Beválasztották a harminc legnagyobb európai reménységnek számító fiatal kutató közé a gyöngyösi származású dr. Zsarnóczky Martint. Kutatási területe az az időskori életminőség javítása.
A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) megyei koordinátorát tavaly év végén az időskori életminőséggel kapcsolatos kutatásáért a harminc legnagyobb európai reménységnek számító fiatal kutató közé választotta be a New York-i Magyar Tudományos Társaság. Dr. Zsarnóczky Martin több hazai és külföldi egyetemen oktat és számos sikeres céget irányít. A fiatal vállalkozó sokrétű munkájában számos terv szerepel, egyebek mellett az is, hogy a nemzetközi turisztikai piacon is ismertté tegye az Észak-Mátrát.
– Gyöngyösön töltötte gyermekkorát, mit adtak ezek az évek a későbbi pályaválasztáshoz?
A gyermekkor egy nagyon meghatározó elem minden ember életében. Családom több generációra visszamenőleg kereskedői és vállalkozói gyökerekkel rendelkezett, amelyek döntően a vendéglátáshoz, illetve az építőiparhoz köthetők. Elmondható, hogy az állandó tanulási és utazási álmaimmal kakukktojásnak számítottam az egész családban. Visszaemlékezve azt gondolom, hogy a gyöngyösi és természetesen az egri, majd a budapesti felsőfokú tanulmányaim, valamint egy egyéves németországi tapasztalatszerzés egyaránt hozzájárult a céltudatos karrierépítéséhez. Az első amerikai munkalehetőségem is hamar megkaptam.
– A FIVOSZ megyei koordinátoraként és mentoraként milyen fő célkitűzéseket fogalmazott meg?
A FIVOSZ tagságával és vezetőségével közel 10 év remek munkatapasztalatot szereztem. 19 évesen kezdtem el első vállalkozásomat Gyöngyösön, egyfajta önálló ismeretgyarapítás és a családi elvárás kombinációjaként. Jelenleg több vállalkozást irányítok, külföldön is.
Az amerikai munkáim alatt többször megtapasztaltam az önálló vállalkozási ötleteimből származó sikert, amelyet természetesen készpénzre is tudni kell váltani. A fiataloknak szóló vállalkozási előadásaim alatt minden alkalommal kiemelem, hogy egyszerű dolog beszélni valamiről, de az igazi értéket a „csinálni” jelenti. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy a magyarországi vállalkozási lehetőségek kiemelkedően jók, hiszen az Európai Unió tagjaként ma már nem más tagországokkal, hanem szemléletmódban kontinensekkel versengünk a különféle piacokon.
– Jelenleg hol dolgozik, milyen projektekben vesz részt?
Idehaza a Budapest-Gyöngyös-Parádsasvár útvonalon ingázom. Budapesthez köt már egy évtizede az akadémiai karrierem, aminek keretében több külföldi és hazai egyetemen oktatok docensként és meghívott előadóként. Parádsasváron sikerült elindítani tavaly egy saját kutatói centrumot, ahol nemsokára befejezzük a Nagykanizsán elvégzett, mintegy 1000 főt érintő és az időskori életminőséggel kapcsolatos kutatásunkat. Gyöngyösön a már jól ismert Kolaház és a művészeket befogadó KoPaTa mellett további bővülést, fejlesztést készítünk elő. A külföldi projektjeim szerencsére jól alakulnak. A Bostoni Egyetem hallgatóival az első projektünket sikeresen zártuk, a második hamarosan elindul a Kodolányi Egyetemmel közösen.
– Milyen kutatómunkával lehetett bekerülni az európai harminc legnagyobb reménységnek számító fiatal kutató közé?
Az Európai Bizottság által megrendezett Európai Városok és Régiók Hetén idén 6. alkalommal volt lehetősége a top 30 fiatal karrierrel rendelkező európai kutatónak, hogy a kohézió, a versenyképesség és a legérdekesebbnek beválasztott kutatási területek eredményeit bemutathassák a legmagasabb szintű szakmai fórumokon. A brüsszeli eseményre benevezett, az életminőséggel és a jóléttel kapcsolatos kutatásom alapjait még a Budapesti Corvinus Egyetemen állítottuk össze a kollégáimmal. Az időzítésben nagy szerencsénk volt a beadott közel 10000 pályamű kiválasztásánál, mivel sikerült a „legboldogabb idősekkel” kapcsolatos nagykanizsai kutatásunk első részével elkészülnünk, így a jóléthez kapcsolódó elméleti modellünket már bemutathattuk az Európai Uniós döntéshozók, szakemberek és parlamenti képviselők előtt.
– Meséljen a legutóbbi New York-i útjáról. Honnan érkezett a meghívás és milyen élményekkel jött haza a tengerentúlról?
A New York-i meghívás elég váratlanul érkezett. Amint hazaértem Brüsszelből már várt a Magyar Regionális Tudományos Társaság elnökének megtisztelő gratulációja Budapesten, és a feleségem, hogy akkor mehetünk is szülni a kórházba. A kislányom születését követő héten kaptam a felkérést, miszerint a New York-i Magyar Tudományos Társaság felkért az Amerikában a legnagyobb presztízsnek számító éves jótékonysági gála és díszvacsorán megtartandó prezentációval összekötött előadásra.
Az események különböző kombinációiból adódóan így már elég sok álmatlan éjszakám származott. A fantasztikus rendezvényen a másik amerikai előadótársammal együtt tiszteletbeli tagjaivá fogadott minket a világszinten is magasan elismert tudósok társasága, ami számomra most még szinte felfoghatatlan elismerés.
– Melyek a közeljövő tervei a munkájában akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban?
A hazai munkáimat illetően Gyöngyösön szeretnénk mielőbbi bővíteni a tevékenységünket, amely érinti a nemzetközi jelenlétünket is. Parádsasváron már 2011-ben elkezdtük annak a koncepciónak a kidolgozását, amelynek keretében világszinten is kiemelkedő egészségturisztikai és akadálymentes desztinációt szeretnénk megvalósítani. Az idei évben megkezdjük az ezzel kapcsolatos a konkrét munkákat, amelybe több nemzetközi szakmai szereplőt is be kívánunk vonni.
Február második felében elutazom Orlandóba és a Daytona Beachre. A meghívást az egyik legnagyobb, 55 év felettiekre szakosodott turisztikai beruházásokkal foglalkozó cégtől kaptam. A mostani study tour és esettanulmány arról fog szólni, hogy az európai 55 év felettiek milyen aktivitással és igényekkel rendelkeznek, amelyet hasznosítani szeretnének a további beruházásoknál. Az egyhetes ott tartózkodásom alatt több működő intézményt fogok felkeresni és természetesen arról is szeretnék tárgyalni, hogy az amerikai nyugdíjasokkal milyen módon lehetne megkedveltetni a Mátra vidékét.
Egy remek évnek nézünk elébe, és reményeim szerint jövőre még a családunk is bővülhet.
Szerző: Kékes Online
Fotó: beküldött, Dr. Zsarnóczky Martin
