Mónosbél, gyermekotthon. Tartós- vagy átmeneti védelembe vett gyermekek élik itt mindennapjaikat. Mielőtt az állam kezdett gondoskodni róluk, legtöbbjük több olyan traumákat élt át, amelyek megnehezítik számukra a beilleszkedést, a tanulást, és a kapcsolatépítést is. Az intézményben dolgozók áldozatos és elhivatott munkája mellett ezt hivatott támogatni a közelmúltban itt elindított terápiás kutyás foglalkozás-sorozat is.
Vámos Zoltánnal, Panda gazdájával, kiképzőjével, beszélgettünk.
– Panda az első kutyája, akivel terápiás foglalkozásokat tart?
Igen, ő az első segítő kutyám. Velünk él, a családunk teljes jogú tagja. Jelenleg csak vele dolgozom mint terápiás kutya felvezető, de terveim között több, hasonló feladatot ellátó kutya képzése is szerepel. A következő és legfontosabb feladatom most az, hogy a mozgássérült segítő kutya kiképzői végzettséget megszerezzem, Panda pedig ilyen vizsgát is tegyen. Ez nem öncélú bizonyítványgyűjtögetés, hiszen bőven van olyan fogyatékkal élő, akin nagyon sokat segíthet egy jól képzett kutya.
– Őt eleve terápiás munkára szánták?
Nem, mikor 7 hetes kölyökként hozzánk került, még nem tudtuk, hogy így alakul majd az élete. Érdekes, hogy nagyjából akkor foganhatott, amikor az előző kutyánk végleg elaludt. Csak azt tudtuk, hogy mindent szeretnénk neki megadni, ami a kutyaboldogsághoz kell: felelős szeretetet, időt, és az otthonunk melegét. Akkor még nem láttuk előre, hogy nemcsak minket tölt majd el szeretettel és hűséges ragaszkodással, hanem sok-sok rászoruló embert is. Igazi ajándék ő az életünkben.
Később, ahogy cseperedett, és kibontakozott előttünk a természete, a habitusa, megfogalmazódott bennem, hogy érdemes lenne olyan feladatot találni számára, ami túlmutat a klasszikus szabadidős kutyás tevékenységeken. Nyilvánvaló, hogy olyan jellegű dologban szerettem volna kipróbálni, ami az én lelkemhez, beállítottságomhoz is közel áll. Így jött a segítő kutyás tanfolyam ötlete. Panda könnyen és szívesen tanult, fogékony volt az újra. Azt hiszem, nagyon jó párost alkotunk, mert az emberek szolgálata mindkettőnknek a vérében van. Ő – mint minden kutyatársa – így született, én pedig neveltetésem és belső motivációim által váltam ilyenné. Úgy érzem, több ilyen kutyára lenne a szüksége a világnak. És több szeretetre, megértésre, együttérzésre.
– Tizenéves nagylánya, Csenge is rendszeresen részt vesz a foglakozásokon. Őt is érdekli a kiképzés?
Csenge rendkívül sokat segít nekem. Már kisgyermek kora óta csak az érdekli, ami szőrös, tollas vagy pikkelyes. Tiniként nagyon komoly munkát végez a kutyával, ehhez igazította az életmódját, az időbeosztását, igen felelősségteljesen foglalkozik Pandával. Korán kel, iskola után terápiára jár velünk, elkísér minket a kutyakiképző tanfolyamokra, a bemutatókon a felügyeletem mellett akár önállóan is dolgozhat. Elkötelezett, szorgalmas, szíve-lelke a kutyáé. Jelenleg az egri Dobó István Gimnázium 10. d. osztályába jár, tanulmányi eredménye ilyen extra feladatok mellett is kitűnő. Az ELTÉ-n szeretne biológusi végzettséget, később pedig etológus diplomát szerezni. Nagyon büszke vagyok rá, kiváló meglátásai vannak, tehetséges ebben a munkában.
– Olyan emberekkel találkoznak, akik nehéz élethelyzetben vannak, akár ideiglenesen, akár véglegesen. Feltételezem, hogy a rendszeres látogatások során kialakul egyfajta kapocs a foglalkozások résztvevőivel. A terápiás órával, a mindenkit feltétel nélkül szerető kutyával, talán rég nem érzett érintésekkel, mosollyal boldoggá teszik az elhagyottakat, az időseket, a család nélkül nevelkedő gyermekeket. Lelkileg hogy bírják mindezt: a kötődést és az elengedést?
