A Mátra-vidék területét járva – akár az erdőkben túrázva, akár a hegyi falvak látnivalóit kutatva – szinte lépten-nyomon legendákba, titokzatos történetekbe botlunk. Nincs olyan mátrai érdekesség, legyen az hegycsúcs, várrom, forrásvíz vagy éppen egy település, melyhez ne kapcsolódna valamiféle izgalmas mendemonda. Mátraháza központjától alig pár száz méterre fakad a jéghideg vizű Szent László-forrás, melyhez természetesen egy legenda is fűződik, nem is akármilyen. Következő cikkünkben Szent László király nyomába eredünk, miközben „megkóstoljuk” a Mátra egyik legfinomabb forrásvizét is. Tartsatok velünk!

I. Szent László királyunk alakja délceg, bátor, művelt és igazságos uralkodóként szerepel a köztudatban, kinek harcait és hadjáratait mindenütt csodák és legendás történetek örökítik emlékül az utókornak. Nincs ez másként a Mátrában sem, ugyanis a királyhoz kapcsolódó egyik legismertebb történet és az úgynevezett „vízfakasztó I. László” megnevezés is innen, a hegyek közül származik.

A legenda szerint a vizet Szent László fakasztotta a sziklából

Úgy tartja a legenda, hogy egy tikkasztó, forró nyári napon László királyunk éppen a Mátraalján hadakozott a kunokkal, azonban a napok óta szűnni nem akaró forróság és a vízhiány miatt kénytelen volt seregével visszavonulni, és a Bene-patak völgyében álló fák árnyékában meghúzódni. Dicső lovagjait a szomjhalál környékezte, pont, ahogy magát a királyt is. Az uralkodó néhány emberével együtt azonban mégis nyeregbe pattant, és a kiapadt patak mentén vágtatott egyre feljebb és feljebb a bércek felé, vizet azonban sehol sem talált. Olyan tikkasztó hőség járt a vidéken, hogy a vitézek nyelve már odaszáradt a szájpadlásukhoz. Egy óriási sziklához érve László király leszállott lováról, felnézett az égre és a Jóisten kegyeiért fohászkodott. A királyt kísérő vitézek is letérdepeltek, ők is imádkoztak. A fohász befejeztével a király odalépett a hatalmas sziklához, s finoman megérintette kardja hegyével. Láss csodát, a sziklából víz buggyant elő. A vitézek táncoltak, tapsoltak örömükben, hogy megmenekültek a szomjhaláltól. A Nap sugarai ezer színben ragyogtak a frissen feltörő forrásvíz tükrén, csak úgy hívogatták a kitikkadt harcosokat. A királyt kísérő lovagok értesítették a sereg többi tagját, kik bár lelkük utolsó leheletével, de elvágtattak az Isten fakasztotta forráshoz. A szomjas vitézek sisakjukban fogták fel a kristálytiszta forrás üdítő cseppjeit. Immár vége volt a perzselő szomjúságnak. A Jóisten újból megmutatta, milyen kedves neki László király.

Szent László vizet fakaszt a sziklából- Szatmárnémeti, Kiss Szent Teréz római katolikus templom

A bölcs vezér ezt követően, a forrásvíztől újra életre kapva, nyeregbe pattant bátor vitézeivel, majd elsöprő győzelmet arattak a kunok felett a Mátraalján.

A Szent László-forrás a Központi-Mátra egyik legismertebb, legkedveltebb vize a Rákóczi-forrás mellett, melyet már korábbi cikkünkben bemutattunk olvasóinknak. Főként a Kékes meredek oldaláról lecsurgó csapadékvizet gyűjti össze, a Nagy-Somor-patak egyik táplálója. Az ilyen közkedvelt, közismert források vizét szakemberek rendszeresen ellenőrzik. A forrásvíz, számtalan más mátrai forrással egyetemben, rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, fogyasztása frissítő, élénkítő hatást eredményez, így például egy kékestetői csúcstámadás előtt is célszerű kortyolni belőle. Vize – hivatalos mérések alapján – többnyire magnéziumot, kalciumot, különböző kloridokat tartalmaz.

Ott jártunkkor a forrás előtti téren kialakított pihenőnél két idős hölggyel találkoztunk, akik a közeli gyógyintézetből sétáltak ki az erdőbe és a forráshoz. Az alábbi gondolatokat osztották meg a számukra is ízletes vízről és a szép környezetről:
„Mi az Alföldről jöttünk, már sokadik éve annak, hogy augusztusban néhány hetet itt töltünk a szanatóriumban. Menekülünk a déli forróság és az allergiaszezon elől, a friss levegőnek és a kiegészítő kezeléseknek köszönhetően az itt töltött időszak többnyire panaszmentes” – mosolygott Kiss Istvánné, Magdi néni.

„Minden délután, amikor nem esik az eső, teszünk egy sétát a környéken. Van, hogy csak a mókusokat etetjük meg, ám legtöbbször ide jövünk a forráshoz, de akadt már olyan is, hogy egészen a Máriácskáig mentünk! Persze vissza már busszal jöttünk!” – kacagott vidáman Éva néni, Magdi néni szobatársa.

„Még évekkel ezelőtt az egyik szintén beutalt asszonyka ajánlotta, hogy ide mindenképpen jöjjünk el, nem kell sokat menni, és a víz is nagyon finom. Azóta a kedvenc helyünk! Kis palackban mindig viszünk vizet magunkkal a szobába, az másnapig pont elég nekünk, nagyon szeretjük, mindenkinek ajánljuk! Még azokat is megállítjuk, akikkel az úton találkozunk, hogy föltétlenül keressék fel ezt a csodálatos helyet. Sok az árnyék, csiripelnek a madarak, csend van, csobog a víz, ez egyszerűen a természet ajándéka! – folytatta Éva néni.

A Szent László-forrás Mátraháza központjából az Országos Kéktúra nemrégiben módosított szakaszáról kiágazó kék kör jelzésen érhető el, alig negyed órás sétával, a parkolótól 400 méter távolságra. A forrásnál tűzrakhelyet is találunk, de fokozottan figyeljünk rá, hogy szemetet sose hagyjunk magunk után!

2019. augusztus 27.

Kékes Online, Demecs Norbi

Fotó: Demecs Norbi