„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik” – sokak számára lehet ismert Albert Camus idézete, mely az ősz szépséges színkavalkádjának pompájára utal. Nem kell azonban októberig várunk, míg a fák lombkoronája aranylóan rezes ruhát ölt, ugyanis vadvirágokból még így, szeptember derekán sincs hiány. Káprázatos rózsaszínes-lilás szőnyeggé változott most a Bükk-fennsík valamennyi rétje, melyeket megszámlálatlan mennyiségű őszi kikerics borít. Csodáljuk meg ismét a természet újabb szépségét!
A Bükk-fennsík sajátos mikroklímáját tekintve is hazánk egyik legkülönlegesebb vidéke. Az elmúlt századokban folytatott gazdasági tevékenységek hatására (szén- és mészégetés, állattartás) a fennsíki erdők száma jelentősen lecsökkent, melyek helyén nyílt területek, nagy kiterjedésű rétek alakultak ki. Az említett mikroklímából adódóan ezeken a területeken a későbbiekben már nem tudtak újból teret hódítani az erdők, így azt is elmondhatjuk, hogy a Bükk-fennsík hazánk hegyvidéki területeit tekintve a rétekben egyik leggazdagabb vidéke. E fokozott védettséget élvező fennsíki rétek kora tavasztól egészen késő őszig számtalan vadvirágnak adnak otthon. Így szeptember közepétől egészen október elejéig az őszi kikerics példányaival is találkozhatunk, melyek mintegy összefüggő rózsaszín szőnyeget alkotva tömegesen borítják a mezőket.
Az őszi kikerics a világ több táján, így hazánkban is legendás növénynek számít. A magyar mitológiavilág – feltételezhetően más, esetenként távoli országok, földrészek kultúrájából merítve – a boszorkányok eszközének tartja a növényt. A babonák szerint a mágiás asszonyok rituáléik során arra használták a kikerics hatóanyagait, hogy varázsszereket, bájitalokat főzzenek belőle, melyet másokkal megitatva elbódítani, befolyásolni tudták az elixír hatása alatt álló személyt, vagy éppen saját magukat tudták mágikus képességekkel felruházni.
Az őszi kikerics gumós, évelő növény, melyet a hűvösebb, nyirkosabb, de napsütötte réteken tömeges előfordulás jellemez. Sok tévhittel ellentétben a kikericsek e fajtája nem védett, ellenben erősen mérgező. Sok népi elnevezése közül erősen mérgező hatására utal például a kutyadöglesztőfű megnevezés is. A gumók mélyen a talajban helyezkednek el, a kifejlett, virágos példányok ősszel 10-20 centiméter nagyságúra nőnek. A növény egyik meghatározó hatóanyaga a kolhicin, mely a sejtosztódás folyamatát gátolja, így erős méregként tartjuk számon. Hajdanán a népi gyógyászatban köszvényes rohamok esetén alkalmazták, vagy éppen daganatos megbetegedések gyógyításának céljából is kísérleteztek az őszi kikerics hatóanyagának felhasználásával, ám sok más, erős fájdalommal járó hatása miatt napjainkban még nem létezik belőle készített orvosság.
A Bükk-fennsík területén túrázva valamennyi réten gyönyörködhetünk e mérgező vadvirágok káprázatos szépségében. Bár nem védett növény, óvakodjunk sértetlen állapotuk megőrzésére, ne szedjük, ne tapossuk le, ne bántsuk őket. Ne feledjük, hogy vendégek vagyunk a természetben, védelmezzük az erdők-mezők megannyi kincsét! Egy késő szeptemberi túra alkalmával felejthetetlen látványt nyújthat például a Bánkúttól délnyugatra fekvő Csurgó-rét, az Olasz-kapu szomszédságában elterülő Fekete-sár-rét, a fennsík egyik legszebb rétjeként is emlegetett Zsidó-rét, vagy éppen a kelet-nyugat irányú, hosszúkás Huta-rét is. Szép élményeket, kellemes természeti pillanatokat kívánunk!
2020. szeptember 22.
Demecs Norbi
