A Sár-hegyi tanösvényt két irányból is bejárhatjuk, a mátrafüredi Harkály Ház az egyik kiindulópont, a másik Gyöngyösön, a felsővárosi temető mellett. A 15 állomásból álló tanösvény érinti az egyedi Szent Anna kápolnát is. Mutatjuk a különleges növényvilágú hely értékeit.
A Sár-hegy története
A Sár-hegy a mátrai vulkanizmus eredményeképpen jött létre. A nagy hevességgel kitörő fázisban a nagyobb, majd a nyugodtabban a kisebb törmelékek kerültek felszínre. Közben a lejtőn izzó hamu ereszkedett le, mely megkövesedett, közé kisebb lávaömlések ékelődtek. A Sár-hegyet ma hazánk egyik legszebb hegylábfelszíne övezi, kialakulásában szerepet játszott a pannon időszakot követő kéregmozgás és a gyors, nagymérvű letarolódás. A hegylábfelszín a fennmaradását a hegy árnyékoló hatásának köszönheti, mert a Mátrából lefutó vizek az üledéket nem tudták elszállítani. A kisebb vízfolyások felszínszabdaló tevékenységének nyomai figyelhetők meg. A hegyen belül vízmosásokkal mélyített völgyek vannak, melyek a Sár-hegyet a következő nevű egységekre tagolják: Pipis-hegy, Sár-hegy, Csepje-tető, Visonta-hegy. A névadó hegy csúcsától északra lapos, fennsíkszerű rész van, ahol ma a Szent Anna-tó helyezkedik el.
A területen viszonylag korán megjelentek az emberi tevékenység nyomai. A Sár-hegyen és környékén a források szerint már az 1300-as évektől folyt szőlőtermesztés. Évszázadokon keresztül meghatározó volt ez a hely napsütötte lankáin. A Sár-hegy tövében emelt Farkasmályi pincesor történetéről mi is írtunk. Kitaibel Pál botanikus is foglalkozott a helyi szőlőművelés sajátosságaival, még 1803-ban írt erről. Sajnos később, 1875-ben, Gyöngyös határában megjelent a filoxéra és a Sár-hegy dűlőit 1884-ben érte el, 1890-re parlaggá váltak a szőlők. A 20. század elején a bortermelés még fő jövedelmi forrás volt a Sár-hegy környékén, de már a gyümölcstermesztés is megjelent, ám a hegytetőn lévő szőlőműveléssel jobbára felhagytak. A második világháború után a Sár-hegy meredekebb lejtőin egyre inkább megmutatkozott a művelés hiánya, a lefutó csapadékvíz sok helyen lemosta a termőtalajt. Mára átalakult a Sár-hegy arculata, a jobbára kiskerttulajdonosok mozaikos kertművelésének képét tükrözi.
Különleges növényvilág
A tanösvény 15 táblája mentén a Sár-hegy egyedi kultúrájával ismerkedhetünk meg, többek között földtörténetével, a sziklagyepek, a melegkedvelő tölgyesek, a sztyeppecserjések sajátosságaival. Fontos kiemelni, a hegy élővilágában átmeneti jelleg tükröződik, a középhegységre jellemző fajok és az Alföldre jellemzők is előfordulnak a területén. A Sár-hegy különleges terület, mivel a Mátra tömbjéből délre az Alföld felől nyitott, így a hegylábperemi elemek keverednek az elsősorban kontinentális elterjedésű pusztai elemekkel. A hegy legértékesebb élőhelyeit az egykori szőlőterületeken az árvalányhajas erdős sztyepprétek, a törpemandulás cserjések, a magyar perjés sziklagyepek jelentik. Az üde, sziklás felszíneken kora tavasszal nyílik a cseh tyúktaréj, míg a sztyeppréteken a leánykökörcsin bontja lila, a tavaszi hérics pedig sárga leveleit.
Az egykori szőlőtermesztés emlékét jelző kőgarádicsokon helyenként tömeges a törpemandula. Nyár elején érdemes visszatérni mivel ekkor az árvalányhajfajok – különösen a hosszúlevelű- és a bozontos árvalányhaj – szinte fehérre festik a domboldalakat, a látvány önmagáért megér egy kirándulást. Ekkor virágzik többek között a védett macskahere, a nagyezerjófű, a tarka nőszirom. A gyepekhez számos esetben molyhos-tölgyes bokorerdő foltok kapcsolódnak, ahonnan a szőlőtermesztés felhagyását követően a növényzet visszatelepedett.
A Sár-hegy a botanikai kutatások kezdete óta jelentős változásokon ment keresztül, az eredeti erdős-sztyepp vegetációja napjainkra sokat változott. Nagyjából eredetinek tekinthetők a Sár-hegy tetején és a délies lejtőin található sztyeppe rétek, pusztafüves lejtők. A hegy lábára települt löszön valaha kiterjedt lösztölgyesek voltak, ezek helyén ma szőlőket és kiskerteket találunk. Az egykori változatos erdőtársulások emlékét őrzik a hegyen ma is több felé található tatárjuharok, tölgyesek. Ezek a melegkedvelő tölgyesek nagyon jellemző módon sztyepprétekkel váltakoznak. A sztyepplejtők hegylábi szélében jellemzőek a pusztai cserjések, törpemandulások csepleszmeggyel, kökénnyel, galagonyással.
A hegy növényzetének jelentős része ma már másodlagos társulás. A legnagyobb területet a fölhagyott szőlőkben kialakult árvalányhajas gyepek foglalják el, melyek számos ritka és védett növényfajnak adnak élőhelyet. Másodlagosan jelenik meg az egykori szőlőparcellákat elválasztó kőrakásokon a törpemandulás. A kőgátak látványa is rendkívüli, de fontos szerepet betölt azzal, hogy a terület ősi növény- és állatvilágának biztosít bolygatatlan élőhelyet. Az állatvilág szempontjából is nagy szerepe van a kőgátaknak, mert a kövek között előtörő cserjék jó fészkelő helyet biztosítanak a madaraknak, de kiváló a hüllők, rovarok, csigák számára is. A Szent Anna-tó nyílt vize mára már a múlté, a természetes elmocsarasodás figyelhető meg, így a mocsártársulások inkább jellemzőek, mint a nyílt vízi növényzet. A tómedret a csapadékvíz táplálja.
Irány tehát a Sár-hegy, a Mátra virágos kertje, az apró nőszirom, a leánykökörcsin, a tavaszi hérics mellett sok érdekességre bukkanhatunk.
Tartsuk szem előtt: csak csodáld! Ne szedjük le a védett virágokat, sőt, fotózáskor is legyünk körültekintőek. Akár a tanösvényt járjuk végig, akár Abasár felől sétálunk fel a Szent Anna kápolnához, esetleg Pipishegy felől közelítjük meg, mindenhol találkozunk a természet ezerszínű szépségével.
Amennyiben tetszett, térjünk vissza egy hónap múlva, amikor megint új arcát mutatja a természet! Legközelebb nem csupán a növényekről, hanem különleges lepkékről és más érdekességekről is mesélünk majd.
2021. április 24.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Udvarhelyi Teréz
