Gyöngyös Fő teréről sétálva, a Puky utca végén tekintélyt parancsoló, sárga épület tárul szemünk elé. A Vármegyeház, ahogy a helyiek ismerik. De miért kapta a nevet, holott közigazgatási funkciója nem volt, kik voltak a Nádor huszárok, akik itt állomásoztak? Mindezekre választ adunk, egy különleges épület múltjába pillantunk be.
A gyöngyösi műemlékek között kicsit méltatlanul szorul háttérbe a Vármegyeház épülete, pedig egyedi értéke a városnak. Igaz, magántulajdonban áll, de érdemes betérni, hiszen a kapualjban több emléktábla is mesél a múltról, a tágas udvarra pillantva pedig könnyen elképzelhetjük, milyen is lehetett itt egykor a lovasélet. De ne szaladjunk ennyire előre az időben, kezdjük ott, miért is épült fel eredetileg az épület.
Az építkezés
Az egykori megyei katonai kvártélyház négy, részben emeletes, részben földszintes szárnyból álló, téglalap alakú, zárt udvart körülfogó épületkomplexum. Emeletes főépülete barokk, oldalszárnyai és hátsó szárnya részben barokk jellegűek. A kaput, az erkélyt és a felette levő két emeleti ablakot íves oromzat emeli ki, amelyet Heves megye címere díszít. A török hódoltság után nemcsak a Gyöngyösön állomásozó katonaság elszállásolása és ellátásának költségei hárultak a városra, hanem a laktanyának, korabeli nevén a katonai kvártélyháznak az építése is. A 17. század végén már állt egy kvártélyház, ami 1748-ban rossz állapotban volt. Az új épület építését akkor rendelte el a város, amikor a lakossághoz bekvártélyozott katonaság és a lakók közti súrlódások már mindennaposak voltak. 1763-ban Grassalkovich Antal, a gyöngyösi kvártélyház számára egy alkalmas telket adott a megye részére. A terveket Fellner Jakab készítette, 1767-ben kezdődtek meg az építkezések Quadri Kristóf vezetésével. Az építkezés hét évvel később fejeződött be, a katonaság ekkor vette birtokba az épületet.
A Nádor Huszárezred
1785. július 26-tól, a Helytartótanács utasítására a vármegye a törvényszéket Gyöngyösre helyezte át a kvártélyház épületébe, innen ered a Vármegyeház elnevezés. 1800-tól a Palatinus, vagy Nádor Huszárezred otthona lett az épület. A lovaknak istállókat építettek a kvártélyház telkének északi és nyugati oldalán. A napóleoni háború idején itt sorozták be Pest, Nógrád és Gömör megye újoncait is. A huszárezred ebben az épületben 1829-ig állomásozott. Ennek emlékét is őrzi márványtábla bejárat utáni kapualjban. 1829-1849 között katonai laktanyaként működött, 1848 júniusában itt állították katonai rendbe azokat a nemzetőröket és önkénteseket, akik a forradalom részesei lettek. 1848 őszétől kórházként funkcionált az épület, itt ápolták a sebesülteket 1849 nyaráig. A szabadságharc leverése idején az épületben sebesülteket helyeztek el, ezt követően újra a katonaság állomásozott benne, sőt, rövid ideig börtönépület is volt 1852-ig.
Egy kis kitérőt tegyünk itt, említettük, az épület kapuja mögött emléktáblák és régi fotók mesélnek a múltról. 1688 és 1918 között összesen 28 reguláris huszárezredet állítottak fel, ezekből 16 ezred élte meg a 20. századot. Az épületben foglalta el első állomáshelyét Hertelendy Gábor parancsnoksága alatt az általa alapított Nádor-huszárezred, 1800. október 26-án.
