Az emlékművet Kál, Kompolt, Kápolna és három székely testvértelepülés, Székelykál, Kápolnásfalu és Oklánd állíttatták a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából.
Az alkotást a nemrégiben elhunyt Kő Pál, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas szobrászművész és párja, Halassy Csilla szobrászművész álmodta meg, a megépítést Besenyei András, helyi patrónus támogatta. Az avató ünnepségen részt vett Varga Mihály pénzügyminiszter és Horváth László, miniszterelnöki megbízott, a térség országgyűlési képviselője.
Halassy Csilla szobrászművész az eseményen elmondta: a szobor megtervezésére tavaly tavasszal kapták a megtisztelő felkérést. Olyan alkotást szerettek volna létrehozni, mely sajátos megjelenésével gazdagítja a települést, s szorosabbra húzza a köteléket a szétcibált magyar nemzet tagjai között. Az emlékmű kapu formája a határt jelképezi, s mindkét oldaláról ugyanazt a képet mutatja. Öt harang is helyet kapott az emlékműben az öt elszakított országrész – Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és Őrvidék – tiszteletére. A művésznő elmondta: a harang ősidőktől végigkíséri a magyarok életét, harangszó hívott imára, haláleset, temetés esetén harang csendült, de szólt körmenetek, méltóságok érkezése vagy győztes harcosok hazatérésekor, és természeti csapások idején is.1920. június 4-én, a gyalázatos békediktátum aláírásakor egész Magyarországon kongtak a harangok, most pedig, 2020-ban a harang dallama köt össze minket.
Besenyei András, az emlékmű létrejöttének támogatója az avatáson tisztelgett Kő Pál szobrászművész emléke előtt, aki templomjáróként egyszerre szolgálta Istenét, hazáját, és családját. Barátsága Isten ajándéka volt számomra – mondta. A helyi patrónus kiemelte: gyermekkorában ministránsként szerette meg a harangszót, azóta ez a legszebb zene füleinek. A harang évszázadok óta zúgja: az élőket hívogatom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm. A nándorfehérvári diadal óta a déli harangszó a keresztény szabadság hangja – hangsúlyozta. A harangzúgás a vészt, a bajt, az elmúlást, a harangjáték az ünnepet, a jövőbe vetett hitet, lelkünk erősödését sugározza. A trianoni békediktátum 100. évfordulóján Kál, Kompolt, Kápolna anyaországi és Székelykál, Oklánd, valamint Kápolnásfalu székelyföldi települések összetartozásának is jelképe ez az emlékmű – fogalmazott Besenyei András.
Horváth László, miniszterelnöki megbízott, a térség országgyűlési képviselője beszédében kiemelte: egy mészárszékre küldött nemzet, egy kómába taszított ország állt talpra 100 év alatt, ami egy csoda. Mi mindannyian ennek a csodának vagyunk a bizonyítékai. Sajnos az ember egyéni és közösségi létének is az a drámája, hogy mindig a veszteségeiben ébred fel, s ez mindig fájdalmas. Egy légszomjjal küzdő ember ébred rá egy nyugodt levegővétel csodálatos voltára, a megrendült egészségű ember betegségében ébred rá az egészség fontosságára, az egyedül maradt ember az emberi kapcsolatok fontosságára, s ha valaki eltávozik közülünk, akkor ébredünk rá az értékeire. A nemzet a szétszakítottság érzésében, a megcsonkoltság állapotában ébredt rá az összetartozás fontosságára. A számkivetett, jogfosztott, elszakított létben érezte meg a magyarul kimondott szó éltető és megtartó erejét. Magyarnak lenni Trianon óta mást jelent, mint előtte. Magyarnak lenni Trianon óta azt jelenti, hogy többnek kell lenni, igazabbnak, kitartóbbnak, állhatatosabbnak és nagylelkűbbnek kell lenni.
Trianon óta tudjuk, hogy minden kérdésre, ami az életünkben elénk áll és minden problémánkra a megoldás bennünk van. Mi vagyunk a forrás, mi vagyunk a válasz és mi vagyunk a megoldás. De mi azok vagyunk! Horváth László Weöres Sándort 1945-ben írt sorait idézte:
„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Ha létra leszel és összekötötted a Földet az éggel, akkor teljesítetted azt, amit a magyarnak feladatul szánt a Jóisten – mondta beszédében Horváth László.
