Javában tart a farsangi szezon, a hétvégére két programot ajánlunk, közben visszarepülünk Mátyás korába, és mesélünk a farsangi maszkok történetéről is.
Mátyás király és a farsang
Mátyás király itáliai felesége, Beatrix révén számos korábban nem ismert szokás honosodott meg, ezek közé sorolhatjuk az itáliai álarcos mulatságokat is. A középkori magyar karneválokról csak kevés forrás áll rendelkezésünkre, az egyik Hans Seybold feljegyzése. 1476-ban érkezett a bajor nemes Magyarországra, Aragóniai Beatrix és Mátyás király menyegzőjére, az ő naplóbejegyzései alapján ismerhetjük meg a középkori farsangot. E szerint a tánc fontos részét képezte a karneváloknak, hiszen több napig tartó utcabálokat rendeztek a nép számára. Az álarcos bálok alapvetően az arisztokrácia ünnepei maradtak hosszú évszázadokon keresztül. A fényűző környezetben tartott ünneplés rövid időn belül az egyik legnépszerűbb, legrangosabb társadalmi eseménnyé vált. Később kialakultak a különböző szakmák és népcsoportok báljai, mint például a céhes bálok, ahol egy-egy szakma képviselői ünnepeltek közösen. Nem véletlen, hogy manapság is a báli szezon –remélhetőleg jövőre már valóban megtartható – kitüntetett figyelemmel kísért eseményei a különböző szakmák eseményei. Említsük meg itt a batyus bálokat, amelyeknek az volt a sajátossága, hogy a résztvevők maguk vitték a mulatozáshoz szükséges ételeket és italokat. Legkorábbi forrásaink az 1500-as évekből származnak az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, Cibere vajda és Konc király párviadaláról. Ezeket az időket tartják egyébként a magyar népi színjátszás kezdetének, hőskorának. Cibere vajda és Konc király harca az egész kontinensen ismert és elterjedt dramatikus játék volt, melyben Cibere vajda neve a böjti ételeket jelképezi, Koncz király pedig a húsokat, húsos ételeket. A hagyomány szerint vízkereszt napján és húshagyó kedden küzdenek meg egymással. Az első esetben a hedonizmust jelképező Koncz király, a másodikban pedig a böjtölést jelző Cibere vajda nyeri a párviadalt. A farsang időszakában ma is sok helyen eljátsszák ezt a tréfás összecsapást.
Maszkok és álarcok
A hungarikum busójárás egyik jellegzetessége sajátos maskarájuk. Feltételezhető, hogy a rémisztő ruhák és maszkok azt a célt szolgálták, hogy ezekkel, valamint a hangos kiáltásokkal, kereplővel, kolomppal végleg elijesszék a hideget és a telet. A másik feltételezés szerint ugyanakkor Mohács egykori lakói a törökök elől a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekültek, ahol aztán azért vették fel az álarcokat és állatbőröket, hogy az éjszaka során elijesszék a törököket, ami a legenda szerint sikerült is nekik, ugyanis a törökök azt hitték, hogy rossz szellemek támadták meg őket. Ennek ellenpólusa a velencei karnevál díszes, elegáns álarca, melyek arra voltak hivatottak, hogy elrejtsék a viselőjük társadalmi státuszát és persze kilétét. Ennek a világirodalomból legismertebb megjelenése a Rómeó és Júlia. A maszk-készítőknek már egészen korán saját csoportjuk alakult ki a festők céhén belül. Velencéből importáltak maszkokat és ruhákat több európai államba, többek között Mátyás király korában Magyarországra is. Firenzében a reneszánsz idején az álarcosbálok védnöke maga Lorenzo II. Magnifico volt. Velence már a 18. században a karneválok városaként vált ismertté. Érdekesség, hogy titkokban még Ferenc József, Ausztria császára is tiszteletét tette az 1869-ben rendezett velencei karneválon, ha hinni lehet a feljegyzéseknek.
Asszonyfarsang Parádsasváron
Február 19-én ismét Asszonyfarsangra várják az érdeklődőket Parádsasváron. Ez a nap egykor az asszonyok napja volt, akik az esti bálra valót a férfiak jelképes megborotválásával gyűjtötték össze. Maskaráikhoz általában régi ruhákat, gyakran férjük ruháit használták fel, bekormozták az arcukat és bajuszt festettek, hogy felismerhetetlenek legyenek. A borotválás, a szimbolikus hatalomátvétel eszköze a fából készült borotva volt, a pamacs nyúllábból vagy disznósörényből készült.
Púderként lisztet használtak, a borotválás után pedig tükör helyett lyukas szitát vagy szakajtót mutattak a férfiaknak. Így járták be énekelve, tréfálkozva a falut, férfi módra. A férfiak nem menekülhettek előlük, az asszonyok pedig a fizetséget könyörtelenül behajtották. Nem volt mit tenni, a férfiak belátásuk szerint lisztet, tojást, cukrot, sót adtak. Nem volt ez véletlen, hiszen ebből készítették el utána a több száz pampuskát, vagyis a farsang elengedhetetlen édességét, a fánkot az esti mulatságra. Az Asszonyfarsang szokása az ország más részein is ismert volt, így a Dunántúlon. A hagyomány legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő falvakban maradt fenn. A mátraalmási asszonyfarsangról maradtak még fenn források, ott is általában reggel kezdődött a mulatság. Hasonlóan a parádsasvárihoz, a borotválásnál a beöltözött asszonyok egy kisebb csoportja járta be a falut énekelve, tréfálkozva. Az esti mulatságon csupán egyetlen férfi jelenlétét engedélyezték, a harmonikásét, ez ugyanis a nők ünnepe volt, ahogyan említettük. A dalokat hol magyarul, hol szlovákul énekelték, ahogyan éppen az eszükbe jutott. Mátraalmás hagyományainak fokozatos eltűnésében szerepet játszott az 1946-47-es, magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében lezajlott nagyarányú kitelepítés. A nagyarányú, hirtelen lakosságvesztés következtében számos család kettészakadt, a falu népessége által alkotott zárt közösség felbomlott.
Farsangi jelmezes csülökpörkölt főzőverseny Detken
Detken február 19-én délelőtt 10 órakor kezdődik a csülökpörkölt főzőverseny, melyhez az önkormányzat biztosítja csapatonként a három kilogramm húst. A jelentkező csapatoknak maguknak kell biztosítani a bográcsot, gázpalackot és a főzéshez szükséges eszközöket és fűszereket. Mindazok, akik csak nézelődni szeretnének, azokat is várják forralt borra, vagy teára. A program különlegességét az adja, hogy a csapatokat jelmezben várják az eseményre, a legjobb jelmezt díjazzák.
2022. február 19.
Kápolnai Nagy Ágnes
Forrás: arcanum.hu, gondola.hu
Fotó: Czímer Tamás
