Egy újabb virtuális túrára invitáljuk olvasóinkat, melynek során a Mátra és egyben Magyarország első jelzett, 1888-ban létrehozott, ma is változatlan jelzéssel ellátott és azonos útvonalat bejáró turistaútját mutatjuk meg. Kalandozzanak velünk Mátrafüred és Mátraháza között!
Napjainkban a Gyöngyös, Sástó és Pálosvörösmart által közrefogott hangulatos települést és közkedvelt turisztikai célpontot Mátrafüredként ismerjük, ám évszázadokkal ezelőtt még egészen más néven említették az okiratok. A Bene-patak völgyében elterülő település feletti hegygerincen áll Bene vára, amely a középkorban igen fontos bázisa volt a Mátravidéken élő nemzetségeknek. E várkastély után kapta nevét az uradalom szomszédságában kialakult település, nevezték már Beneváraljának és Benepusztának, mai neve Ótátrafüred hatására 1893-ból származik, hideg vizű fürdőjére utalva, mely szintén a Mátra Egyletnek volt köszönhető. További fejlesztéseik keretein belül kilátó épült a Dobogó-hegyen, forrásokat foglaltak, parkokat, ligeteket alakítottak ki, erdei pihenőket létesítettek és kiépült a kocsiút is.
Túránkat Mátrafüreden, a buszmegállóban kezdjük, majd rövid szakaszon követjük a főutat észak (Sástó) felé, és az Akadémia utcához érve csatlakozunk a piros sáv jelzéshez. Az első pár métert még a házak és üdülők között tesszük meg. Jobbra az Akadémia Üdülő épülete mellett haladunk el, mely az 1900-as évek első felében a kor előkelő üdülőjeként volt ismert, bizonyos együttesei pedig az 1800-as években vízimalomként funkcionáltak. Az erdőbe beérve pár száz méteren még mindig az aszfalton haladunk, majd az üdülő utolsó egységét elhagyva, egy kis kőlépcsőhöz érkezve tábla ismerteti, hogy Széky István útján túrázhatunk a továbbiakban.
Balról a helyi erdők madárvilágát bemutató tanösvény, jobbról az Akadémia Üdülő kerítése kíséri utunkat. A kerítést elhagyva az Egeredő Zrt. környékbeli növényvilágot bemutató tanösvényéhez érünk, a pár évvel ezelőtt kihelyezett táblákon kívül a táj képe nem sokban változott az 1888-as állapothoz képest. Itt, a túra első szakaszában könnyű sétaút vár ránk, balról patak csobogása színesíti az erdő zúgásának dallamát, itt egészen pici gyermekekkel is bátran sétálhatunk. A tájékoztató táblákat fürkészve és a nyugodt környezet bájában elmerülve szinte észre sem vesszük, hogy már is Máriácskához érkezünk. Az itt egymásba torkolló patakok pontját évszázadok óta mágikus energiákkal felruházott helyszínnek gondolják, nem véletlenül közismert búcsújáró hely. A kis sziklaoltárat a legendák szerint Kossa József és családja állította, amiért a férfi kigyógyult gyógyíthatatlan gyomorbajából. A kegyhely falán több tucat hálát és köszönetet nyilvánító márványtábla sorakozik, melyeket az ide érkező zarándokok helyeztek el.
Máriácskát elhagyva utunk enyhén északkelet felé fordul a patak partján, változatlanul a piros sáv jelzést követjük. A Kallók-völgyébe érünk, sok-sok évvel ezelőtt ez a terület volt Gyöngyös térségének egyik ipari fellegvára. Feljegyzések szerint az 19. század elejéig egy tucatnál is több, úgynevezett kallómalom működött az itt húzódó völgyben. E vízenergiát felhasználó malmok segítségével állították elő a híres Bene posztót, mely a kor előkelő viseletének számított szűrök, bekecsek, mellények formájában. Az 1800-as években az egyre fejlődő iparral a kalók már nem vehették fel a versenyt, ráadásul egy óriási árvíz is végzetes csapást mért a posztóverő malmokra, így a 19. század második felében a környék teljesen elnéptelenedett, ez utóbbi tragédiának állít emléket a patak partján emelkedő Kalló-kereszt és néhány csekély épületalap maradványa is a patakmeder szélén.
