Térségünk erdeiben számos képesfával, kegyhellyel vagy zarándokhellyel találkozhatunk, melyek mind egy-egy szakrális történeten alapszanak.
Az erdei települések lakói hajdanán olyan életet éltek és olyan munkát folytattak, amelyeket napjaink fiataljai már csak a mesékből, nagyszülők elbeszéléseiből ismerhetnek. Térségünk mesterségei közé tartozott elsősorban a szén-vagy mészégetés, az üveggyártás és természetesen az erdőgazdálkodás, fakitermelés is. Az erdei munkások gyakran fohászkodtak segítségért, munkájuk sikerességéért szentekhez, főként a Magyarok Nagyasszonyához, Szűz Máriához is, akit a szóbeszédek szerint nem egyszer láttak is megjelenni az erdő fái között. Hasonló történetet őriz a Faktor-réti Madonna is a Bükk-fennsíkon, Bánkúttól alig 30 perc járásra.
Nem csak feljegyzésekből, de helyszíni példák sokaságából tudjuk, hogy a Bükk-fennsík egykor számtalan mész-és szénégető boksának, ezzel egyidőben több száz erdei munkásnak adott otthont és megélhetési lehetőséget az elmúlt évszázadokban. A mész- és szénégetés a fáradságos, kiváló fizikai állapotot, rengeteg odafigyelést, precízséget és pontosságot igénylő, kemény, időigényes mesterségek sorozatába tartozott.
Röviden a szénégetés szakmai hátteréről:
“A faszén készítéséhez elsősorban bükköt, gyertyánt, kőrist és cserfát alkalmaztak. A fát boksába rakták, amihez előzetesen sík területet kerestek vagy, ha nem volt ilyen, akkor meg kellett teremteni az ehhez szükséges adottságokat.
Egy körülbelül 80 köbméternyi fa kiégetéséhez való kisebb boksáknak nagyjából 8 méter átmérőjű hely szükséges, 250 köbméterhez viszont már 12 méter átmérőjű helyet készítettek elő. A vastagabb fákat, törzseket középre helyezték, majd a kisebb, vékonyabb rönköket körkörösen, több egymásra helyezett sorba rakták, így a magassága elérhette a 4-5 métert is, majd a hatalmas, szisztematikusan épített farakást földdel beborították. A boksát a tetején gyújtották be, aztán méretétől függően 8–12 napig lassan égették, majd egy napig pihenni hagyták. A boksa belsejében az égéshő több száz fok is lehetett. Majd mindez kezdődhetett előröl… Az égetett szénre elsősorban a vashámorok közelében volt szükség.
A cikkünk témájában szereplő Faktor-réti Madonna története az erdei munkásokhoz, azaz a favágókhoz, szén- és mészégetőkhöz, továbbá a fennsíki állattartókhoz fűződik. Hosszú évtizedek óta már, hogy a Faktor-rét szélén álló egyik öreg bükkfa oldalán függ a gyermekét kezében tartó Madonna képe, mely a természetjárók kedvelt, nagy becsben tartott helyszíne. Mint a legtöbb szakrális, legendás helyszínnel, így a Faktor-réti Madonnával kapcsolatban is több elbeszélés ismert.
A helyszínen olvasható rövid történet szerint egykor a fentebb említett erdei munkások gyűltek össze a szentképnek helyet adó bükkfa oltalmában viszontagságos munkájuk, valamint nehéz életük megsegítéséért imádkozva. Szilvásváradi lakosok visszaemlékezései szerint azonban nem csak az imádságok helyszíne volt a Faktor-rét, de meg is jelent itt a Szűzanya, aki ezzel jelezte a munkások irányába mutatott támogatását. Feltehetően e jelenést követően helyezték ide a Madonna ikont is, melynek pontos dátuma azonban nem ismert. Az már biztosabb, hogy az 1920-as évek óta a turisták gondozásában áll a képesfa, melyet 1998 tavaszán a Sajóbábonyi Természetbarátok Köre újított fel. A Madonna kép Tomori Bertalan alkotása.
A Faktor-réti Madonnát napjainkban is számos túrázó látogatja, mécsest, illetve virágot elhelyezve a fa tövében. Igényesen gondozott környezete pihenőhelyként is szolgál, mely méltó a Bükk-fennsík szépségéhez.
2020. november 8.
Demecs Norbi
