A Magyar Falu Program Bethlen Alapítványától és a Via Carpatia pályázaton 6-6 millió forintot nyert az Egercsehi Bányász Baráti Kör Egyesület. A forrást egy kiállítóhelynek otthont adó épület felújítására, illetve a berendezésre fordítják. Dr. Nagy Lajossal, az egyesület elnökével, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület korábbi elnökével beszélgettünk, aki maga is 15 évig dolgozott a szénbányászatban, s Egercsehiben is.

Mikor és hogyan alakult meg Egercsehiben a bányászegyesület?

1990-ben szűnt meg a bányászat. Az azóta eltelt 30 évben felnőtt egy olyan generáció, akiknek szülők vagy nagyszülők révén van kötődése a történelmünkhöz. A település életében nagyon fontos szerepet játszott a bánya, de sok emberek a megélhetését jelentette nemcsak Egercsehiben, hanem a környező falvakban is. Ezért is döntöttünk úgy, szeretnénk feleleveníteni a régi időket, hogy az utókor méltóképpen megőrizze a szénbányászat emlékét. 2007-ben jó pár bányász társammal közösen gondoltunk egyet, hogy létre kellene hozni egy társaságot a régi kollégáknak. Egy olyan baráti kört, amelynek tagjai méltóképpen őrzik és ápolják a bányászok emlékét, mindazokét, akik akár a föld alatt vagy a felszínen együtt dolgoztak. Azt terveztük, hogy évente legalább egy alkalommal találkozunk, emlékezünk, egy jót beszélgetünk, felidézzük a múltat. További céljaink között szerepelt még az, hogy az Egercsehi térségében működő szénbányászat emlékeit megőrizzük, és megmutassuk mindenkinek, aki kíváncsi a bányászat történetére.

Milyen programokat szerveztek az elmúlt 13 évben?

Létrehoztunk egy nagyon szép emlékparkot még a 2010-es évek elején. Ezt a teret is pályázati pénzből sikerült kialakítani. Áll ott egy impozáns emlékmű, melynek az egyik oldalára felvésettük a közel 60 bányaszerencsétlenség következtében elhunyt egykori kollégánk nevét, ezzel állítva nekik méltó emléket. Eljövünk ide minden évben a bányásznap alkalmával, amikor koszorúval, mécsesekkel emlékezünk mártírjainkra.

Ezeken túl nagyon fontos célunk minden bányászattal kapcsolatos tárgyi emlék, relikvia gyűjtése, hisz nem titkolt álmunk volt, hogy ezeket egyszer méltó környezetben mutathassuk meg az utókornak.

Hány taggal működik a baráti kör? Ki csatlakozhat önökhöz?

Jelenleg 104 tagunk van, de volt, hogy elérte a 200 főt a létszám. Alapításkor főleg egykori bányász dolgozó vagy annak családtagja lett az egyesület tagja, de természetesen ez sosem volt feltétel. Az a fontos, hogy aki közénk szeretne tartozni, elfogadja és tisztelje a bányász múltat, hagyományt. Itt mindenki egyenrangú, akármi is volt a feladatköre, egykor és most is mindenki egyenlőnek számít, akár tag, akár vezetőségi személy.

Beszéljünk a sikeres pályázatokról! Mire kívánják fordítani az elnyert összeget?

Mint említettem, nagyon régi álma volt ez a vezetőségének, hogy az elmúlt évek alatt összegyűlt bányász emlékeket egy helyen, méltó módon kiállítsuk, megmutassuk mindenkinek. Voltak korábban is tervek egy kiállítóhely létrehozására, de sajnos nem állt rendelkezésünkre elegendő forrás hozzá. Aztán a sors úgy hozta, hogy a Magyar Falu Programnak köszönhetően 6 millió forintot nyertünk. Az emlékpark és a templom mellett található egy épület, melyet az önkormányzat a rendelkezésünkre bocsájtott erre a célra. Ebből az összegből tudjuk az épületet felújítani, korszerűsíteni. Elmondhatom azt, hogy az idei év a szerencse éve volt az egyesület számára, hiszen korábban a Via Carpatia pályázaton a szlovákiai testvértelepülésünkkel nyertünk kifejezetten az installáció, a kiállítótér kialakítására egy közel hatmilliós összeget. Így reményeink szerint hamarosan egy kívül-belül modern, mégis korhű tárlatot tudunk berendezni a bányászat több évtizedes történelméről.

 

2020. december 5.

Kékes Online, K. B.

Fotó: beküldött, Schmetzné dr. Balogh Szilvia