– Ez a része a legnehezebb. Bár főállásban nem az egészségügyben dolgozom, hanem a közigazgatásban, mégis elvégeztem az ápolóképzést, ahol egyebek mellett sokat tanultunk az empátiáról, és arról is, miként tudjuk a másik szerepét úgy végiggondolni, hogy a keresztjét ne vegyük magunkra. Persze, az életben ez nem olyan egyszerű. Akikkel foglalkozunk sokszor kiszolgáltatottak, reményvesztettek, de szép lassan elkezdenek bízni bennünk. A végén, bármilyen megterhelő is lelkileg, mi hazamegyünk, ők ottmaradnak, s az is eljön, hogy nem megyünk többet, mert máshol is szükség van ránk. Néha sokáig kísér egy-egy pillantás vagy kedves szó. Az Aura Segítő Kutya Alapítvány – amely keretében a képzéseket és a munkát is végezzük – arra is figyel, hogy az ilyen jellegű problémáinkkal ne maradjunk egyedül. Velük bármikor megbeszélhetjük, ha egy-egy nehezebb élményt kell feldolgoznunk. Csengénél korából adódóan ez természetesen még nehezebben megy, de igyekszem támogatni és a saját tapasztalataimat megosztani vele. Azt sajnos már ő is tudja, hogy szeretnek az emberek másfelé nézni, ha baj van, pedig ugyanannyiba telne segíteni is.
– Bizonyára egy kutyának is megterhelő egy ilyen foglalkozás. A sajátomon látom, hogy egy kutyaiskolai óra után mennyire elfárad szellemileg. Panda hogyan tudja levezetni az őt ért stresszt?
Talán az ország legszebb hegyei, völgyei veszik körbe szűkebb hazánkat: percek alatt elérhető a Bükk, a Mátra, a Tisza-tó, ahová gyakran járunk együtt túrázni, s a napi séták során felszabadultan játszhat, bandázhat a többi tappancsossal. Mivel kiképző vagyok, szinte bárhova jöhet velem, üzletekbe, élelmiszerboltokba, orvoshoz. A munkájával járó feszültséget tehát bőven van lehetősége feldolgozni, ami alapvető elvárás és állatjóléti szempont a munkakutyáknál.
– Végignéztünk egy foglalkozást itt, a mónosbéli gyermekotthonban. Csodálatos volt. Mik a tapasztalatai az itt nevelkedő gyermekekkel?
Kezdetben rendszerint begubóznak, ami érthető is, hiszen nélkülözni kénytelenek a családjukat, az eredendő biztonság és szeretet forrását, mi pedig idegenek vagyunk nekik. Kicsik még, a legfiatalabb gyermek, aki ma itt volt, csupán elsős. Ezeknek az apró embereknek nehezen indult az életük, s még a legszakszerűbb gondoskodás mellett is rengeteg hátrányt kell ledolgozniuk. A külvilág pedig néha kegyetlen, megbélyegzi, elítéli őket. Ebben a helyzetben próbálunk mi is segíteni. Egy újabb felnőttben bízni nem mindig könnyű nekik, hiszen többször cserbenhagyták már őket. A kutya ugyanakkor kicsalogatja őket a csigaházukból, felé azonnal bizalommal fordulnak, figyelnek rá, szeretgetik, babusgatják. Pont úgy bánnak vele, ahogy szeretnék, hogy velük is bánjanak.
– Miben területeken fejlődnek leginkább?
Ha a kutyával kell feladatokat megoldani, máris könnyebben megy nekik, hosszabb ideig tudnak figyelni, örömmel várják, hogy ők kerüljenek sorra. Megtanulnak koncentrálni, fókuszálni, együttműködni, egyre magabiztosabbak lesznek. Az órákon figyelnek egymásra, csapatot alkotnak, de az élmények, a játékok során fejlődik a logikus gondolkodásuk, a mozgásuk, a koordinációjuk is. Ezek nagyon fontos képességek. Lényeges, hogy a kutya nem tesz köztük különbséget, mindannyiukat egyformának látja. Ebben a tekintetben bizony példát mutat nekünk elfogadásból. Panda sokféle feladatra ráveszi őket, neki, vele szívesen dolgoznak. Nagyon lelkesek! Mikor megérkezünk, már várnak a kapuban, ujjonganak, rohannak felénk. Szívszorító.
ők önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, s nagy részüknek sajnos esélye sincs újra családba kerülni. Sokkal nehezebben kezdik az életet, mint a kortársaik, bár el kell mondanom, hogy számos viselkedési, magatartásbeli probléma jelenik meg a családban nevelkedő gyermekeknél is. Szakemberhez fordulni, segítséget kérni nekik sem szégyen.
Reméljük, hogy jó szívvel emlékeznek majd ránk az itt élő gyermekek, s megmarad bennük az egymás felé fordulás képessége és az állatok szeretete. Ha csak egyiküknél így lesz, akkor már megérte.
Szerző: Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Gál Gábor
2018. 12. 09.
