A Gyöngyöst és Parádot Galyatetővel összekötő úton autózva rejtettségéből adódóan nehezen észrevehető egy megbúvó emlékoszlop. Az erdei mementó egy évtizedekkel ezelőtti balesetre utal, s egy nem mindennapi tragédia emlékét őrzi.
Bár napjainkban már egyre kevesebbszer, de olykor még elsuhan a fejünk felett egy-egy gyakorlatozó, katonai repülőgép. Nem volt ez másképp 1975 májusában sem, amikor a Mezőkövesdi repülőtéren, ismertebb nevén, a Klementinán tartott gyakorlatot a Honvédség. Ahogyan a szakzsargon fogalmaz, a katonák géppár légi harcot hajtottak végre. Mivel a repülőtér a Mátrához és a Bükkhöz is igen közel volt, az innen startoló pilóták gyakran szálltak a hegyek irányába gépeikkel.
1975. május 14-én, a reggeli órákban, az előbb említett légi feladat közben Balázs János százados MiG-21F-13 típusú, 807-es oldalszámmal ellátott vadászgépével a Galyatető felé vezető műút aszfaltburkolatába csapódott a 34-es kilométernél. Balázs János százados kis magasságon vitte zuhanásba a járművet, a körülmények miatt azonban kivezetni már nem tudta belőle.
A Szolnoki Repülőmúzeum archív adatai alapján megtudhatjuk: „más források szerint egy négyes kötelék legkülső tagjaként repülve annyira közel került a hegyoldalhoz, hogy túldöntve, és esetleg túlhúzva is, oldalirányban csúszni kezdett, amire utánégetést kapcsolva reagált, de a pillanatnyi tolóerő csökkenés miatt a túldöntött gép átesett.”
A pilóta 70-80 méteres magasságban megpróbált katapultálni, azonban a körülmények miatt ez már nem sikerült neki, sőt, ejtőernyője sem tudott megfelelően kinyílni. Balázs százados az üléssel együtt csapódott a talajnak, az ütközés következtében pedig szörnyethalt. Ez a tragikus eset volt a MiG-21F-13 típusú gépek utolsó katasztrófája.
Nyomozásunk alkalmával a környező falvakban élő lakosoktól is kaptunk információkat. A beleset reggelén szép, napos májusi idő volt, s a reggeli órákban a környéken tartózkodók közül sokan éreztek földrengésszerű rázkódást a becsapódás pillanatában. Mivel akkoriban még nem volt ennyire fejlett a tömegkommunikáció, a hír jóval lassabban és kicsit másként is terjedt. Megtudtuk, hogy az aznapi, déli hírekben a következőket mondták be a rádiók: „Útszakadás miatt lezárva a Galyatető felé vezető út” – mely ezt követően még 3 napig teljesen zárva volt. A balesetből származó roncsokat eltakarították, ám fémkeresővel még a mai napig érkeznek katasztrófaturisták a helyszínre, de legtöbbször nem járnak sikerrel. Ha ezen a műúton haladunk, a becsapódás helyszíne a 34-es kilométerkő környékén könnyen fellelhető: az aszfalt 30 méteres szakaszon itt teljesen más, mint az út további részein. Az általunk megkérdezettek szerint roncsok valóban nincsenek már a felszínen, de elképzelhető, hogy mélyen az aszfalt alatt még lehetne találni egy-két alkatrészt. Az elhunyt pilóta emléke előtt tisztelgő alkotást, egy emlékoszlopot 2017 szeptemberében állították fel.
Megtudtuk azt is, hogy a közeli Csórréti-víztározó keleti partjainál, a mai fenyves erdőben, évtizedekkel ezelőtt különleges kráterekre bukkantak, melyek vélhetően egy II. világháborúban lezuhant vadászrepülő tragédiájának nyomait őrzik.
2019. május 14.
Kékes Online, Demecs Norbi
Fotó: www.repulomuzeum.hu, Víg Tamás
