Abasár múltjából ad ízelítőt a Kapásház. Ezt mutatjuk be, és olyan szép régi kifejezéseket is, amiket ma már alig használunk, talán már jelentésüket sem ismerjük.
Abasár központjától pár lépésnyire található a Kapásház, ami több mint kétszáz éve épült. A náddal fedett, nyeregtetős ház falai vályogból készültek, a tetőre szinte ráborul a már láthatóan beteg vadgesztenye fa, ami még most is megragadó látvány. A háromosztatú házban a szoba és a konyha mellett érdekes helytörténeti kiállítás is helyet kapott.
Aki szeretne megismerkedni értékeivel, hamarosan megteheti a Szentedrei Skanzenben is, hiszen az idén 35 éves Kapásház meghívást kapott, hogy mutassa be ott értékeit.
Az árnyat adó lombok alatt lépünk be a Kapásházba, a konyhától jobbra az első szobában párhuzamos elrendezésben áll a két ágy, előtte a székek, középen az asztal és mögötte a lóca.
Az ajtó bal oldalán látható a csonka gúla alakú búbos kemence, ülőpadkával. Szokás szerint télen bent főztek a házban, azaz a szobában. Ott sorakoznak az edények, a háromlábú vaslábas fazék, a padkán a tejesköcsögök, a tányérok, a sótartó, és ott látható a szenes vasaló is. Nos, a mai korszerű eszközök birtokában sem nehéz elképzelni, mi munka lehetett ezt egyáltalán megemelni.
Érdekesség, hogy kedvelt helye volt a gyerekeknek a kemence és a falu közötti „szurdik”, ahol gyakran aludtak. A kemence és a fal között levő szűk helyet nevezték kemencezugnak is. Sőt, sok helyen sutnak hívták, bizonyára sokaknak ismerős a sutba dob kifejezés. Feltevések szerint a sut az újfelnémet schutt és a bajor-osztrák nyelvjárás schutten szavaiból kerülhetett a magyar nyelvbe, méghozzá eredetileg bányászatban használt szakszóként. A földhányás, sánc jelentésű szót a bányászok vak akna, aknaszerű térség jelentésben használták. A magyarban ebből keletkezhetett a rejtekhely, eldugott hely jelentés, és ebből alakult ki később sajátos jelentése. Az 1873-as „A magyar nyelv teljes szótára kiadványban” titkos rejthely jelentésben szerepelt sutton alakban. A sut és a szurdik ebben az esetben ugyanazt jelenheti, régi és kedves szavaink ezek.
A felnőttek mindnyájan ebben a szobában aludtak, egy ágyban a fiatal pár, másik ágyban a legénytestvér, az öregek pedig hátul a sarokban, a dikón. A gyermek születése után a gyermekágy idejére az ágyat elkerítették egy nagy szövetlepedővel, amit a deszkafödémhez erősítettek. Az újszülött egy-két hétig az édesanya mellett feküdt, majd bölcsőbe került. Később állni tanulását az állóka segítette, vagy más néven a Katyi. Ismerős ugye? Áll, mint Katiban a gyerek. Láthatóan nincs új a nap alatt, ma bébikompnak nevezzük.
A szobában ott találjuk a tároló bútorként használt kaszlit, aminek fiókjaiban lepedőt, ágyhajat, törülközőt, valamint kendőt tartottak. De mi is az e furcsa nevű kaszli? A kaszli, kaszten olyan tárolóbútor, amelyet általában díszedény bemutatására is használtak. Maga a kaszt gabonásláda, lisztesláda jelentést hordoz. A kaszni szó eredetileg a német Kasten (láda, doboz) átvételéből ered. Nyelvjárásainkban számtalan más alakváltozata is fellelhető például kaszli, kászli, kaszlyi, kászni, kasznyi, kasztli, kiszli, kiszni, koszli. A szó használatának elterjedésére nehéz fényt deríteni. Amennyiben tisztán a jelentésnél maradunk, kezdetben jelölhette a ládát, mint tárolóbútort, később pedig bármiféle szekrényféleséget. A kaszni szavunk alapvetően tehát mindennemű szekrényféleséget jelölt, de idővel inkább a fiókkal ellátott bútordarabokra alkalmazták gyakrabban. A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint az alacsony fiókos szekrény, tárolóbútor megnevezése a sublót mellett a fiókos kaszten, kaszli, kaszni.
A konyhában féloldalas szabadkémény látható tüzelőpadkával. A sütés-főzés tárgyai között található háromlábú vas, illetve cseréplábas serpenyő, lapos fenekű vaslábas, valamint kenyérsütő tepsi is.
A tűzálló agyagból készült főzőedény olyan ételek készítésére volt alkalmas, melyek főzéséhez – mint a káposzta, bab, húsleves, kása – egyenletes, lassú tűz kellett. Főztek benne szabad tűzhelyen vagy bent a kemencében, illetve tüzelőpadkán is, ahol kétoldalt a fazék mellé rakták a tüzet. A tűzhely szerszámai között megtalálható a szénvonó, illetve a tűzélesztésre használt tűzfújó is. A kenyérsütés eszközei – a kenyérszakajtó fatál, a szita, a kovászfa, valamint a sütőlapát – a dagasztás és a sütés folyamatát idézik. A dagasztáshoz már előző nap előkészültek, elkészítették a kovászt, elővették a teknőt, a szitát, a kovászfát, a kovászkendőt, a szakajtókosarat, a kenőtollat, valamint a kenyértartókat is. Másnap korán reggel a szobában a kaszli előtt dagasztottak. Hagyomány szerint egy hat-tízgyermekes családnál húsz kilogramm lisztből 6-7 kenyeret sütöttek. A tej feldolgozásának eszköze a köpülő, amelyben a tejfelt és az aludttejet függőleges irányban mozgó verővel ütötték, míg a vaj elkészült. A tejesfazekak és a tejesköcsögök helyw a köcsögfán, a kerítésen, a konyhában vagy a kamrában volt.
Innen a konyhán keresztül a hátsó helyiségbe, jutunk, ahol az itt alapított bencés monostor korábban feltárt leletei láthatók. Emellett az abasári szőlőkultúrába és annak történeti múltjába kapunk betekintést, az eszközök mellett régi fotókon elevenednek meg egy sajátságos hangulatú és múltú település múltjának hétköznapjai.
2021. augusztus 2.
Kápolnai Nagy Ágnes
