Kevés szebb kilátópont van a Kopasz, más néven a Világos-hegynél. Tagadhatatlan tény, hogy a Gyöngyöstarján felett emelkedő egyedi vulkáni kúp kínálja az egyik legcsodálatosabb mátrai panorámát, a szemet gyönyörködtető kilátásért azonban megannyi izzadságcseppel kell fizetni. Maximálisan megéri azonban felkapaszkodni a 708 méter magas csúcsra, mutatjuk, miért.
Azon elszánt túrázok számára, akik nekivágnak a Világos-hegynek, a túrát a település észak-nyugati határban, a gyöngyöstarjáni temetőnél célszerű megkezdeni, innen a zöld háromszög jelzés egészen a csúcsig vezet. Ha egy napsütéses nyári napon kerekedünk fel, mindenképpen ügyeljünk arra, hogy legyen nálunk elegendő mennyiségű ivóvíz, illetve sapka vagy fejkendő, ugyanis az útvonal első szakasza fáktól védtelen területen, a szőlős- és gyümölcsöskertek között halad, csak a Kis-dombi erdészháznál tér be az erdőbe.
A Grófi-rétek kellemes hangulatát magunk mögött hagyva egy jó darabig árnyékos tölgyerdő kíséri utunkat, enyhe emelkedővel párosulva. Később egy széles erdészeti dózerútra érünk, ahol elénk tárul a csúcs egyre közeledő látképe, majd az erdészeti útról egy kerítés mentén vezet minket a jelzés egy festői szépségű fenyőerdőbe. Itt következik a túra java, a csúcstámadás, ahol sűrűn követik egymást az egyre emelkedő szintvonalak. A legmeredekebb, csúszós, száraz idő esetén kimondottan poros, sziklás szakasznál érjük el a túra legizzasztóbb, emberpróbáló pillanatait, azonban a körülményesebb meredek hegyoldal leküzdését követően sokszorosan kárpótol minket a fenséges kilátás.
A karakteres vulkáni kúp neve nem véletlenül lett Kopasz vagy Világos-hegy, ugyanis csúcsát – más környékbeli hegytetőkkel ellentétben – nagy részben kopár, fátlan, füves terület jellemzi.
A szikláktól felkapaszkodva a jelzésről jobbra terünk le, egy kitaposott ösvényen juthatunk ki a hegy délkeleti kilátópontjára, ahol a meseszép látványt megpillantva azonnal földbe gyökerezik a lábunk – akadnak olyanok is, akik órák hosszán keresztül képesek szemüket az ezerarcú tájon legeltetni. Alattunk az Alföld végeláthatatlan messzesége kúszik a hegy lábához, ahol szőlőtőkék labirintusa váltja a búza vagy kukoricaültetvényeket. Kelet felé tekintve a Sár-hegy 500 m magas kúpja vízválasztóként magaslik ki a síkságból, majd a Benehát átvezetésével emelkedik a Remete-bérc egészen a magyar hegyek nagyasszonyáig, az 1014 m magas Kékesig. Feltétlenül érdemes magunkkal hozni egy ülőpárnát, hogy ezen a ponton pihenhessük ki a túra eddigi fáradalmait, hallgatni a természet hangjait, élvezni a szédítő magasságot és a bűvöletbe ejtő panorámát.
Pihenőnkkel a túra közel sem ér véget, ugyanis van még pár száz méter a nyugati kilátópontig, melyre a csúcs másik oldalán lelhetünk rá. Újból visszatérünk a zöld háromszöggel jelzett ösvényre, mely a hegy kopár “homlokán” át vezet a következő kilátópontra, ahol egy rövid erdős szakasz után egy újabb fátlan terület fogad, melyet ezúttal hatalmas sziklateraszok fednek. Innen is nézhetünk, ameddig csak a szem ellát: körülöttünk a Nyugati-Mátra csúcsai melyek szinte körbeölelik a Világos-hegyet.
Legközelebb a Tót-hegyes, távolabb a Muzsla, a Koncsúrok, a Nagy-hársas, a Havas vagy éppen a Káva csúcsai emelkednek, de ezeken túl szépen látszik a Cserhát, a Börzsöny, sőt, tiszta időben a Budai-hegyek is és természetesen a közeli Felső-Mátra a jellegzetes Galya-fennsíkkal. A monumentális sziklateraszokon lépdelve érezheti csak az ember igazán, hogy milyen aprócskák is vagyunk a természethez képest.
Érdekesség, hogy hasonlóan számos, stratégiai szempontból kiváló elhelyezkedésű hegycsúcshoz, valamikor itt, a Világosvár tetején is erődítés állott, ráadásul egy igen komoly, négy részből álló erősség koronázta a szunnyadó vulkáni kúp legmagasabb pontját. Mivel régészeti feltárásokra még nem került sor, nem tudják pontosan megállapítani, hogy őskori, vagy Árpád-kori várhely nyomai lelhetők-e fel, de ahogy sok esetben lenni szokott, valószínűleg mindkét korból maradtak fenn emlékek. Az Árpád-kori vár építésének és elhagyásának dátuma sem ismert, és építtetőjének kilétét is homály fedi. Nagy valószínűséggel a környéket birtokló Aba nemzetség Tarjáni ága lehetett egykor a dicső fellegvár tulajdonosa. A helyszínen kerámiadarabok és paticsdarabok kerültek elő.
Kalandozásunkat a nyugati kilátópontról a zöld háromszög jelzésen folytathatjuk a Tót-hegyes és a Felső-Mátra felé is, de akár korábbi utunkon Gyöngyöstarjánba is visszaereszkedhetünk.
2019. augusztus 4.
Kékes Online, Demecs Norbi
Fotó: Demecs Norbi
