A domoszlói Oroszlánvár remek kirándulási lehetőség, történetéről keveset tudunk, ám legendák ehhez a várhoz is tartoznak. Ennek jártunk utána.

Domoszlóról a piros sáv jelzésen, a hosszan emelkedő Závoz-völgyön át érjük el a Domoszlói-kapu nevű elágazást, innen az Országos kék jelzésen hamarosan az Oroszlánvár maradványaihoz érünk. Ha visszaúton a Domoszlói-kaputól Sirok irányában indulunk, a Jagus kilátópontjára érünk, erről írt legutóbb Demecs Norbi, érdemes tehát túrabakancsot húzni. De nézzük a vár történetét!

Pásztor József 1929-es Mátra kalauza természetesen ezt a várat is említi: „Domoszló határában állott Oroszlánkő vára, a 600 méter magas Oroszlánhegyen, amelyet máig is így hívnak. A községtől északra messe, egészen a domoszlói határszélen van. A parádi vadaskertben a Palánktető és a Szederjestető között, a térképen nincs megnevezve…. Hogy ez a hatalmas vár mikor pusztult el, nincsenek reá határozott történelmi adatok, Még dr. Csánky Dezső történelmi földrajzában, ami pedig részletes és komoly munka, Oroszlánkő váráról az van írva, hogy a helye ismeretlen. Csakis a törökök pusztíthatták ilyen alaposan el, hogy még a romai sem maradtak meg.”

Oroszlánvárról pontos rajzok nem maradtak fenn. A hegy tetején egy erőd lehetett, amely védelmi célokat szolgált. A helyiek, ha a környéket támadás érte, gyakran menekültek a vár falai közé. A várat Nováki Gyula mérte fel 1993-ban, majd megfigyeléseit – Feld István 2004-es kiegészítéseivel – az alábbiak szerint összegezték. „A vár magja hosszúkás, ovális alakú. Hossza 33, legnagyobb szélessége 16 méter. Jól követhető peremén a kőből rakott egykori övezőfal vonala nagyrészt meghatározható. Csak a déli oldalon áll 15 méteres hosszúságban egy kb. 1,2 méter vastagságú, mintegy 0,5 méter magas falvonulat, északon és délkeleten csak a terepviszonyok utalnak ma már föld alatt lévő szakaszokra. Terepalakulatokból következtethetünk egy toronyra a terület nyugati szélén, továbbá egy (alápincézett?) épületre északkeleten. A terület erősen bolygatott középső részén több nagy gödör található, egyikük talán ciszterna lehetett. A várat árok veszi körül. Ebben főként délen több, felülről lezuhant faldarab és nagy mennyiségű épülettörmelék van, tehát erősen feltöltődött, eredeti mélységét és alakját csak ásatással lehetne megállapítani. A nyugati oldalon a kőzetbe vágott, függőleges sziklafalak jelentik az árok két oldalát. Mivel az épülettörmelék nagymértékben beborítja a vár oldalát, lehetséges, hogy sziklába vágott függőleges árokszél máshol is előfordul. Az árok szélessége a két sziklafal között 7, a többi helyen 15-24 méter között váltakozik. Mélysége a jelenlegi, erősen feltöltődött állapotban is 6-8 méter körüli.”

Történetéből érdemes kiemelni 1415-öt, Luxemburgi Zsigmond érdemei elismeréseként, új adomány címén megerősítette Domoszlai Lászlót oroszlánkői birtokában. Az ő 1418-ban bekövetkezett halálával a Kompolti család Domoszlai-ága férfiágon kihalt, majd az örökösök férfiágának kihalásával Oroszlánkő kizárólagosan a Nánai ág birtokába került. A Kompolti család Nánai ága a 14. század végén vagy a 15. század elején udvarház építésébe kezdett Kisnánán. Az udvarház megépítését, majd a település Árpád-kori templomát is magában foglaló vár kialakítását követően, a nemesi család ezen ágának lakóhelye Kisnána lett, ami azzal járt, hogy Oroszlánkő várának jelentősége egyre csökkent. A hagyomány szerint 1460-ban, Pata várának elfoglalását követően Oroszlánkő és a szomszédos Kanázsvár is a husziták kezére került, de pár hónap elteltével Hunyadi Mátyás vezére, Rozgonyi Sebestyén megostromolta és visszafoglalta az erősségeket. Ugorva az időben, Hatvan várának 1544-es elestét követően Oroszlánkő a hatvani szandzsák kettős adóztatású területéhez tartozott. Miután 1567-ben a Guthi Országh család férfiága is kihalt – aki Sirok várának legjelentősebb birtokosa volt, erről írtunk korábban -, 1569-ben Országh Borbála férje, Enyingi Török Ferenc kapta adományba a birtokot, melybe 1570-ben be is iktatták. Oroszlánkő várának utolsó okleveles említése 1607-ből származik, amikor is a Nyáry család birtokaként számon tartott erősséget még 60 hajdú őrizte.

