Hatalmas indulatokat kavart a közösségi oldalakon a hír, miszerint a gyöngyösi gyepmesteri telepet üzemeltető Új Nap Közhasznú Egyesület bejelentette: a fennálló körülmények miatt 2022. március 31-ével befejezik a telepen végzett munkájukat. Az ellenzéki vezetésű város részéről többen úgy gondolják: egyszerűbb lehet elaltatni a kutyákat, mint méltó módon gondoskodni róluk és rácsok helyett családot keresni számukra.
Úgy tűnik, a város meglepődött az ellátandó feladat nagyságán és pénzigényén, most kapkodva próbálnak megoldást találni ahelyett, hogy azokkal jutottak volna egyezségre, akik a városiak szerint is lelkiismeretesen, áldozatkészen mentették és gondozták a kutyákat, begyűjtötték az elhullott állatokat és folyamatosan járőröztek a kritikus városrészeken.
A kommentelők között felháborodást keltettek Juhász Katalin, a városüzemeltetési és Városfejlesztési Igazgatóság vezetőjének szavai, aki az ezt tárgyaló testületi ülésen kiemelte: várható, hogy csak jóval magasabb összegű ajánlatot fognak majd kapni, és egyébként is, az állatok a törvény szerint igenis altathatók, „életük kioltható”.
A városlakók mindenesetre védelmükbe vették Bozsik-Pál Yvettet és Bozsik-Pál Andrást, a telep vezetőit, sorra posztolják a tőlük örökbe fogadott kutyák képeit, s biztosítják őket a segítségükről. Az emberek úgy gondolják: Yvették olyan magasra tették a mércét, amit nemigen fog tudni senki más átugrani.
Bozsik-Pál Yvettet, az egyesület vezetőjét kérdeztük, hogy valójában miért nem kívánják folytatni a 7 évvel ezelőtt megkezdett tevékenységüket.
Az elmúlt évben jelentősen csökkentette a város a telep finanszírozását, pont akkor, amikor a covid miatt egyébként is nehezebb helyzetbe kerültünk. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették a munkánkat. A pénz kevesebb lett, a munka nem, és a járvány miatt adományt is kevesebbet tudtunk gyűjteni. Az elmúlt 2 évben, a pandémai alatt az önkormányzattól sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kaptunk. Tavaly februárban a költségkeret csökkentése után kiírtam a közösségi oldalamra egy segítségkérő posztot, mert nagy bajban voltunk. Erre több magán személy reagált, többek között Horváth László, a térség országgyűlési képviselője is, akkor nagyobb mennyiségű adományt hozott a kutyáknak. A város vezetősége részéről sem akkor, sem az elkövetkezendő hónapokban nem segítettek, nem is érdeklődtek annak ellenére, hogy a havonta kötelezően leadott beszámolóba rendszeresen beleírtam, hogy bajban vagyunk.
Ennek ellenére erőnkön felül dolgoztunk, mindent megtettünk azért, hogy a Gyöngyös városban befogott gazdátlan, kidobott, láncon tartott, kóbor, idős, sérült vagy beteg állatokat magas színvonalon ellássuk, ivartalanítsuk. Folyamatosan dolgoztunk a gazdásításukon, akciókat szerveztünk, adományokat gyűjtöttünk, s oktattuk a felelős állattartás alapjait a helyi és környékbeli oktatási intézményekben. Mindent megtettünk azért, hogy az itt élő kutyák esélyt kapjanak egy új életre.
A legutóbbi testületi ülésen, amin sajnos nem tudtam részt venni elhangzott egy olyan kijelentés is, hogy összemostuk a menhelyi és gyepmesteri feladatokat, és ezzel átláthatatlanná tettük a telep működését. Hét évvel ezelőtt, amikor az első szerződést megkötöttük, jeleztük, hogy ezt a tevékenységet ilyen formában szeretnénk végezni. Mivel egy helyrajzi számon van az egész terület, kivitelezhetetlen volt, hogy hivatalosan kettéválasszuk a funkciókat. Bár a törvény lehetőséget adott volna arra, hogy 15 nap után altathatóvá váljon egy kutya, de többször is említettem, hogy ehhez a nevem nem adom. Mi nem sintérek, hanem állatszerető emberek vagyunk, közel 100 kutyáról gondoskodtunk, mert úgy gondoltuk, a kutyák befogadó családra várnak, nem a halálos injekcióra.
Most mindez veszélybe került, hiszen a város testületi ülésen vitázott arról, hogy mi történjen a telepen található kutyákkal, és egyértelműen szabadulni akarnak tőlük. Felmerült, hogy adják át őket más egyesületeknek, de fogadókészség nyilván nincs, hiszen mindenhol teltházzal működnek. Említették a városvezetés részéről, hogy a gazdátlan kutyákat az új, szigorúbb állatvédelmi törvény szerint 45 napig kell tartani, ezt követően elaltathatók az egészséges állatok is. Sajnálatos, hogy a kutyákat tárgyként kezelik, s rezzenéstelen arccal mondják ki rájuk a végső ítéletet magukat egyébként állatbarátnak mondó emberek.
