Az egészséges alvás kapcsán legtöbbször arra figyelünk, hány órát töltünk ágyban. Egyre több kutatás szerint azonban a rendszeresség is számít. A rendszertelen alvás és lefekvési idő magasabb szív- és érrendszeri kockázattal járhat együtt – különösen azoknál, akik kevesebbet alszanak.
Hétköznap korán ágyba bújsz, pénteken hajnalig ébren maradsz, hétvégén pedig délig alszol? Az ilyen ingadozás sok ember életének természetes része, az utóbbi évek kutatásai azonban egyre gyakrabban vizsgálják, hogy az alvás rendszeressége önálló egészségügyi tényező lehet-e.
Egy – a BMC Cardiovascular Disorders folyóiratban megjelent – kutatás több mint háromezer középkorú finn résztvevő alvási szokásait és későbbi szív- és érrendszeri eseményeit követte nyomon. Az eredmények arra utalnak, hogy
nemcsak az számíthat, mennyit alszunk, hanem az is, mennyire változik napról napra a lefekvésünk időpontja.
A kutatásban 3231, a vizsgálat kezdetén nagyjából 46 éves ember vett részt. Alvásukat egy hétig mérték, majd azt vizsgálták, mennyire változott napról napra
- a lefekvés időpontja;
- az ébredés időpontja;
- valamint az alvási időszak közepe.
A résztvevőket ezután több mint tíz éven keresztül követték. Ez idő alatt 128 embernél következett be súlyos szív- és érrendszeri esemény, például szívinfarktus, instabil angina, stroke, szívelégtelenség miatti kórházi kezelés vagy kardiovaszkuláris eredetű halál.
Az összefüggés azonban nem minden résztvevőnél jelentkezett egyformán. Azoknál, akik a vizsgálat mediánjánál – vagyis napi 7 óra 56 percnél – kevesebbet aludtak, a lefekvési idő rendszertelensége nagyjából megduplázta a súlyos szív- és érrendszeri események kockázatát.
Ezt az eredményt azonban érdemes óvatosan kezelni, mert viszonylag kevés szív- és érrendszeri esemény történt a vizsgálatban, ezért a pontos kockázatnövekedés bizonytalan. Az összefüggést ráadásul csak a kevesebbet alvóknál találták meg, a hosszabban alvók körében nem jelent meg egyértelműen. A tanulmány tehát nem bizonyítja, hogy a rendszertelen lefekvés garantáltan szívbetegséget okoz, de újabb adatot szolgáltat egy egyre többet vizsgált összefüggéshez.
Egy másik nagy kutatásban is hasonló kapcsolatot találtak
Egy korábbi, jóval nagyobb UK Biobank-vizsgálatban 72 269, 40 és 79 év közötti ember alvását mérték csuklón viselt mozgásérzékelővel. A résztvevőket átlagosan közel nyolc évig követték, ezalatt 4887 súlyos szív- és érrendszeri eseményt regisztráltak.
A kutatók a Sleep Regularity Index segítségével azt vizsgálták, mennyire hasonló időpontokban aludtak és voltak ébren a résztvevők egyik napról a másikra.
A leginkább rendszertelenül alvóknál 26 százalékkal magasabb volt a szívinfarktust, stroke-ot és szívelégtelenséget is magában foglaló súlyos kardiovaszkuláris események kockázata a legszabályosabban alvókhoz képest.
Az enyhébben rendszertelenül alvóknál ennél kisebb, 8 százalékos különbséget mértek. Különösen érdekes, hogy a megfelelő alvásmennyiség nem tüntette el teljesen az összefüggést a leginkább rendszertelen csoportban. Vagyis a kutatás alapján elképzelhető, hogy az alvás időtartama és rendszeressége részben különálló tényezők.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy-egy késői este önmagában veszélyes lenne. A kutatás hosszabb távú alvási mintázatokat hasonlított össze, nem néhány eltolódott lefekvés következményeit.
Nem csak a szívvel hozták összefüggésbe
Egy 2025-ben megjelent szisztematikus áttekintés 59 korábbi kutatás eredményeit értékelte.
A szerzők közepes erősségű bizonyítékot találtak arra, hogy a rendszertelen alvási időpontok összefüggésben állnak többek között
- a magasabb testtömegindexszel,
- az inzulinrezisztenciával,
- a magas vérnyomással,
- depressziós és szorongásos tünetekkel,
- valamint a szív- és érrendszeri események magasabb kockázatával.
