A Magyar Templom-felújítási Programban nyújtott 15 millió forintos támogatásból újul meg a gyöngyösi kis zsinagóga, mely az Együttélés Háza elnevezésű, egyedülálló vallási-, kulturális komplexum részeként szolgálja majd a vallások közötti összetartást. Az itt szervezett közösségi események a zsidók és a keresztények közötti hidat építik, közös történelmi keretbe foglalva a hazai és a határon túli zsidóságot, s az eltérő vallási kultúrákat. A hányatott sorsú, ám romjaiban is csodálatos, monumentális gyöngyösi nagy zsinagóga épületét a ’60-as években sajátította ki a kommunista pártállam.
A fejlesztésről Weisz Péter, a Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség- és a Barankovics István Izraelita Műhely Egyesület elnöke, a Bugát Pál Kórház főigazgatója adott tájékoztatást:
A napokban kaptam meg az értesítést, hogy 15 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapunk a Kormánytól a kis imaház felújítására. A kívül-belül megújuló épületben az istentiszteletek mellett továbbra is koncerteket, előadásokat tartunk majd, s a tervek szerint a későbbiekben szakrális térré alakítjuk.
A kis imaház, az ikonikus nagy zsinagóga és a zsidó temető egy komplexumként képviseli a keresztény-magyar együttélést.
A nagy zsinagógában alakítjuk ki az Együttélés Háza elnevezésű vallási- és kulturális központot. Természetesen meghagyjuk itt a zsidó imádkozás jelképeit, hiszen attól zsinagóga, de csak a legnagyobb ünnepeken szeretnénk használni, mert a nagyközönség számára egyébként foglalkoztatási központként üzemelne. Ha zsidó csoportok látogatnak hozzánk, akkor a kis imaház szakrális terében tudnánk őket fogadni.
Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk a zsinagóga felújításának jelentőségéről vissza kell nyúlnunk a múltba megismerni a gyöngyösi zsidóság történetét. Érdemes tudni, hogy már a 15. században is éltek itt zsidók, akik az egyik legrégebbi zsidó hitközséget alkották meg. A török hódoltság után az elvonuló törökökkel a zsidók is elhagyták a várost, majd az 1800-as évektől már folyamatosan zajlott a zsidó közösség újraépítése. A gyöngyösi zsidó hitközség a 20. századra egy jelentős, több mint 2300 fős közösséggé alakult. A helyi zsidók vállalkozásokat hoztak létre, malmokat működtetek, szőlőt telepítettek, részt vettek a fafeldolgozásban, s Mátrafüred település kialakításában is döntő szerepük volt. A zsidóság 1869 után 3 irányzatot képviselt: az ortodox, a neológ és a status quo irányzatokat.
Utóbbi irányzat valamikori központja Debrecen volt, az ország második legnagyobb status quo közössége pedig – még Trianon előtt – Gyöngyösön volt. A gyöngyösi zsidóság több mint 75%-a, azaz mintegy 800 fő hozzájuk tartozott, a maradék szűkebb kör volt a vallásos ortodox irányzathoz. A status quo közösség temploma a mai Eszperantó utca környékén volt, a komplexum imaház és kiszolgáló részeihez tartozott a mai tv- és a kormányhivatal épülete is. A zsinagóga, az eredeti nagy imaház az 1917-es tűzvészben leégett, majd 1920-ban ideiglenesen megépült helyette a kis imaház. 1930-ban az akkor már méltán ismert tervező, Baumhorn Lipót tervei alapján készült el a mai is látható nagy zsinagóga, amely még romjaiban is kivételesen gyönyörű.
Ez ma az egyetlen élő
status quo zsinagóga hazánkban.
