmösként dolgoztam, s vendégeim sokszor megemlítették, hogy szépen rajzolok. Emlékszem, hogy egy művészkellék terméket árusító üzletben jártam, amikor szinte elcsábítottak a festővásznak. Egy belső késztetés vezetett a festés felé, s mint kiderült, igazi léleknyugtató tevékenységgé vált ez számomra.  Már az első képem után azt éreztem, hogy ez nekem való időtöltés, ami teljesen kitisztítja a gondolataimat. Erre egyébként szükségem is van, hiszen egy komoly autoimmun betegséggel élek, de hiszem, hogy minden, ami energiát ad, feltölt vagy boldoggá tesz, a fizikai állapotom javát is szolgálja. Aztán folytattam az alkotást a munkám mellett, mert mindig sokkal jobban éreztem magam, derűsebben láttam a napjaimat egy-egy kép elkészítése után.

  • Szépen haladt, hiszen ma már megrendelésekre dolgozik. Miközben beszélgetünk egy Münchenben élő megrendelő festményét készíti. Hogyan sikerült mindezt elérnie?

Mint említettem, én nem tanultam a festészetet, nem jártam képzőművészeti iskolába, s nem vettem részt semmiféle képzésen. Egész egyszerűen egyik kép követte a másikat, mert rettenetesen megszerettem az alkotásnak ezt a formáját. Szívből, s lélekből festettem mindig, a művészet harmóniát hozott az életembe, s ez a csodálatos érzés a mai napig kíséri minden képem születését. Mindig jobbat, és többet szerettem volna kihozni magamból. Próbálkoztam többféle anyaggal, a grafittól, az akrilig, a pasztellkrétán át mindent kipróbáltam, ami elérhető volt számomra. Rengeteget festettem. Tényleg. Festettem, festettem, festettem. Az első időszakban főként az anyagokra koncentráltam, amire édesapám tanított meg. Mindig azt mondta, hogy meg kell ismerni az azt, amivel dolgozom, hiszen, ha nem ismerem, nem is várhatom el, hogy az jöjjön ki belőle, amit én szeretnék. Szóval folyamatosan kísérleteztem. Egy alkalommal olajfestéket kaptam ajándékba az egyik vendégemtől, ami igazi áttörést hozott a technikámban. Ebben az anyagban találtam meg azt, amit mindig is kerestem.

  • Úgy tudom már kiállított festményei is vannak, illetve megrendelésekre is dolgozik.

Igen, több külföldi megrendelésem is van, és ennek szívből örülök. A Maconkai Orosz László Galériában volt olyan festményem, amely egy órát sem volt kiállítva, azonnal megvették. Ezen a festményen a női lelket mutattam meg a vásznamon. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban, a 100 évvel ezelőtti tűzvészt bemutató tárlaton a Tűzmadár című képemet vásárolták meg, s vitték Németországba.

  • Alkotásai során mi a vezérmotívuma, milyen belső késztetés hajtja?

Örömet szerezni egy másik embernek az által, amit alkottam, nagyon jó érzés. Hogy ezt minél többször átélhessem, egyre jobb szeretnék lenni, de nem más alkotóművészeknél, hanem csakis saját magamnál. A mai napig megvan az első képem, amit kitettem a műtermem falára, hogy mindig tudjam, honnan indultam. Főként a szeretetet sugárzó, jó oldalát festem meg az embereknek, hiszen számomra egyértelmű: mindenkiben van jóság, mosoly, szépség. Nagyon gyakori, hogy az emberek épp a festmények által látják meg, hogy bennük is van jó, értékes, s esetleg addig tudatában sincsenek annak, hogy mennyire szerethetőek és szépek.

  • Néhány képed az emberi lélek sötét oldalát is megmutatja.

Valóban, például a maszkos képem is ezért született. Olyan rossz tulajdonságokat jelenítek meg, amelyeket az emberek zöme magában hordoz, és sokszor sajnos észre sem veszi. Ezzel a képpel a restség, a lustaság, a gonoszság, az irigység, a bujaság, és a mértéktelenség elhagyásának üzenetét mutatom meg a vásznon. Azt üzenem az embereknek, hogy a maszkokat bármikor levehetik, s a tükörbe nézve megláthatják valódi önmagukat.

Maszkok
  • A családi házuk külső falára festett remekmű milyen gondolatoktól vezérelve született meg?

Imádom a nagy képeket. Festettem is párat, s közülük az egyiket, egy színes kolibrit, helyszűke miatt, ideiglenes megoldásként, kitettem az ablakba. A borongós őszi időben a vidám hangulatú kép nem várt reakciót váltott ki: becsengettek az erre járók, s elmondták, mennyire tetszik nekik, felvidítja őket a kismadár látványa. Örültem, hisz mindig az a célom, hogy ha csak pár pillanatra is, de kizökkentsem őket a hétköznapi egyhangúságból. Másfél év telt el, mire bevettem az ablakból a festményt. Szinte mindenki megkérdezte, hogy hová tűnt a kolibri, ezért megígértem, hogy alkotok valami mást.

Ekkor jött az ötlet, hogy a ház külső falára fogok festeni. A házon a szívem vágyát, s az álmaimat örökítettem meg, mert sosem jártam még külföldön, és nem láttam még a tengert. Örömmel festettem, nagyon jó érzés volt, hogy egy álmom kelt életre a házam falán. A végeredménynek nagyon örültek az itt élők és az ide látogatók is, ami számomra nagyobb boldogság volt a sajátomnál. Ma is megállnak, mosolyognak, megcsodálják, s nagyon messziről is eljönnek Boconádra, hogy lássák. Szívvel, lélekkel festettem, s ez az őszinte visszajelzés bizony nagyon jólesik.

Szerző: Kékes Online, Lukács Melinda
Fotók: Orosz Kriszta
2018. 12. 14.