Sokan gondolhatjuk azt, hogy a környezetünkben, velünk szorosan vagy kevésbé szorosan együtt élő állatvilágon csak szakemberek, illetve állatvédők vagy civil szervezetek tudnak segíteni, ám ez csupán tévhit, ugyanis a minket körülvevő vadállatokon – gerinceseken, hüllőkön vagy madarakon egyaránt – mi magunk is nagyon sokat segíthetünk. A fecskéket érintő kérdések évről évre előjönnek. Összeállításunk révén igyekszünk segíteni olvasóinknak a témában.
Évről évre jelentkező madárvédelmi probléma országszerte a tavasszal hazaérkező partifecskék beköltözése épületalapokba, építési földhányásokba. Olyan helyekre, ahol éppen ezért hónapokra le kell állítani a munkálatokat, vagy az illegálisan folytatott munkavégzés a teljes kolónia, a tojások, a kotló és etető madarak, illetve a fiókák pusztulását okozhatja. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a rézsűzés mellett egy mindenhol alkalmazható olcsó és egyszerű megelőző módszert – a potenciálisan veszélyes földfalak ponyvás letakarását ajánlja az építővállalatok és vállalkozások, a lakosság és az önkormányzatok figyelmébe.
Április második felétől május közepéig-végéig (ritkán akár még júniusban is) könnyen előfordulhat, hogy a hétköznap kiásott épületalap-gödör akár csak 0,5-2 méteres függőleges falába, friss vagy az előző évekből maradt építési (különösen gyakran autópálya-építkezés) földhalmának leszakadt, letermelt oldalába, kábelaknákba és -árkokba több tucatnyi vagy akár százas nagyságrendben költöznek be költőüregeikkel partifecskepárok.
Ezek a kolóniák automatikus védelmet élveznek, ezért ezeken a helyeken az építkezés a természetvédelmi és az állatvédelmi törvény értelmében sem folytatható. A probléma könnyen elkerülhető, ha az ilyen potenciális fészkelőhelyeket (ennek megállapításához érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság szakmai segítségét kérni) akár a napi munkavégzést követően, de legalább egy napos munkamegszakítás esetén mindenképp ponyvás, Raschel-hálós takarással tesszük a partifecskék számára érdektelenné.
A magas löszös, homokos partfalakban, homokbányákban fészkelő partifecskék és gyurgyalagok alkalmazkodóképes madarak, nem túl válogatósak, képesek földutak 10-15 cm-es padkájába, vizesárkok, munkagödrök, épületalapok, tömörödött homokdombok függőleges falába mélyíteni költőüregeiket. A két faj számára géppel és kézzel is készíthetőek, felújíthatóak olyan löszös, homokos partoldalak, ahol akár nagyobb kolóniáik is megtelepedhetnek. Térségünk településein, a Mátra és a Bükk vidékén – elsősorban az alacsonyabban fekvő területeken, illetve térségünk déli határvonalán -, is gyakran előfordulnak ilyen, vagy hasonló élőhelyek.
Az ősi időkben a partifecskék és a gyurgyalagok legjelentősebb fészkelőhelyeit a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai jelentették, egyrészt ezek hatalmas kiterjedése miatt, másrészt a folyamatos megújulás, a használt szakaszok évről-évre történő beszakadása, megújulása miatt. A folyószabályozások következében ezek a természetes élőhelyek egész Európában eltűnőben vannak, az egyik legjelentősebb ilyen maradvány állomány a Felső-Tisza mentén található. A folyóparti fészkelési lehetőségek csökkenésével a partifecskéknek alternatív helyszínekre: dombvidéki löszfalak természetes szakadásaira, homok- és kavicsbányák mesterséges katlanjaiba, vízelvezető árkok oldalába, de akár földmunka-falakba váltottak át – tehát az ország szinte bármely területén találkozhatunk ilyen élőhelyekkel.
Az MME a két sárfészket építő település faj (füsti és molnárfecske) mellett elindította a partfalakban fészkelő partifecskék (és a hasonló költési viselkedésű gyurgyalagok) költését segítő akcióját is. A téli időszakban erodálódott, egy-két méret magas partfalak március-áprilisi függőlegesre faragásával bárki fészkelőhelyet biztosíthat a kolóniák számára, illetve ilyen partfalak kézzel és géppel is kialakíthatók, akár a leponyvázott veszélyes fészkelőhelyek pótlásaként is.
2022. április 13.
Demecs Norbi
Felhasznált forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sajtóközleménye
