Dala Lászlót szinte mindenki ismeri Gyöngyösön, a nyugdíjas erdőmérnök, idegenvezető, a Tourinform iroda egykori munkatársa ma is aktív életet él, járja a Mátrát úttalan utakon, szinte nincs olyan fa, vagy kőhalom, amiről ne tudna mesélni. Most annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy édesapja, Dala László az 1960-70-es években számos ismeretterjesztő könyv szerzője volt.
Az apró, egyszobás lakás maga a két lábon járó mátrai történelem, ezúttal azonban nem régi mátrai útikönyveknél időzünk a polcok előtt, hanem apukája által írt és szerkesztett könyveknél, ahol ezer kincsre leltünk.
Önnel naponta lehet találkozni Gyöngyösön, gyakran járja a Mátrát is, a mátrai turizmus két lábon járó lexikonja, azt azonban kevesen tudják, hogy édesapja milyen fontos szerepet töltött be az ismeretterjesztésben. Meséljen most kicsit róla!
Apukám 1913-ban született, matematika-fizika szakos tanárként végzett, a háború előtt 1937-38-ban a Budapesti Iparkamara keretében tanított, majd a frontra került, a mai Ukrajna területére. Később Pozsony alatt szabadon engedték, így került haza, a háború után a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat titkára lett. Ma már kevesen tudják, hogy 1956-ban az ő kezdeményezésére és közreműködésével adták ki a Természettudományi Közlönyt, a mai Természet Világa folyóirat elődjét. Főszerkesztőként számos cikk fűződött a nevéhez, mellette rendszeresen tartott előadásokat iskolákban is. Kiderült, a gyerekek számára olyan közérthetően tudja elmagyarázni a természettudományos ismereteket, amit érdemes könyv formában is megjeleníteni. Így lett az Ifjúsági majd Móra kiadónál szerkesztő, majd szerző. Több mint kéttucatnyi könyv kapcsolódik a nevéhez, talán sokan már nem is emlékeznek rá a mai 50-60-as éveiket töltők közül, hogy az első természettudományos ismereteiket apukám könyveiből szerezték. Ezek akkoriban több tízezer példányban jelentek meg, ma már hihetetlen számok ezek.
Ahogy forgatjuk a könyveket, van köztük szinte tudományos igénnyel megírt munka, könnyedebb ismeretterjesztő mű. Volt-e köztük olyan, ami igazán közel állt édesapjához?
Mindenképpen, a Tüzet viszek című könyv különösen kedves volt neki, ami a tűzről szól, de ebben a kötetben számos népmese is helyet kapott a tűzről, különböző kultúrkörökből. Ezeket ő összegyűjtötte, lefordította, formálta, majd szerkesztői közreműködéssel került a könyvbe. A mai napig sokan forgatják ezt a több évtizedes könyvet, és ezt jó érzés látni. Emellett azonban számos témában írt könyveket, amelyeken évtizedekkel ezelőtt generációk nőttek fel, és kaptak alapvető ismereteket a természettudományok világából.
A könyvek után beszéljünk a családról is, hiszen a Dala név itt térségünkben ismerősen cseng, hiszen nagybátyja festményei láthatók Mezőkövesden, többek között a templomban, édesapja testvére pedig Olaszországban lett ismert.
Művész vénával megáldott család voltunk, apukám is festett, egyik képe ma is látható a lakásomban. Ennek a története érdekes, hiszen neki nagy álma volt Görögország, és amikor végre kaptak útlevelet, 1973-ban először eljutottak nyugatra, két hetet töltöttek anyukámmal Görögországban. A mai napig megvannak jegyzetei, térképe az akkor bejárt útvonalról, gyöngybetűkkel írta le élményeit. Ma is meghatottan veszem kezembe ezeket a jegyzeteket. A családra visszatérve, Béla testvére az 1930-as években emigrált Olaszországba, ott lett festő, Bolognában számos várról festett képet. József testévre pedig itthon alkotott, ahogyan említette, a mezőkövesdi templom mellett az egri bazilika is őrzi kézjegyét.
A művészi véna mellett a család természettudományos érdeklődéséről már beszéltünk, de ha jól tudom, a család sváb gyökerekkel is rendelkezett, mit adott ez a vonal hozzá a családhoz?
Valóban, a sváb nagymamámtól a német nyelv ismeretét örököltem magam is, a meglévő nyelvérzékem is ehhez köthető. Nagyon összetartó család voltunk, Budán éltünk és cseperedtünk fel a testvéremmel együtt, őszinte és mély kapcsolat fűzött össze minket. Sajnos a szüleim viszonylag fiatalon, a 70-es éveikben távoztak, hiszem, hogy apukám életműve tovább él. A saját pályafutásom kicsit másként alakult, erdőmérnökként végeztem Sopronban, mert akkor geológus szak nem indult, utána pedig a Mátra lett az otthonom, amit évtizedek óta járok. Remélem, hogy a Mátra értékeit tovább tudom adni, hiszen számos fejlesztésben vettem részt, és a mai napig járom a hegyet, igyekszem a tapasztalataim megosztani az utánam jövő generációval.
2024. április 27.
Kápolnai Nagy Ágnes