2014-ben gyöngyösi és Gyöngyösről elszármazott zsidók segítségével feltámasztottuk gyöngyösi status quo ante zsidó közösséget. A nagy zsinagógát a kommunizmusban az akkor pártállami rendszer elvette és ennek fejében kaptuk a Gárdonyi utcában azt a saroképületet, ami ma a kis imaház. Miután elvették, a zsinagóga a rendszerváltás idején magánkézbe került és méltatlan módon bútorraktárt csináltak belőle. Szerencsére végül vissza tudtuk vásárolni – ma a status quo közösség a tulajdonosa a zsinagógának és a kis imaháznak is -, de ez iszonyatosan nehéz volt, hiszen az eredeti rendszerváltáskori- és a 2014-es visszavásárlási ár között óriási különbség volt. Nagyon drága volt az épület, ugyanakkor hálás szívvel kell mondanom, hogy az épület nem kerülhetett volna újra a tulajdonunkba, ha Horváth László országgyűlési képviselő nem karolja fel a kezdeményezésünket és a magyar kormány nem támogat bennünket, hiszen a teljes 120 millió forintos vételárat állami pályázatokból kaptuk meg.
A nagy zsinagógát azzal a céllal vásároltuk vissza, hogy létrehozzuk – Európában egyedülálló módon – az Együttélés Házát. Ezt a zsidó-keresztény együttélésnek emléket állító múzeumot a 2000-es évek elején az áldott emlékű Sveiczer József, akkori országos főrabbival egy izraeli repülőút során álmodtuk meg, s a MAZSIHISZ is biztosított erkölcsi támogatásáról. Később a mi ötletünk alapján megvalósult Magyarország egyik legszebb zsinagógájának, a budapesti Rumbach utcainak a koncepciója, ami a különböző zsidó felekezetek egymás közötti együttélését szimbolizálja. Ezzel szemben a gyöngyösi zsinagóga szándékunk szerint a zsidó vallású és a keresztény vallású magyar emberek együttélésének hozadékát mutatná be. Az elképzelést a Kormány is támogatta, az előkészítő anyagot a hitközség elnökeként jómagam jegyeztem, az ügyben pedig mindvégig mellettem állt ás áll Horváth László országgyűlési képviselő.
Hittel vallom, hogy ez az épület a polgári kormány elképzelését valósítja meg, hiszen, ami itt létrejött, létrejön, az egybevág a Nemzeti Összetartozás Programjával.
Büszke vagyok arra, hogy a rendezvényeink, melyek ma vallások közötti békét és összetartozást hirdetik, átléptek a határokon túlra is. Ezúton is köszönöm, hogy 2011-ben a zsidó-keresztény párbeszédért folytatott munkámért a kormány Lovagkereszt elismerésben részesített.
Voltak azért nehézségeink is. Amikor visszavásároltuk a nagy zsinagógát, elé volt építve egy otromba büfésor, ugyanis a polgári kormány előtti időszakban szégyellték, hogy a zsidóság is része a nemzeti összetartozásnak. Amikor visszavettük az épületet, kaptam egy felszólítást a várostól, hogy egy héten belül takarítsam el onnan a büfésort vagy megbüntetnek. Ennek azért üzenet jellege volt, hiszen 30 évig érdekes módon nem szúrt szemet. Ez a gesztus nekem 7,5 millió forintomba került.
Elképzelésem szerint az Együttélés Háza nem klasszikus múzeum lesz, hanem egy kulturális foglalkoztatási központ, ahol kulturális- és vallástörténeti előadásokat tartunk majd. Azt szeretnénk majd itt bemutatni, hogy zsidó és keresztény történelmünk, kultúránk hogyan kapcsolódik egymáshoz.
Ez gyakorlatilag nem más, mint a hitről szóló Szent Istváni örökség.
A felújított zsinagóga, Gyöngyös egyik legszebb épülete végre méltó állapotba kerülhet, s a zsidó és keresztény összetartozás szimbólumává válhat, melynek célja a városképi rehabilitáció mellett az értékmegőrzés, az egymási iránti elfogadás erősítése, a nemzeti önismeret fejlesztése.
