Ha azt gondolnánk, hogy az erdőben sincs már egyetlen hely sem ilyenkor, ahol jól érezné magát az ember, akkor jókorát tévedünk. Rövid sétával az Ilona-vízesést látogattuk meg, mely igen szolid vízhozammal éli mindennapjait ilyenkor. Az oda vezető úton mégis nagyon jó levegő van az erdő sűrűjében.
A parkolóból gyalog elindulva mi magunk is meglepődtünk azon, hogy mi minden történik ilyenkor az erdőben. A tavaszi és az őszi nagy nyüzsgéshez képest ugyan érezhetően rejtőzködőbb, pihenősebb kedvükben vannak az erdő lakói, rövid utunkon mégis számos állattal találkoztunk, meglepően közeli találkozásoknak lehettünk részesei.
A rigók az árnyékban szinte fáradhatatlanul kutatnak, keresnek mindenfelé, bármikor járunk a ligetes-fás területeken, velük szinte mindig találkozunk. A gesztenyefákkal szegélyezett út mellett lettünk figyelmesek arra, ahogyan egyikük nagy tempóval hol itt, hol ott tűnik elő. Fákra felröppen, majd újra le a fűbe, s ott kutat tovább. Bizonyára bőven akad táplálékul szolgáló rovarokból, csak győzze összefogni őket!
Az Ilona-patakban sajnos feltűnően kevés víz csordogál. Az eső hiánya jól észrevehető az erdő hűs-árnyékos részén. A máskor a patak medrében, vízben álló kövek most sokfelé szárazon vannak. Sokfelé láttunk olyan mederrészeket is, ahol úgy tűnt, egy csepp víz sincs, legalábbis fogalmunk nem volt róla, hol és hogyan folyik tovább a patak lefelé.
Virágokat alig látni, ebben a hőségben úgy tűnik, minden növény a túlélésre koncentrál, azért annál inkább feltűnő, ha valami színeset talál az ember az aljnövényzet között.
Az alacsony vízhozam ellenére a csordogáló víz kellemesen hűs. Ahol mélyebb kicsit a meder, és nagyobb szélességben terül el a vízfelület, a felszín alatti fadarabokon mintha apró élőlények tanyáznának, akikről nem tudtuk eldönteni, valóban mozogtak-e, vagy csak a víz lassú mozgása sodorta őket odébb.
A kétéltűek is nehezen viselik a szárazságot, a békák például az átlagosnál nagyobb türelemmel és megértéssel tűrik a fotózást is. Nemigen akarnak ugrálással fáradni, de még azt is zokszó nélkül viselték, hogy a jobb fotó kedvéért egyik levélről a másikra tessékeltük át őket egy falevél segítségével.
Félúton a vízeséshez egy szemrevaló őzbakra lettünk figyelmesek, akit néhány tíz méterrel odébb lencsevégre kaptunk. Nem sokáig állt modellt, így gyorsan kellett dolgozni, végül sikerrel jártunk a fotózást illetően.
A vízesésnél aztán megpihentünk hosszabban. Ha a víz csobogó hangja nem járta volna be a sziklafalak közötti teret, akkor sem lett volna teljes a csend, mert két hegyi billegető csiripelése bejárta a környéket. Szikláról-sziklára röppentek, hol a vízesés mellett kapaszkodtak, hol odafentről kémlelték a tájat. Rendkívül vidám, energikus madárkák voltak, öröm volt nézni őket.
A vízesés alján jó volt szemügyre venni a mohos sziklákat is, ahogyan a vízcseppekben fürdőznek. Jól esett a kezünket a víz alá tartani, és magunkba szippantani a hűs levegőt a sziklafal mellett.
Visszautunkon szerelmes lepkékkel is találkoztunk. Némi informálódás és kutakodás után kiderítettük, hogy a fehérpettyes ál-csüngőlepke két példányával találkoztunk. Elnézve őket úgy gondoljuk, nem lesz hiány az utánpótlásból sem, de így van ez rendjén.
Vízesést meglátogató rövid sétánkon a fák alatt vezető utunkon nagyon kellemes levegő volt mindenfelé. Nem csak a hőérzetünkre, de a közérzetünkre is kiváló hatással volt a természet temploma. Indulás előtt a parkolóban egy táblát vettünk észre, a rajta álló udvarias kérést mindenkinek jó szívvel ajánljuk figyelmébe!
Figyelmeztessük az erdőbe látogató embertársainkat is arra, hogy vendégek vagyunk a természetben, és joggal várható el, hogy ha valami nem odaillőt viszünk magunkkal, azt a látogatásunk végeztével nem hagyjuk ott, hanem hazavisszük, és a megfelelő hulladéktárolóban helyezzük el! Erdőben cigarettázni pedig nem csak illetlenség, de tűzveszélyes is! Vigyázzunk természeti kincseinkre, mert felbecsülhetetlen értéket képviselnek országszerte!
2022. 07. 03.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvei Péter
