A Nemzeti Emlékezet Bizottsága a recski kényszermunkatábor létesítése, valamint a hortobágyi és nagykunsági zárt táborokba történt elhurcolások hetvenedik évfordulója alkalmából, Magyar gulág címmel indított idén országos megemlékezés-sorozatot. Recsken két hétig látható a kiállítás, amely az internáltak, kitelepítettek és zárt táborokba hurcoltak sorsát hivatott bemutatni, s méltón ápolja emléküket.
„Emberek lehettünk akkor is, amikor az emberek nem akartak embernek lenni” – egy recski túlélő szavai ezek, ezzel a gondolattal nyílt meg a héten a Magyar gulág című kiállítás a recski művelődési házban.
Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, történész elmondta, 1950 és 1953 között Magyarország a munkatáborok hazája volt. Hozzátette, Recsk egy titkos táborként működött, legalábbis annak szánta a rendszer, de 1951-ben – egy sikeres fogolyszökés következtében – tudomást szerzett róla a világ. Ennek ellenére volt olyan recski rab, akinek a haláláról csak 2014-ben értesültek hozzátartozói. A történész úgy fogalmazott,
az, hogy tudjuk, Recsken pontosan mi történt, az ott raboskodók emberi nagyságának is köszönhető.
Hozzátette: mindazok, akik megjárták ott a poklot, sokat tettek azért, hogy megmaradjon a történtek emlékezete. Bank Barbara szólt arról is, hogy a kiállítással elsősorban a fiatalokat kívánják megszólítani, a tablók röviden, tömören, sok fotóval illusztrálva adnak képet erről a korszakról.
A megnyitón köszöntőt mondott Horváth László, a térség országgyűlési képviselője, miniszterelnöki megbízott. Úgy fogalmazott, Recsken egy jel
„Emlékezni tudni kell! Aki nem tanul a múltjából, az arra ítéltetik, hogy újraélje azt a jövőben.”
Horváth László hozzátette: a recski táborból megannyi példa ad bizonyosságot az emberi nagyságra. Egy recski túlélő szavaira emlékezve szólt arról is, voltak, akik önképző köröket szerveztek a legnagyobb embertelenség és fájdalom közepette is, s egymást tanították, hogy elméjük friss maradjon, ne tompuljon.
„Bár az ember testét meg lehet törni, a lelke a saját kezében van.”
A rendezvényen Recsk polgármestere, Nagy Sándor is köszöntötte a résztvevőket, s elmondta, ezzel a gazdag kiállításanyaggal egy olyan korszakról kaphat képet a látogató, melyről minden recskinek kötelessége tudni.
„1950 júliusában a Recsk község felett magasodó Csákánykő-hegy lábánál az ÁVH titkos kényszermunkatábort létesített. A fogvatartottak között a társadalom szinte minden rétege képviselve volt, (…). Az éhezéstől legyengült internáltakat a hegyen megnyitott kőbányában dolgoztatták. Az ávéhás őröknek elég volt a legkisebb ürügy, hogy válogatott kínzásoknak (gúzsbakötés, vizesverem, szekrényfogda) vessék alá őket. A foglyok, őreik szájából, gyakran hallhatták, hogy nem tartoznak elszámolással az életükkel. A táborban – fennállása idején – összesen közel ezernyolcszázan raboskodtak. Óvatos becslések alapján is legalább a tíz százalékuk életét vesztette a túlhajtott munka és az alultápláltság miatti végelgyengülés, betegségek, kegyetlenkedések következtében. Ezért vált Recsk a magyar gulág jelképévé” – olvasható az egyik tablón.
A kiállítás október végéig látogatható a recski Művelődési Ház és Bányászati Kiállítóhelyen.
2020. október 23.
Korepta Lilla
Fotó: Kékes Online
