Bárhol járunk kerek e nagy világban, bármilyen települést, épületet, földrajzi helyet, ember vagy természet alkotta látnivalót tekintünk meg, tudnunk kell, hogy mindennek története van. A legkisebb fától a legmélyebb tóig, s a legöregebb templomtól a leghosszabb várfalig, melyek, ha beszélni tudnának, akkor mind-mind ódon meséket zengenének az idők történéseiről.
Ám sok olyan helyszín és látnivaló van, melyeknek történetét valaki így, valaki úgy, valaki emígy, valaki pedig amúgy ismeri. Az idők hosszú folyamán evezve mindenki hozzátett, esetenként elvett a történet mesélésekor, vagy éppen úgy alakította a mendemondát, hogy az saját lelki világának kedves legyen. Így születtek a legendák, melyekben térségünk sem szenved hiányt. A Mátra erdőségeinek mélyén sok-sok olyan helyszín található, melyeknek múltját homály fedi, titkok, s rejtélyek övezik őket. Most mutatunk három olyan helyszínt, melyek esetében az sem ritka, ha az arra járók hátán futkos a hideg.
1. Gyöngyössolymos, Bába-kő
A Mátra lábánál, Gyöngyössolymos település határában álló természeti képződményeket, a vulkáni utóműködések során kialakult gejzírkúpokat ki tudja már, hogy mióta övezik dajkamesék. A szőlőültetvények szélén húzódó ligetes erdők mélyén meglapuló hatalmas sziklák körül kialakult szóbeszédek központjában – ahogy ezt a képződmény neve is mutatja – boszorkányok állnak. A történetnek itt akár vége is lehetne, de a mágiás asszonyok jelenlétének hitén túl több eshetőséget is számon tart a néphiedelem. Egyes történetek szerint e kövek valamikor alantas banyák találkozóhelyeként szolgáltak, míg más hiedelmek szerint itt égették meg a Gyöngyös környékén tevékenykedő boszorkányokat. Ismert ám olyan verzió is, miszerint az öreg Mátra szelleme egy hatalmas kővel kergette a hegység ártó vasorrú bábáját, s mikor már nem tudta utolérni azt, mérgében utána hajította a méretes kősziklát, mely éppen ide esett. Bármit is takar a múlt, annyi biztos, hogy a Bába-követ látogató kirándulók gyakran számolnak be a helyszínen érezhető energiák kavargó áradatáról.
2. Gabi-halála
A Kékes északi oldalában elterülő hatalmas öregerdők megannyi titkot rejtenek. A fák tengerében járva a vándor lépten-nyomon legendákba botlik. Itt, 772 méteres tengerszint feletti magasságban lapul egy titokzatos hely, mely már a nevében is hátborzongató: Gabi-halála. Bár meglehet, hogy a térképet böngésző, mátrai utazást tervező túrázó elsőre elszörnyed e név hallatán, mégis bátran ellátogathat ide, ugyanis napjainkban már csak a neve, illetve a helyszínen álló tábla és kereszt őrzi az itt történt haláleset tragikus emlékét. De miért is Gabi-halála? A név konkrét eredetét ma is homály fedi, s mivel az évek csak telnek, a múlt pedig egyre távolodik, így ez már mindörökké csak legenda marad. A kevés, szinte egyetlen fennmaradt forrás sora így idézi az itt történteket: „Ezt a helyet nemzedékek óta Gabi-halálának hívják, melyről úgy tartja a néphagyomány, hogy kocsival-lóval beesett egy Gábor nevű…” E rövid sor valószínűsíthetően arra utal, hogy az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején egy környékbeli favágó itt szenvedett halálos balesetet lovával, s szekerével együtt. Ám, hogy valóban szakadékba zuhant-e, vagy más okozta vesztét, már sohasem tudjuk meg…
3. Török-lábnyom
A Török-lábnyom, más, ismert nevén a Török katona lábnyoma vagy Törökőr lábnyom a Mátra egyik legtöbb kérdést felvető misztikus helyszíne. A 789 m magas, ikonikus vulkáni csúcs, Ágasvár északnyugati oldalában, Szorospatak-Bátonyterenye irányába haladva, a piros sáv jelzéssel ellátott túraút mentén, egy öreg fa tövében találjuk a kőbe faragott, felnőtt férfi lábának mértével egyező méretű szabályos lábnyomot, melynek keletkezése ismeretlen. A köznyelv által alkotott, meglehetősen gyermekded legenda szerint az Oszmán Birodalom idején egy török janicsár rendre itt őrködött, figyelve azt, hogy az Ágasvár csúcsán álló erődítményt a környékbeli települések lakói nehogy visszafoglalják, s oly sokat állt e helyen, hogy lába kikoptatta a talajt. Ez természetesen csak mese, ugyanis már az fizikai lehetetlenség, hogy évekig, évtizedekig egy helyben álljon egy ember, s hogy annak lábnyoma körülbelül 10 centiméter mélységű vájatot eredményezzen a szikla felületén. A Török-lábnyom keletkezéséről, létrehozásáról és funkciójáról tudományosan elfogadott és alátámasztott igazolás nincs, azonban annyi biztos, hogy a töröknek semmi köze nincs hozzá.
A szakrális, spirituális elemekben egyébként is bővelkedő Ágasvár és a Csörgő-völgy vidéke arra enged következtetni, hogy az általunk manapság Török-lábnyomnak nevezett képződmény letűnt, ismeretlen korok szertatásainak kelléke lehetett. Maga az objektum több, ehhez kapcsolódó érdekességet is felvet, mint például az észak-dél irányú tájoltsága, a tufás anyaga, szabályos, precíz kialakítása, s maga a fekvése, elhelyezkedése. Miért pont Ágasvár és Óvár között? Miért pont a Sarkcsillag felé tájolva? Összefüggésben lehet talán a Csörgőlyuk-barlang rejtette különleges kocka babonájával? Vagy Tar Lőrinc utazásaival? Vagy Óvár népével? Ködbe burkolózó talányok ezek, s bármit is rejtsen a múlt, a kérdéseinkre talán magyarázatot adó lehetséges válaszokat hagyjuk meg egy újabb cikkünk számára…
2020. június 10.
Demecs Norbi