Varga Mihály pénzügyminiszter az ünnepségen kifejtette: 100 évvel ezelőtt idegen érdekek által vezetett kezek durva vonalakkal húzták meg Magyarország határait. Igazságtalan és gyalázatos tett volt. Ma már tudjuk, hogy milyen nagyhatalmi törekvések és milyen területi követelések álltak a döntés mögött, ahogy tudjuk azt is, hogy ezek egyike sem volt figyelemmel az ezer éves múltra visszatekintő, a saját és Európa szabadságáért mindig hősiesen harcoló, nemzetalkotó magyarságra.
A diktátum magyar részvétel nélkül született és olyan veszteséget okozott, amelyhez hasonlót egyetlen másik európai nép sem szenvedett el. Több mint 3 millió honfitársunk reked kívül az anyaországon, s kényszerült kisebbségi, jogfosztott sorsra. A magyar társadalom és a magyar vezetés évtizedekig nem adott megfelelő választ a Trianon okozta sorskérdésekre. Az aláírást követően a revans szellemisége miatt, a kommunizmus időszaka alatt pedig a leigázott szerep teljes elfogadása, a teljes behódolás tette lehetetlenné a múlttal való szembenézést. A hazai és külhoni magyarok közül már akkor is sokan tisztán látták, hogy a nemzet több mint a politikai együvé tartozás, tágasabb, mint a földrajzi és állami közösség, benne a történelemnek, a kultúrának, a hagyománynak és a lelki közösségeknek van elsődleges szerepe.
A polgári kormány 2010-ben törvényt alkotott arról, hogy visszatér a trianoni tragédia egyetlen igazságához, ezért a békediktátum aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Egy nemzet életében egy törvény betűje akkor válik értékké, ha a közös akaratra épül, arra a súlyos áron megszerzett bizonyosságra, hogy az egymás iránt vállalt felelősség bennünket összetart, a nemzetet megőrzi. Arra ad most példát Kompolt és Kápolna és három székely testvértelepülésük közössége, hogy mikért lehet emléket állítani a magyarság elmúlt 100 éves teljesítményének. Ez idő alatt bizonyítani tudtuk, hogy minden ránk kényszerített diktatúrát képes legyőzni a magyarok összetartozása, egymás iránti felelőssége.
A miniszter köszönetet mondott a települések polgárainak, önkormányzatainak és Besenyei Andrásnak, aki hittel, tenni akarással és pénzügyi segítséggel állt az ügy mellé. Kő Pál a magyar művészeti élet lelkiismeretes elhivatott alkotó volt – mondta Varga Mihály. Neki köszönhető, hogy „több évtizedes szünet után a magyar történelem meghatározó alakjai, a középkori uralkodók szobormásai az 1970-es évektől visszaszivároghattak a magyar közterekre.” A művész a ’80-as évektől tudatosan kereste azokat a feladatokat, amelyekben újraállíthatta az országvigyázó képmásokat. Ő maga is összekötő kapocs volt, aki a művészet eszközeivel teremtette újjá az anyaország és a külhon emberi kapcsolatait, fonta ismét egybe a szétszakított magyar történelmet.
A harangok arra a sosem múló dicsőségre emlékeztetnek, amelyet a nándorfehérvári diadal jelent. Hunyadi János 1456-ban 70 évre állította meg az oszmán birodalom erőszakos európai hódításait. A kültéri kompozíció arra is emlékeztet minket, hogy Trianonban minden magyar sérült, odaveszni látszott az egységes nemzettudat és mély sebet kapott a nemzet önbizalma is. A hat település polgárainak az a közös döntése, amellyel létrehozták az emlékművet, már a jelen és a jövő. A jelen, melyben megélhetjük, hogy ismét közös öröm a magyarság összetartozásának érzése. Visszanyertük nemzeti önbizalmunkat, és ezzel a határozott tudatot, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. A jövő, amelyik előttünk áll, már a mi munkánk, ami küzdelmünk és a mi felelősségünk – tette hozzá Varga Mihály.
2020. 08. 27.
Szerző: Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Czímer Tamás
