Bár játékboltban lehet megvásárolni, a Lego mégsem játék. Sokkal több annál. A Kompolt-Nagyúti Általános iskola nemrégiben számos Lego készletet nyert egy, a digitális kompetenciafejlesztésre kiírt pályázaton. A cél a gyerekek kreativitásának, logikus gondolkodásának és problémamegoldó képességének fejlesztése. Az oktatást már el is kezdték kis létszámú, délutáni csoportokban.
Ha olvasóinkat megkérnénk, hogy tegye fel a kezét, aki még soha nem legózott, az sem lenne meglepő, ha senki nem jelentkezne. A legózás viszont csak messziről nézve játék. Ha közelebbről szemügyre vesszük a dolgot, akkor mi magunk is felfedezhetjük, mennyi képzelőerő, mennyi türelem, és mennyi elszántság kell ahhoz, hogy az apró kockákból elkészüljön valami, ami előtte csak a gondolatainkban létezett. És ettől van valami nagyszerű a kockákkal való foglalkozásban: valamit létrehozni, ami előtte nem volt.
Az iskolában Nagy Márta és Mérai Gergő tanárok vezetik jelenleg azokat a délutáni órákat, amelyeken az érdeklődő gyermekek számos intelligens robotot kelthetnek életre az apró alkatrészekből az útmutatások alapján. Amint elkészültek a művek, jöhet az igazi agytorna: a pedagógus által kijelölt feladatot kell végrehajtani a tabletekről vezérelhető szerkezeteknek. Gergő tanár bácsi tanulói legutóbb Marsjárókat építettek, melyeknek időre kellett célba érni fotózni, Mars-mintát gyűjteni, majd visszatérni a kiindulási pontjukra. Tovább is fokozható lenne a próbatétel, akadályok felismerésével és kikerülésével, melyekhez az utasításokat a gyerekeknek kell kiadni az érintőképernyőkön. Ezekhez a feladatokhoz azonban a robotokat el kellene látni a megfelelő érzékelőkkel is, melyek szintén az építőkészletek részei.
Miután a lányok a fiúkat is megelőzve elsőként építették meg Milo-t, a Marsjárót, lázas programozói munka kezdődhetett az interaktív felületen, melyet szemmel láthatóan profin kezelnek a kompoltiak. Amint minden csapat elkészült a művével, és az engedélyt megkapták Gergő bácsitól, a start vonalra álltak az indulásra kész felfedezők.
Nagy volt az izgalom, kinek sikerül először célba juttatni, majd haza hoznia Milo-t a Marson töltött munkája után. Miután megkapták az indító jelet, a Milo-klónok rendíthetetlenül nekilódultak a pályának. A futam közben mindenki lélegzetét visszatartva követte az eseményeket. A legfontosabb itt mégis a csapatmunka és a közös siker volt, nem pedig az elért helyezés száma.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy ezek a gyerekek a tanítási órák utáni foglalkozásaik alkalmával valami olyan dolgot tanulnak játszva, amely az előttük álló élet számos területén rendkívül nagy hasznukra lesz. Ha problémával találkoznak, a kihívást és nem az akadályt fogják látni. Abban is biztosak lehetünk, hogy a rájuk váró kihívásokkal is jól meg fognak birkózni. Ha nem elsőre, akkor másodjára, mert itt megtanulják, hogy fejben lehet először győzelmet aratni. Minden más csak a folytatás.
Hogy hányan vannak ma e tanulók között, akik a jövő mérnökei lesznek, azt nem tudjuk, de kétségeink sem lehetnek afelől, hogy sikeres felnőttek lesznek belőlük. Igazi Lego-nagymester viszont csak az lesz, aki a mai, bonyolult világban észreveszi a kicsi, de egyszerű részleteket, melyek mindennek az alapjai, amiket aztán ha összerak, akkor magát a világot építi meg belőlük.
Milo holnaptól újabb célokat keres, a kompolti iskolások pedig elnavigálják őt a legnehezebb akadálypályán is, ha kell, a világűr bármelyik bolygóján. Sok sikert, és szerencsés visszatérést egy újabb kalandhoz, felfedezés indul! Milo, START!
2021. február 23.
Gyetvai Péter
