Kelemenné Kovács Erzsébet, a mónosbéli gyermekotthon frissen nyugdíjba vonult vezetője a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatói dicséretében részesült példaértékű hivatástudata, emberséggel végzett munkája elismeréseként. 4o év munkaviszony után ment nyugdíjba, a szó nagybetűs értelmében élete szolgálatának tekintette a gyermekotthon vezetését. Pályakezdőként állt munkába és nyugdíjasként távozott az intézményből.
Milyen korú gyermekek élnek az otthonban, s hogyan lesz a mónosbéli intézmény az otthonuk?
A Mónosbéli Gyermekotthon az elmúlt négy évtizedben óriási változásokon ment keresztül. Munkába állásomkor, 1980-ban fővárosi fenntartású óvodás otthonként működött. Pályakezdő óvónőként 20 óvodás kisgyermek nevelése volt a feladatom. A családjuktól távol élő csöppségekkel való foglalkozás azonban egészen másféle hozzáállást kívánt, mint egy óvodában. A pedagógiai nevelőmunka mellett sokszor a szülői teendők is ránk, nevelőkre hárultak. Betegség esetén ápoltuk őket, este meséltünk nekik. Volt olyan gyermek, aki az otthonban kezdett el beszélni, itt ismerkedett meg az alapvető higiénés szokásokkal, de sokszor még a főtt ételt is itt fogyasztott először. Kezdetben a nagy kihívás mellett a kisgyermekek ragaszkodása, szeretete mélyen megérintett, nagyon sok közös örömben volt részünk. A későbbiekben az óvodás korú gyermekek, akik testvéreikkel együtt nevelkedtek intézményünkben, együtt maradhattak és külső iskolába jártak. Ekkor már az óvodások mellett a kisiskolásaink iskolába járásáról, tanulásáról, felszerelésükről is gondoskodnunk kellett. Az új feladatok újabb kihívásokat jelentettek számomra, de soha nem gondoltam arra, hogy munkámat ne itt folytassam tovább. Intézményünk széles korhatárú, heterogén gyermekotthonként működik 58 férőhellyel. A gyermekotthon fenntartója a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság. 2016 óta már nem fővárosi fenntartású intézmény, hanem a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat gyermekotthonaként működik. A gyermekek beutalása így Heves megyéből történik a szakszolgálat javaslata és a gyámhivatal határozata alapján.
Mennyit változott az otthon az évek során?
Az intézmény folyamatos változásokon ment keresztül. Az újabb feladatok végzése más szemléletet kívánt meg az itt dolgozóktól. A szemlélet változás mellett szükséges volt a folyamatos szakmai megújulás, továbbképzés. Számos tanfolyamon, tréningen vettem részt, egészségfejlesztő-mentálhigiénés képesítést szereztem. A gyermekotthonban élő gyermekek életkorának emelkedésével újabb és újabb tennivalóink akadtak. Az utóbbi években már 0-24 éves korig gondoskodtunk a rászoruló gyermekekről és fiatalokról. Több alkalommal gondoztunk kiskorú anyát gyermekével együtt. Törekedtünk arra, hogy a testvérek lehetőség szerint együtt maradhassanak. A széles életkori spektrum azért is jó, mert a nagyobbak támogatják a kisebbeket, mintát nyújtanak nekik.
Általában az anyagi nehézségek miatt kerül egy gyermek állami gondozásba?
A gyermekvédelmi szakellátás, a gyermekotthon azoknak a kiskorúaknak a nevelését, gondozását látja el, akik nem nevelkedhetnek családjukban. A gyermekvédelmi törvény szerint kizárólag anyagi okok miatt nem emelhető ki egyetlen kisgyermek sem a családjából. Elsődleges cél a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, amelyhez az alapellátás nyújt segítséget. Tapasztalataim szerint a gyermekotthonba kerülő főként kamaszkorú gyermekek esetében a problémák halmozottan vannak jelen: a szülői gondatlanság, elhanyagolás, hátrányos szociális miliő mellett a gyermek beilleszkedési nehézsége, magatartászavara, fogyatékossága is fennáll.
Létezik kiút?
Elsődleges feladatunk – amennyiben lehetséges – a családba való visszahelyezés elősegítése. A szakemberekkel együtt azon dolgozunk, hogy a gyermek minél hamarabb visszakerülhessen családjába. A gyermekotthonban kezdettől fogva a családi életre készítjük fel őket. Ösztönözzük olyan szakma megszerzésére, hogy kikerülve megállják a helyüket az életben. Ha a bizalmi kapcsolat erős a gondozó és a fiatal között, akkor talán sikerül hatni rájuk. Több olyan fiatallal is kapcsolatban vagyok, akik a gyermekotthonból kikerülve önálló, sikeres felnőtt életet élnek. Családjukkal, gyermekeikkel visszajárnak, együtt felidézzük gyermekkori élményeiket, beszámolnak életük alakulásáról. Sajnos akad olyan volt gondozottunk is, akiknek a gyermekét is mi neveljük.
Mit gondolsz a nevelőszülői hálózat promotálásáról?
A gyermekotthonok mellett a nevelőszülők áldozatos munkájára is nagy szüksége van a gyermekvédelemnek. Megyénkben a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat működtet nevelőszülői hálózatot, de országosan egyházi és civil szervezetek is jelen vannak. Náluk az alacsonyabb életkorú, főként 12 év alatti gyermekeket helyezik el. Véleményem szerint a nevelőszülői elhelyezés mellett továbbra is szükséges a gyermekotthonok, lakásotthonok működtetése, hiszen vannak olyan gyermekek, akik nem tudják elfogadni a családjukból való kiemelést, nem képesek vagy nem akarnak egy új családba beilleszkedni.
Ti, szakemberek honnan töltekeztek? Hazaviszitek a munkát?
Munkám során sok nehézséggel kellett megküzdeni. Mi, az intézményben dolgozók mindig egymást segítve igyekeztünk megoldani a problémákat. Pszichológusunk nemcsak a gyermekeket, de a kollégák munkáját, lelki egészségének megőrzését is folyamatosan segíti. A rendszeres képzések, továbbképzések, közös programok pedig összekovácsolták a csapatot az évek alatt. Ez a munka olyan, amiből nem lehet kikapcsolni, nem ér véget a 8, illetve 12 órás szolgálattal. Bizony nem ritka, hogy hazavisszük, magunkban hordozzuk a tapasztalt és látott sorsok feszültségét. Az ilyen munkakörben dolgozók családjának is keményen alkalmazkodnia kell bizonyos helyzetekben. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert a családom megértésére, támogatására minden esetben számíthattam.
Mitől válik egy idegen felnőtt olyan hitelessé egy érzelmileg sérült gyermek szemében, hogy elfogadja szülőjének?
A személyes példaadással, a mintaadással. Hogy tudjon azonosulni a problémáikkal, szánjon időt annak meghallgatására és felgöngyölítésére. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy elfogadjon minket a gyerek. A bizalmáért meg kell küzdenünk. Ezt a munkát nem lehet nem hivatásként végezni, mert akkor kudarccal végződik. Én pályakezdőként kerültem ide, a közel 40 évemet itt töltöttem. Gyerekeimként szerettem valamennyi beutalt fiatalt. Nagyon szerettem a kollégáimat is: igazi csapatként dolgoztunk együtt. Hiányozni fog!
2019. december 2.
Kékes Online, Somogyi Mónika
Fotó: Gál Gábor
