Parád az elmúlt hétvégén nem csak a tacskórajongók számára nyújtott tartalmas programot, hanem azoknak is, akik a Mátrai vadak iránt érdeklődnek. A turisták által is közkedvelt település polgármesterével, Mudriczki Józseffel, és Kokovai Árpáddal, az agancskiállítás főszervezőjével beszélgettünk a helyszínen.
Az augusztus 28-i, szombati parádi program három részből állt: az Állami Ménesgazdaság, a Várhegy Vadásztársaság és a Magyar Tacskótenyésztők Egyesületének rendezvényéből – részletezte Parád polgármestere. Beszámolójából kiderült az is, hogy két helyszínen zajlottak az események:
A Cifra Istállónál a tacskókiállítást, illetve a Ménesgazdaság bemutató lovasprogramját tartották. A Freskó rendezvényteremben pedig az agancskiállítás volt megtekinthető, melyen bemutatottak szépen rajzolják a mátrai vad fejlődését.
Mudriczki József azt is elmondta, hogy a Cifra Istállóban létrejött kiállítás, a Kocsimúzeum és a lovakat bemutató tér, tehát a mostani állapot ötven évvel ezelőtt, az akkori vadászati világkiállítás programjaként jött létre. Azóta számtalan látogató járt már náluk, ezért bízik benne, hogy a mostani rendezvények egy jó kezdetei lehetnek egy következő ötven évnek.
A Magyar Tacskótenyésztők Egyesületének elnöke jó kapcsolatban áll a Ménesgazdaság vezetőjével, így kettejük gondolatából született a közös program is, melyhez az agancskiállítás a maga témájával jól kapcsolódott. A lovak, a vadásztacskók évszázadok óta részét képzik az emberi történelemben folyamatosan jelen lévő vadászatnak. Az agancskiállítás pedig kézzel fogható közelségbe hozta a kiállítottak által a Mátrában fellelhető gímszarvas-állomány összképét.
A Freskó rendezvényteremben talán még soha nem volt ennyi hullajtott agancs egyszerre. Az idei már a harmadik alkalommal szervezett, és eddig a legnagyobb ilyen kiállítás – tudtuk meg Kokovai Árpádtól a helyszínen. Főszervezőként a helyi Várhegy Vadásztársaság természetvédelmi felelőse, aki oroszlánrészt vállalt ennek a rendezvénynek a sikerre vitelében.
A korábbi kisebb kiállítások után idén szerették volna a környékbeli 10-15 falu gímállományát megmérettetni. Látni akarták, mi az, amit jól végeznek a helyi vadásztársaságok, min lenne még mit javítani. Céljuk az volt, hogy a természetszeretők közelebbről is megtekinthessék azokat a gímszarvasok által természetes úton elhullajtott agancsokat, melyeket agancskeresők, erdészek, vagy vadászok találnak meg, és gyűjtenek be. Az agancs szépsége, változatossága, egyedisége az, ami a szépségét adja. A természet része, melyet érdemes alaposan szemügyre venni.
A kiállítás főszervezője azt is elmondta, hogy az agancsok által a hozzáértőknek rálátása van arra, hogy milyen mennyiségű és minőségű állomány él a területükön. Az évente elhullajtott agancsokról látják, milyen fejlődésen mennek keresztül a szarvasok. A mintegy háromszáz darab kiállított agancs között voltak olyan kivételes gyűjtemények is, melyek ugyanazon állattól egymást követő években kerültek begyűjtésre, és sikerült mindkét darabjukat összeszedni az erdőben.
A szarvasok agancsa egyedi, szinte ujjlenyomat pontosságú azonosításra alkalmas. Aki tehát tudja, hogy milyen jegyeket keressen, azt is meg tudja állapítani, ha ugyanazon szarvas agancsát találta meg az egymást követő években. Ez természetesen ritkaságnak számít, ettől értékesebb is.
Kokovai Árpádtól azt is megtudtuk, hogy bár nem a környékbeli a legelőkelőbb gímszarvas-állomány az országban, a Dunántúlon vannak a legszebb példányok, de nem lehet okuk panaszra az ittenieknek sem Bodony, Mátraballa, Recsk, Parád, Sirok, Tarnalelesz, Bükkszék vonalon. A vadásztársaságokkal helyben etetik, nevelik, gondozzák az állatokat. Szelektáló vadászat folyik. A főszervező végül azzal zárta mondandóját, hogy “kötelességünknek érezzük a vadállomány megőrzését és továbbadását a következő generációnak”.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
