A hivatalos népességszámra vonatkozó adatok brutális képet festenek Gyöngyösről. Magyarország összes városát tekintve Gyöngyös a lesújtó 5. helyen áll a lakosság elvándorlását tekintve az elmúlt öt év adatai alapján. Szókovács Pétert, a Városom, szeretlek Egyesület elnökét kérdeztük arról, hogy szerinte mi állhat a szomorú folyamat mögött, és mit lehet tenni ellene.
Az elmúlt egy év alatt 27.648 főről 27.076-ra csökkent a város lélekszáma, egyetérthetünk abban, hogy ez egy nagyon súlyos adat?
Még inkább elgondolkodtató, ha megnézzük mely városokban rosszabb a helyzet a gyöngyösinél: ez Tiszaújváros, Kazincbarcika, Dunaújváros és Salgótarján. Azt hiszem nem kell túlbeszélni mi is a különbség e városok és Gyöngyös között, hiszen mindenki tudja. Ezek olyan, egykoron iparra települt városok, ahol a helyi üzemek hanyatlása vagy megszűnése után természetes folyamat a népességfogyás. Viszont Gyöngyös gazdasági adottságai, a működő és bővülő gyárai, a mezőgazdasága és a turizmusa nem indokolja ezt a pozíciót! Tragikus, de sajnos nem meglepő, hogy ilyen mezőnyben vagyunk. Ellenben abban is biztos vagyok, hogy igenis van esély a folyamat megfordítására.
Miért nem tartja meglepőnek ezt a jelenséget Gyöngyösön?
Számos oka van, a magyarázathoz pedig nem kell szakembernek lennünk. Az utcák elhanyagolt képet festenek, a drogfogyasztás burjánzik, ebből fakadóan nap, mint nap szörnyülködhetünk az utcákon a felkavaró és veszélyérzetet teremtő helyzetekkel, a város két szegregátumával sem tudnak mit kezdeni. Aki pedig ezt ki meri mondani, azt bűnösként bélyegzi meg a helyi vezetés. De egyre többen vagyunk, akik ki merjük ezt mondani, és látjuk, hogy kapkodó és koncepciótlan tűzoltás zajlik csupán. Vödrökkel locsolják a tüzet, de már az egész ház ég. Gyöngyösnek rendre van szüksége, valódi drogstratégiára, a fiatalok megszólítására, az otthonteremtés segítésére, találkozási pontok létrehozására, és a helyi közösségek megerősítésére. Ehhez viszont több erőfeszítés és kreativitás kell, mint eddig tapasztaltunk.
Ön szerint ez társadalmi adottság vagy vezetői felelősség?
Gazdátlan a város, és semmilyen komolyan vehető jövőképpel nem rendelkezik a városvezetés. Én ebben a kérdésben nem tudok ennél óvatosabban fogalmazni, hiszen hosszú éveken át tartó városvezetői mulasztás áldozatai vagyunk. Leginkább azok, akiket atrocitás ért, vagy elegük lett és elmentek, vagy épp az elköltözés miatt szétszakadt családok, a magára hagyott szülök és nagyszülők.
A környező településeken viszont már alig akad már eladó ház, a gyöngyösiek nagy számban költöznek ki a takaros kistelepülésekre.
Az én családom is ebbe a körbe a tartozik, pár éve nekünk is azt a döntést kellett hoznunk, hogy elhagyjuk Gyöngyöst. Nem volt könnyű, hiszen itt nőttünk fel, szeretjük a városhoz kötődő emlékeinket, itt élnek a szülők, ha bárhol megkérdezik, csípőből azt mondom: gyöngyösi vagyok. Sok fiatal családhoz hasonlóan egy szomszédos faluba költöztünk ki, mi épp Gyöngyössolymosra. Persze eredetileg mi is Gyöngyösön terveztük az önálló családalapítást a gyerekekkel. Amikor elkezdődtek az otthonteremtést segítő kormányzati programok, Gyöngyösön is volt ígéret, hogy az önkormányzat komoly telekvásárlási lehetőségekkel fogja ezt segíteni. Emlékezhetnek, még lakossági fórum is volt, sok-sok biztató ígérettel. Aztán ahogy ezt sajnos megszoktuk, ennyiben is maradt. Ugyanúgy, mint a pár éve még a sajtóban agyondicsért gyöngyösi drogstratégia, vagy a durándai biztonsági intézkedések, vagy legutóbb a kóbor kutyás nagy nekiveselkedés. Ezek láthatóan addig tartanak, amíg a helyi tévé beszámol a tervről, megírják a gyöngyösi újságban, és begyűjtik rá a lájkokat. Szöveg, tettek és kitartás nélkül. Elsikkadnak és elfelejtődnek. És a gyöngyösiek már nem is háborognak ezen, hanem beletörődnek. Ezen pedig sürgősen változtatni kell, ebből a depresszív állapotból ki kell mozdítani Gyöngyöst. Én őszintén hiszem azt, hogy erre igenis van esély, de keményen meg kell dolgozni érte.
A városháza szerint a hiba nem az ő készülékükben van, hiszen mindig megtalálják a felelőst az egyes kritikákra, rendre a kormányzatot vagy állami intézményeket tesz felelőssé.
Attól, hogy másra mutogatnak, semmivel nem lesz jobb. Nekünk kell a saját hajunknál fogva kihúznunk magunkat ebből a sárból. Ahhoz, hogy rendet tegyünk Gyöngyösön, először őszintén ki kell mondanunk az igazságot, illetve tettek, bátorság, elszántság és erő kell. A változás reményét nem lehet kézlegyintéssel elengedni, hiszen az igazi tét az, hogy a gyermekeink is gyöngyösinek vallják-e majd magukat. A Városom, szeretlek Egyesület közösségében pedig vannak elszánt és bátor gyöngyösiek, akik vállalni fogják, hogy megküzdenek ezért a változásért. Akkor is, ha a polgármester úr krumplit pucol a reményeinkre.
2023. október 14.
Kékes Online
Fotó: Czímer Tamás