Széky István tanárember lévén nagyon fontosnak tartotta a fiatal korosztály bevezetését a természetbe. A turistáskodás megszervezésében és a Mátra szélesebb körben való ismertté válásában személye nagy szerepet játszott. Kiválóan ismerte a hegységet, nagyon szeretett túrázni és vadászni is, kiemelkedő szerepet vállalt az iskolai közösségszervezésben, az emberek túrázásra, természetjárása való buzdításában. Az ő vezetésével, diákjaival karöltve jelölték ki és festették fel a szóban forgó utat. Ezt később az ő tiszteletére nevezték el Széky István útjának, mely jelzőt ma is viseli.
A Gyökeres-forrás – mely nagyjából az út teljes szakaszának felénél található – volt egykor a túra egyik legfontosabb állomása. A Mátra Egylet lelkes tagjai nemcsak forrást foglaltak és nagyobb pihenőket alakítottak ki itt, de egyszerű menedékházat is építettek, melyet Nékám Edéről, gyöngyösi rendőrkapitányról neveztek el. Mindössze egy pár négyzetméter alapterületű, nagyon szerény védkunyhó volt ez, de egy igazi bakancsos túrázó számára eső vagy pihenés esetén kiváló szolgálatot nyújtott. E házból napjainkban már semmi nem lelehető fel, mindössze az alapok körvonalait lehet látni a turistaút szélén.
A friss forrásvíz kortyolását követően egy kisebb kaptatón kimászunk a patak völgyéből és egy széles, szép panorámát kínáló dózerútra jutunk, majd egy újabb emelkedős szakaszon át érjük el az Állami Gyógyintézet területének déli szélét. Természetesen még mindig a piros sáv jelzésen haladunk, élesen a Nagy-Somor-patak völgyének peremén. Nemsokára újból elérjük a patakot, ám a 2017-es áprilisi havazás következtében összedőlt híd miatt az átkelés – főleg esősebb, sarasabb időszakok után – igen kalandos. A Kékestetőre vezető út elágazását elhagyva következő állomásunk a Szent László-forrás, mely a Mátra egyik legtisztább, legízletesebb vízét kínálja, érdemes kitérőt tenni ide a piros sáv jelzésből kiágazó piros kör ösvényen.
A legenda szerint, egyszer, amikor Szent László a kunokkal hadakozott itt, a Mátravidék területén hatalmas szárazság, perzselő kánikula volt, a szomjas sereg pedig sehol sem lelt ivóvízre. A király, látva serege szenvedését egyszer csak leszállt lováról, letérdepelt és imádkozni kezdett. Amint befejezte az imádságot kardja hegyével megérintette a közei szikla oldalát, melyből jéghideg, életető víz buggyant ki. A vitézek sisakjukból kortyolták a friss forrásvizet, majd új életre kapva diadalt arattak ellenségeik felett.
A forrásnak és a köré épült kis pihenőnek búcsút intve egy kanyar után már meg is érkezünk Mátraházára, az edzőtábor mellett elhaladva jutunk a hátsó nagy parkolóba, eddig lehetett egykor végigtúrázni hazánk első turistajelzéssel ellátott erdei ösvényén. Itt, Mátraházán érdemes megpihenni, elfogyasztani egy fenséges lángost vagy egy palacsintát. A rövidebb túrákat kedvelők Gyöngyös irányába innen akár autóbusszal, a hosszabb túrák kedvelői pedig Sástó érintésével gyalogosan is visszatérhetnek Mátrafüredre vagy Gyöngyösre, de természetesen a Kékes is itt van, szinte egy karnyújtásnyira. Következő múltidéző cikkünkbe Mátraháza és Kékestető turisztikai fellendülésének történetével, építészeti műremekeivel, sípályáinak és gyógyszállóinak megépítésével, különleges feljegyzésekből származó érdekességekkel várjuk olvasónkat!
2019. május 20.
Kékes Online, Demecs Norbi
Archív képek: Fortepan
Fotók napjainkból: Demecs Norbi
