Télűző Farsangi Mulatságra és pampuskasütő versenyre várják a helyiek mellett az érdeklődőket is Pálosvörösmarton. Délután három órakor kezdődik a program a Közösségi Színtérben, ahová érdemes jelmezben érkezni, hiszen a nap folyamán a legjobb jelmezeket jutalmazzák. Varnyú Rita moldvai táncházát követően egy régi farsangi hagyomány elevenedik meg, a kiszebáb égetés.
A téltemetés hagyományos, régi ünnepének velejárója volt a kiszebáb, szerencsére ma mind több helyen éled újjá. Régen a gyerekek készítettek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat. Ezekkel mentek a bábhoz, élükön egy dobossal és egy kikiáltóval, közben télűző rigmusokat kiabáltak. Ilyen volt például: „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj, kisze haj”, és közben a dudákkal, sípokkal, dobokkal zajt csaptak. Általában gondűző cédulákat tűztek a kiszebábra, majd bedobták a tűzbe. A papírokra azt írták fel, amitől szerettek volna megszabadulni. A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól.
A program pampuskasütő versenyt is hirdet, melyre a kezdésig, azaz 15 óráig lehet nevezni. Akkor ismerkedjünk meg a fánk történetével! A farsang egésze nem létezhet pampuska nélkül, ami tulajdonképpen a klasszikus szalagos fánk, de palócföldön a pampuska az elterjedt név. Mint annyi más esetben, ennek is megvannak az ókori gyökerei. Már az ókori rómaiak és görögök is ettek fánkszerűséget, hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel kenegették. A középkorban az arab szakácsok élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek bele cukrot, ám sütés után édes szirupba mártották, hogy megszívja magát a tészta. Kontinensünkön is a középkor óta ismert a fánk, ekkoriban a nyers tésztát sós töltelékkel töltötték, és töltötten sütötték. A fánktészta eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával, idővel aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették, majd olajban sütöttek ki. Amerikába holland telepesek vitték, és csak az 1800-as évek közepén vált lyukassá, s lett ez a tengerentúli módi. Természetesen ehhez is társul egy legenda. Állítólag 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és a kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később így sütöttek ki. No, mivel így is jó volt, így maradt…
De ha már a legendáknál tartunk, a franciák ebből sem maradhattak ki. Marie Antoinette királyné egy karneváli éjszakán kóstolta először az édességet. A királyné egy udvari farsangi álarcosbálról szökött meg – no igen, ez már csak így ment XVI. Lajos udvarában – és elvegyült a bálozó tömegben. Eközben megéhezett, ezért egy utcai árustól vásárolt egy fánkot. Mivel a szokatlan édesség igen bejött neki, meg is vetette kíséretével az egész kosarat. Mi több, később a fánksütő mestert a palotába rendelte, hogy megtudja a fánk receptjét. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvenc finomságává.
Ennél már csak a bécsi pék, Krapfen mester özvegyének története szórakoztatóbb. A pék halála után neje vezette a műhelyt, az ő pékségéből kerültek ki a legfinomabb kenyerek, ám egy napon nem készült el a kenyér idejében. A pékné kijött a sodrából, haragjában egy adag tésztát valakinek a fejéhez akart vágni, de a tészta a kályhán lévő lábasba pottyant, amiben forrt a zsír. Más verzióban a férjéhez akarta vágni a tésztát a temperamentumos asszonyka. A lényeg, hogy megszületett a fánk, amit azóta is Krapfennek neveznek németül.
Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el, és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerül ez az édessé. A farsangi hagyományokhoz tartozó farsangi fánk csábítóan finom, élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében általában házi sárgabarack lekvárral tesszük ínycsiklandozóvá. Mielőtt még jobban belebonyolódnánk a fánkok sokszínűségébe, irány a konyha, hiszen Pálosvörösmarton szombaton díjazzák a legjobb pampuskákat, méghozzá Pokorny Aurél mesterszakács kóstolja végig a finomságokat.
Frissen sül a farsangi fánk,
kívül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba,
menjen a sóhivatalba !
József Attila: Étkek áradata- részlet
2020. február 11.
Kápolnai Nagy Ágnes
