A sportos, fiatal gyöngyösi hölgy GPS rajzokat készít, melyek futó- vagy kerékpáros nyomvonalait rögzítik. A térképen megjelenő ábrák főként kedves állatfigurák, de számos más, rendkívül kreatív alkotás született már Holló Mariann edzései során. Egy sima futásból vagy tekerésből így lesz művészet, üzenet, önkifejezés, móka.
Mikor született meg az első alkotásod?
A legelső GPS rajzomat 2015. december 18-án bringáztam, a 7 km-es táv végén egy elefánt jelent meg a térképen. Mostanra már 139 hasonló képet készítettem, a legújabb tervem egy vicces kiskutya.
Ha megvan az ötlet a figuráról, hogy jön létre maga a kép?
Nem egyszerű kitalálni, majd megtervezni az alakot, de alkotás közben is bőven akadnak problémák. Bár a kész rajzon már nem látszik, az út tele van akadállyal, és közben „mozog a város”, megy a forgalom, autók, gyalogosok, kerékpárosok, de volt már, hogy hirtelen gondot okozott például egy előttem megálló kukásautó, vagy busz. Akadály lehet még egy korlát, ahol át kellett emelni a bringát, háztömbök, amiket úgy kell megkerülni, hogy az ábra is szép maradjon, egy lépcsősor, vagy mondjuk az egyirányú utcák visszafelé. A patak kettészeli a várost, ezért nagyon korlátoz, mert hát csak a hidakon lehet átmenni. Útközben volt már baleset, útlezárás, de fejtörést okozott egy ház felújítása is, amelyről ideiglenesen levették az utcatáblát, vagy egy mérgesen utánam rohanó kutya… Sok dolgot hirtelen, útközben kell megoldani, ami nem mehet a készülő rajz rovására.
Nyílt terepen egyszerűbb rajzolni?
Ha szántóföldön, városon kívül futva rajzolok, úgy formálom a figurát, ahogy szeretném. Ott más nehézségek vannak. Például futás közben nagyon nehéz irányban maradni, ezért ilyenkor mindig keresek egy pontot – fát, bokrot, nagyobb követ -, ami vezet. Volt már, hogy földmérőnek néztek, mert sokszor a sarokpontokhoz kis zászlókat tűzök ki. Szántóföldön sokkal nehezebb formát rajzolni GPS-szel, mint a város utcáin, amik mindig vezetnek valahová. Viszont ettől szép és izgalmas ez az egész! Agymunka és sport egyben, ami motiválja az embert. Egyébként minden egyes figurámhoz kötődik valamilyen emlék, jó, rossz, vagy éppen izgalmas. Az utóbbi időkben sokszor valamilyen eseményhez is kapcsolódtak rajzaim, például a zene világnapjára futottam egy violinkulcsot, de már megterveztem a karácsonyi ábrámat is. Az utóbbi időben több képből álló kis animációkat is készítek, aki szeretné, a www.gpsdrawings.net weboldalamon megtekintheti.
Mióta biciklizel?
Régóta bringázom, de aktívan nagyjából 10 éve. Imádom a Mátrát. Ha időm engedi, egy évben többször is letekerem a 80 km hosszú nyugati és keleti Mátra kört is. Többször megcsináltam már a Kékestető csúcstámadást. Tavaly fél nap alatt körbetekertem a Balatont, ami régi álmom volt. Arra viszont soha nem éreztem ambíciót, hogy versenyezzek, ugyanakkor a saját magam rekordjait szeretem felülmúlni. Engem a bringázás kapcsol ki igazán. A GPS-rajzolást is azért találtam ki, mert akkor épp tél volt és hideg és nem igazán lehetett nagy Mátra-köröket menni. Szerintem szükség van a sportra, a mozgásra, s nem csak nekem, mindenkinek. Egyébként ülő munkát végzek, így már alig várom, hogy megmozdulhassak, és bicajozzak vagy fussak a természetben.
Mi az eddigi leghosszabb úton létrejött alkotásod?
A húsvéti nyulam 17 km alatt jött össze, s tervben van még két, ettől kicsivel hosszabb is: egy pillangó és egy óriási madár, ahogy leszáll a városra. Idén kezdtem el alkalmazni a GPS-en az úgynevezett start/stop technikát, ami újabb lehetőségeket kínál számomra. Gyöngyös elég kis város, és lassan már nincs olyan utca, ahol még nem jártam. Az ülő medvebocs „rajzolása” közben két helyen is alkalmaztam ezt a technikát, amellyel menet közben két pontot kötöttem össze egy egyenes vonallal. Mikor odaérek az adott pontra, ott nyomok egy stopot, majd átbringázom arra a pontra, ahonnan folytatni szeretném és onnantól start megint rögzít a GPS. Így meg tudom csinálni azt is, amit e nélkül lehetetlen lenne.
Minden kép elsőre sikerül?
Legalább kétszer, de inkább háromszor bringázom végig a képek útvonalát. Az elsőt mindig próbának, gyakorlásnak szánom. Másodszorra már teljesen a fejemben van, így sokkal jobban tudok összpontosítani. Az utóbbi 2 évben valahogy megnőtt a város délutáni forgalma, így leginkább a hétvégi napokat használom ki, de többször indultam már neki éjszaka is, mikor már alszik a város. Szántóföldön futni viszont csak az őszi, aratás utáni, és a téli időszakban szoktam, illetve csak akkor lehet.
Mik a terveid, van még új kép a tarsolyodban?
Gyöngyös térképét nézve, még mindig látok újabb és újabb lehetőségeket, úgyhogy egészen biztos, hogy lesznek még GPS-rajzaim. Igazság szerint mikor ezt az egészet elkezdtem, csak egyet akartam „rajzolni”, de valahogy megszerettem ezt a kreatív sportolást. Később már kíváncsi voltam, hogy egy kisváros térképére hány GPS-figurát lehet rajzolni. Először azt gondoltam 10-et, aztán azt, hogy 50-nél többet biztosan nem. Hihetetlen volt, mikor elérem a százat, amin azóta persze jócskán túl vagyok. Szerencsére bőven vannak még ötleteim, terveim. Ahogy említettem egy kölyökkutya lesz a következő rajzom, a többi pedig legyen meglepetés!
2022. 09. 28.
Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Holló Mariann
