A tanösvényt a parádsasvári önkormányzat azzal a céllal hozta létre, hogy emléket állítson a 2014-ben elpusztult mátrai ősjuharnak. Az állomásokon az ősjuhar történetén túl a juharfák jellegzetességeiről kaphatnak információkat a látogatók.
Parádsasváron, a Rákóczi úton bal oldalt, tereprendezés folyik, hamarosan elkészül a tanösvény. A tanösvény táblái már állnak, ahogy a patakpartig tartó kis szerpentinen kanyargunk. Az öt táblából álló tanösvény aljában a gyermekeket csúszda várja kis mászófallal, mellette fedett esőbeálló.
A háttérben a Kékes tömbje emelkedik, szép keretet adva a hangulatos kis parknak. Az esti világítást szolgáló lámpák is a helyükön vannak, láthatóan szorgos kezek az utolsó simításokat végzik. Mielőtt végigmennénk a táblákon, foglaljuk össze röviden az ősjuhar történetét!
A különleges egyedre Papp József botanikus 1952-ben figyelt fel a 24-es főút mentén, Parádsasvár határában. Különös felfedezésére így emlékezett vissza 1958-ban: „Néhány évvel ezelőtt egyik mátrai botanizáló utam alkalmával érdekes juharfára lettem figyelmes. A Tarnapatak völgyén ereszkedtem le Parád felé, amikor a fényespusztai erdészethez kiágazó út torkolatának közeiéiben, a Tárna hídja mellett, az út szélén egy kéttörzsű, hatalmas termetű olyan juharfát fedeztem fel, amilyennel még nem találkoztam hazánkban sehol.” A vállalkozó kedvű, kíváncsi botanikus, mivel a fának nem volt a talajról is elérhető ága, fogta magát, és felmászott a lombkoronába, hogy tudásszomjának kielégítéséhez mintát gyűjtsön. Áttanulmányozta a juharfélék összes elérhető botanikai határozókönyvét, ám sehol sem talált a parádsasvári fáéval azonos juharfajt. Kiderült, hogy a valódi élő kövületnek tekinthető mátrai ősjuharnak másutt nincs eleven példánya. A valamivel több, mint 20 méter magas fát könnyen megtalálhatták az érdeklődők a Parádsasvár táblától 600 méterre a közút szélén, ott, ahol a Köszörű patak a Parádi-Tarnába ömlik. A tőből kettéágazó fa egy része már évekkel ezelőtt elszáradt, a másik felén azonban még hajtott. Noha minden évben hozott termést, a magjai csírátlanok voltak. Sajnos, négy évvel ezelőtt elpusztult a fa egy szélvihar következtében.
Ehhez hasonló levelekkel rendelkező juharfa a középső-miocén korban, mintegy 10-15 millió évvel ezelőtt élt. Innen származott a fa ősjuhar elnevezése is. Ez a különleges túlélő arra a korszakra emlékeztet bennünket, amikor a Mátra vidéke még tengerpartközeli vulkáni szigetek ívéből állt. Az Északi-középhegység helyén hosszan elnyúló, tűzhányókkal tarkított szigetív a miocén időszak derekán a Föld egyik legaktívabb vulkáni területe volt. Fantasztikus látványt nyújthatott akkoriban a miocén időszaki táj, hol az egyik, hol a másik vulkán éledt fel és tombolt vadul, éjszakánként messze bevilágítva a tengert. Az éghajlat sokkal melegebb volt, mint napjainkban. Az ősjuhar leginkább a gyakori mezei juharra (Acer campestre) hasonlít, de attól formájában mégis egyértelműen elkülönül. Levele bőrszerű tapintású, átlagosan 8-9 cm hosszú és 10-12 cm széles. A levél válla lekerekített, vagy kissé szívesen kicsípett. Általában három karéja van, s mindhárom karéj előrenéző, háromszög alakú, ép szélű, csúcsában kihegyezett.
Az induló táblától kanyargunk le a szerpentinen, ahol a juharfákról tudhatunk meg érdekes információkat, így az elején azt, hogy ez Kanada szimbóluma is. Érdekes megismerni azt is, hogy a juharfák hol honosak a világban, a zöld juhar Észak-Amerikában, míg az ezüst juhar Észak-Amerika déli részéről származik. A juharfa felhasználása is sokrétű, ismerteti meg a látogatókat az utolsó tábla, ahol megtudhatjuk, hangszerkészítésre is használják, vagy épp a népszerű juharszirup készítésére.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy Aldebrő határában további öt példányt fedeztek fel a juharféléből a botanikusok. Ezeket legegyszerűbb a Vécs és Feldebrő közötti műútról megközelíteni: a Cser-erdő szélén, a Cseri-őrház közelében, közvetlenül az úttól délre. Az aldebrői és a parádsasvári helyszínben közös, hogy mindkettő parkosított helyen volt, vadgesztenyés fasorok jelezve a Károlyi grófok egy-egy régi birtokközpontját. Az ősjuhar előfordulása tehát emberi hatást sejtet. Aldebrőn ma 5 középkorú fa él, sok idős mezei juhar társaságában, s köröttük szép számban megfigyelhető az újulat is, ami átmenetet mutat a két típus között.
2019. november 17.
Kápolnai Nagy Ágnes