Több vizsgálatban a kevésbé rendszeresen alvóknál magasabb összhalálozási kockázatot is megfigyeltek.
A szerzők ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy ezen a területen továbbra is kevés a randomizált beavatkozásos vizsgálat. A rendelkezésre álló bizonyítékok jelentős része megfigyeléses kutatásból származik, ezért nem lehet biztosan kijelenteni, hogy maga a rendszertelenség okozza az egészségügyi problémákat.
Elképzelhető például, hogy a rendszertelenül alvók között gyakoribb a műszakos munkavégzés, a stressz, bizonyos betegségek vagy más életmódbeli tényezők is.
Miért számíthat, mikor fekszünk le?
A lehetséges magyarázat egyik központi eleme a cirkadián ritmus, vagyis szervezetünk nagyjából 24 órás belső időzítő rendszere. Ez nem csak azt szabályozza, mikor álmosodunk el. A hormontermelés, a testhőmérséklet, a vérnyomás, az anyagcsere és számos szív- és érrendszeri folyamat is napi ritmust követ.
Ha az alvás és az ébrenlét időpontja rendszeresen nagyot változik, a szervezet belső órája és a tényleges életvitel közötti összhang megbomolhat. A 2025-ös szisztematikus áttekintés szerint a lehetséges mechanizmusok között szerepelhet a cirkadián ritmus felborulása, az autonóm idegrendszer működésének változása és a gyulladásos folyamatok fokozódása. Ezek azonban lehetséges biológiai magyarázatok, és nem bizonyítják önmagukban az ok-okozati kapcsolatot.
Ezt a cirkadián rendszert az éjszakai fény is képes megzavarni. Egy korábbi nagyszabású kutatásban az erősebb éjszakai fényterhelést szintén magasabb szív- és érrendszeri kockázattal hozták összefüggésbe.
Most akkor minden este pontosan ugyanakkor kell lefeküdni?
A rendelkezésre álló kutatásokból nem lehet olyan pontos határértéket meghatározni, hogy például harminc vagy hatvan perc eltérés alatt nincs kockázat, afölött pedig már van.
A finn vizsgálat a résztvevőket a saját mintáján belül osztotta rendszeresebb és rendszertelenebb csoportokra, a UK Biobank-kutatás pedig egy összetett alvásregularitási mutatót használt. Ezekből nem következik egy univerzálisan alkalmazható „megengedett eltérés”. Az American Heart Association
felnőtteknek általában napi hét-kilenc óra alvást javasol, és azt tanácsolja, hogy lehetőség szerint következetes lefekvési és ébredési rutint alakítsunk ki.
Ráadásul a hétvégi alváspótlás sem feltétlenül teszi semmissé a hét közbeni alváshiány következményeit. Az AHA ezért azt javasolja, hogy a megfelelő alvásmennyiség ne csak hétvégén, hanem a hét egészében legyen cél. Ez nem azt jelenti, hogy időnként ne lehetne tovább fennmaradni vagy tovább aludni. A kutatások inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy hosszabb távon az alvás rendszeressége is része lehet az egészséges alvásnak, nem csupán az, hogy végül hány órát töltünk ágyban.
Sokat romlott a magyarok alvásminősége
Magyarországon mindennek külön jelentősége lehet: a KSH adatai szerint 2024-ben a keringési rendszer betegségei adták az összes halálozás 47 százalékát, ezzel továbbra is ezek jelentették a leggyakoribb haláloki főcsoportot.
Egyre súlyosabb probléma hazánkban az alvászavar és az alvással kapcsolatos szorongás egy idén közzétett reprezentatív kutatás szerint. Hat év alatt 44 százalékról 25 százalékra csökkent azok aránya, akik saját megítélésük szerint jól alszanak – hívta fel a figyelmet az Economx.
A szakértők szerint a háttérben elsősorban
- a digitális túlterhelés,
- az állandó online jelenlét,
- a pénzügyi bizonytalanság
- és az általános pszichés terhelés áll.
2026. 09. 22.
Forrás: prove.hu
Fotó: Pexels

