Felhozták ellenünk azt is, hogy a telep fejlesztésre szorul, amihez viszont pénz kell. Érdekes, hogy a hozzánk kilátogató emberek, akik régen, előttünk is jártak azon a telepen, csak dicsérték, hogy mennyi pozitív változás történt. Való igaz, az elmúlt 2 évben már nem tudtunk önerőből további fejlesztéseket véghez vinni, mert örültünk, hogy enni tudtunk adni az állatoknak és el tudtuk látni a feladatainkat. Őszintén szólva nem tudom, hogy a havonta leadott jelentésemet, ami 7 éve kötelező, ki olvasta el… Sajnálom, hogy a városvezetés úgy tesz, mintha nem ismerték volna, milyen helyzetben voltunk.
Nagyon sokat vívódtam, sok estét végigzokogtam, mire meghoztam azt a döntést, hogy a gyepmesteri telep üzemeltetést nem szeretném tovább vállani. Arról, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban most még nem szeretnék beszélni.
Most megy a kapkodás, hogy mi lesz tovább. Bár megkérdezték, hogy átgondoltuk-e és le tudunk-e ülni beszélni, én már nem szeretnék, mert nem értem azt a támogatottságot és bizalmat, ami lendületet adna, hogy tovább csináljuk ezt a borzalmasan nehéz, de mégis nemes és szép feladatot. Bizakodom – bár borítékolom, h nem lesz könnyű -, hogy találnak valakit, aki folytatja az általunk elkezdett munkát.
Ez nem pusztán egy feladat, itt ártatlan életekről van szó: ezt a munkát szívvel, lélekkel, élő lelkiismerettel kell végezni, máshogy nem lehet! Nálunk nincs hétvége, ünnepnap, mindig elérhetőnek kell lenni, mert bármikor csöröghet a telefon és jön az újabb bejelentés, hogy újabb kutyákat találtak zacskóban kitéve, patakba dobva, hogy falkában járják az ebek a város egyes részeit, hogy sérült, rettegő, elütött kutyát találtak. Igen, egy idős, gázolt vagy sérült kutyán sok esteben még lehet segíteni, nem egy ilyen ebet adtuk örökbe az elmúlt években is, persze az állatorvosi költség sokkal magasabb, mint az altatás ára.
Mivel a gyepmesteri telep működtetése a település kötelező feladata, sürgősen megoldást kell találniuk, ám valószínűleg nehéz lesz, főleg azért az összegért, amennyiért mi vállaltuk. Így az is elképzelhető, hogy a Városgazdálkodási Zrt. kapja meg a feladatot.
A közösségi oldalon sok biztatást kaptunk olyanoktól, akik segítették a munkánkat, akik tőlünk fogadtak örökbe és akik folyamatosan járnak is ki a telepre önkénteskedni. Ez nagyon jól esik, ebből merítünk erőt a következő időszakra. Egy biztos, nem hagyjuk cserben a kutyákat, mert nekünk ez az életünk! Azoknap pedig, akik a fotelben ülve vagy íróasztal mögül kritizálják a munkánkat úgy, hogy a 7 év alatt egyszer sem látogattak ki hozzánk, azt üzenjük, hogy meg lehet próbálni jobban csinálni, mi sok sikert kívánunk hozzá! Március végéig mindent megteszünk, hogy biztonságos helyre mentsük a gyöngyösi telepről a kutyusokat, mert így látunk garanciát arra, hogy életben maradnak.
Az interjú itt félbeszakadt, mert Yvettet és Andrást talált kutyához hívták.
Az ügyről Horváth László országgyűlési képviselő szintén közzétett egy posztot közösségi oldalán. Azt írja:
„Szégyen! Megdöbbentő és elkeserítő hír: a Bozsik Pál Yvette és Bozsik Pál András vezette Új Nap Közhasznú Egyesület kénytelen befejeznie pótolhatatlan munkáját Gyöngyösön.
Ők és munkatársaik voltak azok, akik Gyöngyösön minden kóbor kutyus életéért, biztonságáért, gazdisodásáért küzdöttek, erőn felül tettek meg mindent a négylábúak méltó életkörülményeinek megteremtéséért. Eddig.
A méltatlan helyzet kialakulásának minden részlete ki fog derülni. Azonban azt előre szögezzük le: ha arra szándék nincs egy önkormányzati költségvetésben, hogy a kutyák életének kioltása helyett esélyt adjanak nekik, akkor rettentően nagy a baj.
Mert, mint olvashatjuk a legfrissebb Gyöngyösi Újságban: “van mozgástere a városnak” és “kedvezően alakul a költségvetés”.
Az is nyilvánvaló, hogy minden felelős meg fog döbbenni azon, milyen sokan vagyunk Gyöngyösön, akik tiszteljük, segítjük őket, ki is állunk értük, és a mentett állatok mellett. Ahogyan a múltban, így most is számíthatnak rám.”
2022. 02. 05.
Kékes Online, Burián Orsolya
Kiemelt fotó: northshore-vet.com