Ez egy olyan egyedi kulturális foglalkoztató központ lesz, amely azt keresi, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt.
Büszke vagyok rá, hogy az ünnepségeink a város egyik jelentős kulturális eseményeivé váltak, 300-400 ember részvételével. Az a közösség él, amelyikről beszélnek, amelyik ott van a közéletben.
A keresztény-zsidó párbeszédet anno Kozma Imre atyával, a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével kezdtük, de vendégünk volt már a Magyarországi Baptista Egyház akkori vezetője, Mészáros Kálmán, vagy az evangélikus missziós püspök, Szeverényi János. A nagy zsinagógában még ilyen romos állapotában is több koncertet rendeztünk, fellépett nálunk a svéd protestáns kórus és a Budapesti Fesztiválzenekar is.
Szeretnénk majd bemutatni a határon túli magyar zsidóságot is. Az 1930-as években az erdélyi zsidóság képviselte az erdélyi magyarság nagy részét. Az akkori református püspök, Fazekas Sándor azt mondta: keresztények és zsidók között Erdélyben nincs különbség, sőt, magyar ügyekben a zsidók a leglelkesebb támogatóink, s csak a román nacionalista politika próbál minket összeugrasztani. Ezekből a boldog békeidőkből is szeretnénk átadni valamit, tanárokat felkészíteni, hogy hogyan kell holokauszt előadásokat tartani, hogyan lehet megmutatni a fiataloknak, hogy tiszteljék egymás kultúráját. Itt kell szót kell ejtenünk a holokausztról: 2071 fő gyöngyösi zsidót vittek el a gettóból Auschwitzba, s közülük csak mintegy 500-an tértek haza. Emlékük örökké él!
Megismertetnénk emellett az elfeledett gyöngyösi zsidó hősöket, például Welt Ignác üvegkereskedőt és Csipkay Albert huszár századost, akiket 1919. május 7-én Gyöngyösön végzett ki a rögtönítélő forradalmi bíróság ellenforradalmi tevékenység miatt. Welt Ignác az akkori zsidó közösség egyik vezetője volt, legnagyobb bűne pedig az, hogy kitűzte a piros-fehér-zöld zászlót. Fontos, hogy őket is megismerjük, mert
véleményem szerint Ábrahám örököseiként közös a prófétai küldetésünk:
hinni az Egy Istenben és
a nemzeti összetartozásban.
A központ azt fogja bemutatni, hogy akkor maradnak meg az értékeink Európában, ha nemzetként is megmaradunk: ez egyben a magyar szuverenitás melletti hittétel is. Egy komplexumot álmodtunk meg, melynek részeként azt is célként tűztük ki, hogy a zsidó temetőt, ami 30 évig lepusztult volt – civil és kormányzati támogatással – rendbe hozzuk. Van még mit tenni, de ma már nem úgy néz ki a kegyhely, mint régen. Felújítottuk, és Zsidó-Kulturális Kegyeleti Emlékparkká neveztük át.
A nagy zsinagóga, a kis imaház és a temető felújítása többek szívügye, támogatóink közül ki kell emelni az Emberi Méltóság Tanácsát, és a Széchenyi Tudományos Társaságot.
Bízunk abban, hogy az Együttélés Házát sikerül a Sveiczer Józseffel megálmodott fejlesztési elképzelés mentén felújítani, hiszen hiába leromlott állapotú, ez az épület mégiscsak Gyöngyös büszkesége. Hiszek abban, hogy aktívan megélem azt a napot, amikor együtt átadjuk az épületet. Reményeim szerint idén elindulhat a nagy zsinagóga beruházásának tervezése, a végső koncepció kialakítása, akkor nagyjából 4 éven belül át tudnánk adni az épületet. A kis imaház külső-belső felújítása Magyar Templom-felújítási Program keretében még ebben az évben elkészülhet.
2021. 06. 14.
Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Czímer Tamás