Az ezred tulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett, ezért sokszor “Palatinus-huszároknak” is szokták az ezredet nevezni. Hertelendy Gábor Vas megyéből származott, kiemelkedő katonai eredményeket a napóleoni háborúk idején szerzett. 1800-ban az új huszárezred első parancsnoka és ezredese lett. Nagyrészt újoncokból álló ezredét kiválóan sikerült megszerveznie. 1808-ban vezérőrnagy, majd 1812-ben altábornagy lett. 1814-es nyugdíjazását követően Gyöngyösre, a Nádor-huszárezred akkori állomáshelyére költözött, és szeretett huszárjai körében élte hátralévő éveit. Emlékét egy róla elnevezett induló máig őrzi. Hertelendy 1808-ban megírt életrajza hűen tükrözi azt a bensőséges viszonyt, amely a Nádor-huszárezredhez és a huszársághoz Végrendeletében vagyonát a városra hagyta azzal, hogy katonai akadémia létesüljön. A gyöngyösi Felsővárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Reformkortól napjainkig
A gyöngyösiek már a reformkorban is többször kérték a megyeszékhely áthelyezését Egerből, és erre a célra felajánlották az épületet. Ez sem akkor, sem a kiegyezés korában nem vált realitássá. Az 1867-es kiegyezés után az épület megtartotta korábbi funkcióját és a császári királyi közös hadsereg leghíresebb huszárezredei állomásoztak benne. A következő jelentősebb átalakítást az 1880-as években végezték. 1896-1918 között huszárönkéntes iskola működött benne. Érdekesség, hogy az iskolának tanulója volt. gróf Bethlen István későbbi miniszterelnök is. A gyöngyösi nagy tűzvész idején 1917-ben több gyöngyösi családot is itt helyeztek el. 1929-ben a Földművelésügyi Minisztérium megvásárolta az épületet az állami méntelep részére. Ekkor épült az oszlopos főbejárati erkély, valamint az oldalszárny emeleti része is. Helyreállítását Légmán Imre tervei alapján végezték el. Az itteni lovarda kiemelkedő eredményeket ért el, feljegyzések szerint több országba is exportáltak lovakat. A front közeledtével 1944 őszén a lovak nagy részét nyugatra vitték. A második világháború után 1948-52 között ismét lótenyésztő központként működött a hely. Tágas, zárt udvara különböző események helyszíne volt, többek között 1950 nyarán a Mezőgazdasági kiállítás, az Állatvásár és a Mátravidéki Gyümölcs és Borhét helyszíne volt egyidejűleg. Az 1950-es években rendszeresen lovas versenyek helyszíne is volt egykori Huszárlaktanya, 1952-ben már fogathajtó bemutatót is tartottak.
1961-ben az illetékes minisztérium felszámolta a gyöngyösi Állami Méntelepet és a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság épülete lett az ingatlan. Prjevara János igazgató sokat tett a Gyöngyösi Lótenyésztési Felügyelőség fejlesztéséért. Kádár László fogathajtó világbajnokra is emlékeztet emléktábla. Sajnálatosan az elért eredmények dacára 1980. december 15-én a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megszüntette a Gyöngyösi Lótenyésztési Felügyelőséget és a lótenyésztési részleget Parádra helyezte, a fogathajtók pedig 1983-ben Szilvásváradra költöztek. A rendszerváltást követően magántulajdonba került az épület.
A fogathajtás első nagy alakja
Említettük Kádár László nevét, akire szintén emléktábla emlékeztet, így röviden mutassuk sajnálatosan rövidre szabott pályafutását.
1920. január 20-án Gyöngyöshalászon született. 1941-ben katonai szolgálatra vonult be a Gyöngyösi Állami Méntelepre, amelynek parancsnoka akkor Babits Gyula volt. Babits ezredes az akkori kiállítások és távhajtások állandó résztvevőjének számított, így hamar felismerte Kádár László tehetségét fogathajtásban, és kiszemelte magának a fiatal újoncot. Kádár László három – 1945 és 1948 közötti – év hadifogság után az akkor alakuló Gyöngyösi Méntelepen fedeztetési állomásvezetőként dolgozott. Hajtóként versenyzői pályafutását is ekkortájt kezdte. Kezdetben kettes fogatot, majd négyes és ötösfogatot hajtott. A magyar fogathajtó sport elismeréseként 1960-ban Aachenbe kapott meghívást öt méntelepi ötös fogat (Gyöngyös, Debrecen, Jászberény, Komárom, Mezőhegyes). A gyöngyösi egységet Szollár István ménesvezető hajtotta volna, de valamilyen oknál fogva nem kapott útlevelet, így Kádár segédhajóból hajtóvá lépett elő. Megnyerte az aacheni versenyt, így a tiszteletére szólt először magyar hajtónak magyar himnusz.
Búcsúzzunk az épülettől Gyöngyös poétájának, Spetykó Gáspárnak soraival
„Huszár vagyok, huszár lettem,
De okosan cselekedtem!
Vígan élek, semmi búm,
Nótára peng sarkantyúm!
A trombita jelszavára,
Bátran indulok csatára,
Ott vagy győzök, vagy meghalok,
Mert én magyar huszár vagyok!”
2021. augusztus 11.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, TKM múzeumok füzet (Régi képeslap és Kádár László fogathajtó)
