„Reményeim szerint, az elmúlt évtizedek gyógyszerészet-történeti érdeklődést kissé háttérbe szorító időszaka után, ismét egyre fontosabbá válik hivatásunk történelme. S ha a történelmünk iránti érdeklődésünk helyreáll, valamint a tárgyi emlékek iránti vonzódásunk is a helyére kerül, újra felidéződhetnek azok a személyiségek is, akik a saját korukban értéket alkottak, és életükkel, munkásságukkal nemcsak saját kortársaiknak, hanem az utókor társadalmának is példát mutattak. Richter Gedeon, aki 75 évvel ezelőtt halt meg, ilyen ember volt” – hangzott el Dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészkamara elnökének megnyitóbeszédében.
A napokban egy különleges tárlat nyílt a Mátra múzeumban, Richter Gedeon emléke előtt tiszteleg az intézmény, és ezzel együtt Gyöngyös városa is. Érdemes kiemelni néhány gondolatot Dr. Hankó Zoltán beszédéből, aki elmondta, komoly megtiszteltetés számára és nagy öröm, hogy idén immár másodszor van lehetősége arra, hogy részt vegyen a gyógyszerészet történetével kapcsolatos eseményen. Beszédében elhangzott, abban a szerencsés helyzetben van, hogy Richter Gedeon életét és tevékenységét az elmúlt évtizedekben már több alkalommal volt lehetősége mélyebben megismerni. A Richter Gedeon Gyógyszergyár alapításának 100. évfordulója alkalmából egy többrészes sorozatot gondozott a Gyógyszerészet című lap felelős szerkesztőjeként. Arra is lehetősége volt, hogy a legnagyobb magyar gyógyszerkutatóknak emléket állító könyv felelős szerkesztőjeként találkozzon Richter Gedeon életével és munkásságával.
„Személyesen beszélgethettem halála előtt nem sokkal Pillich Lajossal, Richter Gedeon közvetlen munkatársával, aki nemcsak főnöke hivatalos életrajzát ismerte, hanem személyes emlékeire támaszkodva beszélt munkamódszeréről, értékvilágáról, emberi kapcsolatairól, jóhiszeműségéről és a zsidóüldözések idején is megnyilvánuló naivitásáról. Engedjék meg, hogy Pillich Lajostól idézzek néhány mondatot: „Milyen embernek ismertem meg Richter Gedeont? Rendkívül csendes, szerény, szorgalmas, szeretetre méltó, kiegyensúlyozott személyiség volt. Gyakran tapasztalt hamiskás mosolya jó humorérzékről tanúskodott és bátorító tekintete mélységes humanizmust tükrözött. Közismert közvetlensége hatékonyan segítette széles körű, kiváló emberi kapcsolatainak kiépítésében.” Az, hogy ennek a kimagasló képességű embernek itt, Gyöngyösön is őrzik az emlékét, ahol a gyermekéveit töltötte, szintén az ő kivételesen értékes életét bizonyítja” – hangzott el a beszédben.
Richter Gedeon ősei csehországi zsidó kereskedők voltak, a 18. századvégén érkeztek Magyarországra, a báró Podmaniczky család aszódi uradalmára. A törökök kiűzését követően az ország újjáépítésében jelentős szerep jutott a vándorló zsidó iparos-kereskedő rétegnek.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án egy földbirtokos-terménykereskedő család sarjaként született a Heves megyei Ecséden. Édesanyja gyermekágyi lázban halt meg, és egyéves korára elveszítette édesapját is. Később ezek is motiválták pályaválasztásában. Két bátyjával együtt Gyöngyösön, nagyszüleinél nevelkedett, a Ferences Rendi Gimnáziumban tanult, majd a gyöngyösi a Mersitz patikában volt gyakornok. 1895-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet, kitűnő tanulmányi eredménnyel, a nehéz gyermekkor nem bénította, hanem ambicionálta: többre és jobbra serkentette. Szolnokon, Miskolcon, Beregszászon és Ó-Tátrafüreden, majd olaszországi, német, francia és angliai gyógyszertárakban dolgozott. 1901-ben tért haza, és 29 éves volt, amikor iparengedélyt váltott ki gyógyszerek gyártására és forgalmazására. Az Üllői úti Sas patika alagsorában kezdte el organoterápiás gyógyszerek gyártását, majd amikor ez kicsinek bizonyult, megvette azt a telket, ahol ma is működik a Richter Gyógyszergyár. Mivel a gyógyszergyártás hazai szabályozása még nem született meg, a hivatalok által szabott irreális elvárásokat is teljesítenie kellett. Amikor már prosperált a gyár, az elsők között jött rá arra, hogy az orvosokkal különleges kapcsolatot kell ápolnia – támogatta is őket mindenféle továbbképző kiadvánnyal – és szintén nagy hangsúlyt helyezett a kontinenseken átívelő termékértékesítő hálózat létrehozására. Még azt is vállalta, hogy az ebbe a hálózatba befektetett források olykor a technológiai fejlesztést is hátráltatják. Kreatív volt a technológiai és készítményfejlesztésben – hiszen hosszú ideig közvetlenül ő irányította a kutatást – és korát megelőző módon innovatív volt a marketing tevékenységben is.
