Október elsejével immár 15 éve önálló település Pálosvörösmart. Több sikertelen kísérlet és időhúzás után, jelentős ellenszéllel szemben vívta ki újra a falu az 1950 előtt meglévő önállóságot. A kezdeti évekről Dobróka Lászlót, a falu rendszerváltás utáni első polgármesterét kérdeztük.
– Milyen érzésekkel tekint vissza a másfél évtizede elért nagy eredményre, az Abasártól függetlenné vált egykori „Felsőabasárra”, azaz Pálosvörösmartra?
– Az önállóvá válás sok pálosvörösmarti közös küzdelmének eredménye volt. A 2006. októberi önkormányzati választásokon egy erős polgári akarat ért itt révbe. Az évekig tartó kötélhúzás sokakat felőrölt, de mindig voltak olyanok, akik magasra tartották az önálló Pálosvörösmart zászlaját. Akkoriban soha nem látott összefogás volt a település lakói között: szép és felemelő időszaka volt ennek a kis településnek.
– Egy önállósodásnak mindig akad rengeteg ellendrukkere. Az ellenérdekeltek ebben az esetben is akadályozzák ezt a természetes népakaratot. Melyek voltak a legkeményebb pillanatok?
– A legdurvább talán az volt, mikor a mai települést kettészakítva kellett szavazni. Tudniillik, a Mátra út alatti területet nem tekintették Pálosvörösmart szerves részének, és az úgynevezett rugottsári terület lakói csak a sikeres népszavazás után dönthettek arról, hogy ők Pálosvörösmarthoz akarnak tartozni. Beadványomra alkotmánybírósági döntés született, amely kimondta világosan: Pálosvörösmart önállósági törekvéseit törvénysértő módon akadályozták. Tudtuk ugyanakkor, hogy az alkotmánybírósági döntések lassan születnek, így bár 2001. szeptember 23. az önálló létünket elindító népszavazás dátuma, de az önállóságé csak 2006. október 1. lehetett. Érdemes volt kivárni.
Az első ciklusokban a helyiek szerint karakán, a falig is bármikor elmenő polgármestere volt az Ön személyében a falunak. Eredetileg miért akart önálló lenni Pálosvörösmart?
Nagyon sokan úgy gondoltuk, ha az itt élők a saját kezükbe tudják venni a település fejlesztését, többre juthatunk, szebb településen élhetünk. A szavazás végeredménye mindkét esetben elsöprő volt, hiszen több mint 90%-os részvétel mellett a szavazók 95%-a az önállóság mellett tette le a voksát. Méghozzá abban az időben, amikor országos szinten sorra fulladtak érdektelenségbe a népszavazások. Úgyhogy én utólag is megköszönöm mindazoknak az áldozatos munkáját, akik aktív harcosai voltak az 1950-ben erőszakkal létrejött községegyesítés felbontásának. Kitartásukkal lehetőséget biztosítottak az önálló Pálosvörösmart létrejöttének.
Hogyan látja, mi a tizenöt év rövid tanulsága?
Az önállóság nagy lecke, érdemes és lehet is tanulni belőle. Én abban bízom, ismerve a pálosvörösmarti kurázsit, hogy az emberek csendben odafigyelnek arra, mi történik a településükön, segítik egymást a mindennapokban, és nyitott szemmel járnak a faluban. Én is a mai napig ezt teszem, mint egyszerű lakos. Pálosvörösmart egy ékszerdoboz, tele tenni akaró, értékes és csodálatos emberekkel, ezt az együttállást pedig meg kell becsülni. Ez a nagy küzdelem jutalma a számunkra. S az, hogy hogyan éltünk és élünk ezzel a lehetőséggel, csakis rajtunk, vörösmartiakon múlott és múlik majd a jövőben is.
A kényszerházasságtól a kényszerű időhúzásig
1950-ben a községet az Elnöki Tanács rendeletével Abasárhoz csatolták, ezt a községegyesítést szüntették meg hivatalosan. A rendszerváltás után 1992-ben indultak el az önállósodási törekvések, 1994-ben a Köztársasági Elnöki Hivatal még úgy döntött: nem válhat ketté a két község, mégpedig azért, mert Pálosvörösmarton nem volt akkor iskola. 2001-től 2006-ig pedig egy belügyminisztériumi állásfoglalás miatt kellett várni az
elszakadásra.
2021. október 18.
Kékes Online