Több 16. századi térképen fellelhető a vár, bár hiteles grafikánk, rajzunk nincs róla. Lázár deák 1528-ban megjelent térképén „Arozlake” névalakban szerepel, amelyet készítője egy kúp alakú magaslaton, fedett toronyként ábrázol. Wolfgang Lazius 1552-ben kiadott térképe már részletgazdagabban jeleníti meg a várat, amelyet „Oroslankw” néven jelöl. A Mátra lankái között emelkedő erősség központi, fallal kerített részét keletről és nyugatról is egy-egy fedett torony fogja közre, a falak alatti rézsút pedig esetlegesen a várárokra utal. A térképek ugyan viszonylagos pontossággal ábrázolják a szomszédos Sirok várát, azonban nem lehet tudni, hogy Oroszlánkő várának megjelenítése mennyire lehet hiteles.

Végül, de nem utolsó sorban, ehhez a várhoz is tartoznak legendák, szemezgessünk ezekből is! Egykor hangos vita verte fel a Mátra erdeinek csendjét, mivel a környék birtokosai hosszú időn át sem jutottak megegyezésre Domoszló határainak kijelölésében. A falu fölött emelkedő vár orosz származású úrnője gyakran sétált nagy fekete kutyájával a rengetegben, és többször kényszerű tanúja volt a perlekedésnek. Egyszer aztán már olyannyira megelégelte a viszálykodást, hogy elhatározta, ő maga fogja kijelölni a település határait. A mérnöki tudomány eszközeivel mit sem törődve, kivette a csoroszlyát a földeken dolgozó emberek egyik ekéjéből, majd dél felé hajította egészen a mai Peresnek nevezett emelkedőig. Ezután megragadta az ekevasat is, amit a feje fölött megforgatván észak felé dobott egészen Recsk határáig. Kelet és nyugat felé azonban már nem kellett elhajítania az egyik meg a másik ekeszarvat, mert ezekben az irányokban a természet maga jelölte ki a határokat; egy fő és két másik, de az elsőben elvesző völgyteknőben. Mindez időtállónak bizonyult, ugyanis Domoszló határa a mai napig is az orosz lány által kijelölt terület mentén halad. A lányt, akiről a várat később Oroszlány várának nevezték el, időnként még ma is lehet látni, amint fekete bársony ruhájában némán sétál kutyájával a Mátra erdeiben.

Egy másik legenda szerint, a muhi csata után már semmitől sem féltek a tatárok és a virágzó országot néhány nap alatt végigdúlták. Csak a kőfallal erősített esztergomi fellegvár, a mocsaraktól övezett Fehérvár és a pannonhalmi Szent-Márton vár tudott ellenállni ostromuknak. Ezt felismerve, Batu kán hordájának kivonulását követően IV. Béla erős kővárak építését rendelte el. A király parancsára Kompolti Kázmér is várat emeltetett a Mátra egyik hegycsúcsán, amelynek elkészültekor a negyvenes éveihez közelítő urat mindenki a nősülésre biztatta, ám ezt azzal hárította el, hogy az ő szíve csak olyan nő iránt lobban szerelemre, aki az oroszlánt is megszelídíti. Meghallotta ezt lovászának lánya, Ilona is, aki rögvest földesura elé lépett és kérte, hogy hozassanak a birtokra egy oroszlánt, mert ő bizony megszelídíti. Kompolti csak nevetett a lány bátorságán, de azért hamarosan hozatott egy hatalmas fenevadat. Amikor megérkezett, Ilona belépett a ketrecébe és tekintetével rögvest megszelídítette. Ahogy az oroszlánt, úgy Kompolti Kázmért is megszelídítette a lány, így az esküvő sem maradt el. Ily módon az új vár, Ilona személyében úrnőt kapott, aki aztán boldogan élt férjével és a szelíd oroszlánnal, lakóhelyüket pedig azóta is Oroszlánkőnek nevezik.

Csák Máté idejében titkos pénzverde is működhetett a falak között, de ennek, mint a többinek is, csak legenda jellege van. Akárhogyan is, történelmi örökségünk részét képezik még feltárásra váró váraink, érdemes tehát megőrizni történetüket, és ha van lehetőségünk, felkeresni nyomukat.

 

2020. november 8.

Kápolnai Nagy Ágnes

Fotó: Oroszlánkő várának alaprajza (Nováki Gyula felmérése 1993, Feld István 2004. évi kiegészítésével), beküldött