1912-ben került piacra először a ma is népszerű Kalmopyrin tabletta különféle panaszok, megbetegedések ellen. Mind belföldi, mind külföldi viszonylatban egyaránt halmozta a sikereket Richter Hyperol tablettája. Ez a fertőtlenítőszerként szolgáló gyógyszer az I. világháborúban a Monarchia hadseregének alapfelszereléséhez tartozott. Az 1920-as években számos készítményt állított elő az organoterápiás módszerek alkalmazásával a családi részvénytársasággá fejlődő gyár. 1927-ben ünnepelhette fennállásának 25 éves jubileumát. Ebből az alkalomból Horthy Miklós 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozott Richter Gedeonnak. A két világháború közötti korszak nyugalmi periódusának végén történt mindez. Richtert a kormányzó elismerő gesztusa tényleges megbecsültséggel és optimizmussal tölthette el. Mindig megfontolt döntéseket hozott a cég fejlesztéspolitikája terén. Hitelt nem vett igénybe, a cég költségvetését nem terhelte túl beruházásokkal, s így az üzemet a nagy gazdasági világválság sem tudta egyensúlyából kibillenteni; elbocsátásokra akkor sem volt példa. A mindennapokban meghitt, családias légkör uralkodott a gyárban. Nyugodt körülmények között dolgozhattak az emberek, tisztes megélhetéssel s juttatásokkal.
Munkatársai ragaszkodása azt igazolja, hogy olyan tulajdonos volt, aki a gyár fejlesztését és profitérdekeit nem munkatársai rovására, hanem velük együttműködve, őket segítve érte el. Életének tragikus végét is jóhiszeműsége, az emberekben való hite jelentette. 1944-ben, az utolsó pillanatban, Richter még megszökhetett volna svájci menlevéllel, de nem tudta a maga által felépített vállalatot és embereit sorsukra hagyni. Egy szemtanú beszámolt róla, hogy sárga csillaggal a mellén, sírva búcsúzott környezetétől a gyárban, amikor bejelentette, hogy Svájcba utazik, de végül mégsem élt a lehetőséggel. Belekapaszkodott az illúzióba, hogy neki nem történhet bántódása, hiszen ő nem ártott senkinek. Az ember, akit a haza tiport meg leginkább, nem tudta elhagyni hazáját. Nem szökött meg, és a végsőkig kitartott. Egész életét a beteg emberek szenvedésének enyhítésére fordította, ám az ő szenvedéseit senki nem enyhítette.
„Egy olyan embert lőttek a nyilasok 1944. december 30-án a Dunába, aki senkinek sem ártott életében, és munkásságával is mindenkinek csak segített. Halála oly sok mártírtársáéval együtt az égre kiált! S ha nincs sírja, és legyilkolását meg nem történtté tenni már nem is tudjuk, kötelességünk az emlékezés és a tiszteletadás” – ezekkel a gondolatokkal zárta megnyitóbeszédét Dr. Hankó Zoltán, aki köszönetét fejezte ki a kiállítás létrehozásában közreműködőknek.
2019. november 12.
Kápolnai Nagy Ágnes
