Minden nyelvnek, így a magyarnak is van egy sztenderd formája, aminek megvannak a maga sajátos írásos és szóbeli szabályai. Ám amikor Messengert vagy más chat applikációt használunk, hajlamosak vagyunk ezeket a szabályokat figyelmen kívül hagyni és a normáktól eltérően írni.
A vaskalaposabb nyelvészek és nyelvtanárok a nyelv végnapjait látják bele a jelenségbe, holott egy ismert és teljesen normális folyamat van a háttérben. Az a képességünk, hogy tudunk beszélni egymással, egy meglehetősen új evolúciós fejlemény, az írás képessége pedig még egy ennél is újabb innovációnak számít. Nyilván észrevetted már, hogy írásban másként szoktad kifejezni magadat, mint szóban. Vegyünk például egy részletet Edward Gibbons – A Római Birodalom hanyatlása és bukása című művéből:
„Róma hanyatlása ezzel szemben természetes és elkerülhetetlen következménye volt a birodalom mértéktelen nagyságának. A jólét megérlelte a bomlás folyamatát, a mind kiterjedtebb hódítások hatására a hanyatlást előidéző okok megsokasodtak, és amint az idő, illetve a véletlen kikezdte a birodalom mesterséges támasztékait, a hatalmas építmény önnön súlya alatt omlott össze.”
Az idézetet olvasva könnyen beláthatjuk, hogy senki sem beszél így a hétköznapokban, pontosabban senkinek sem kellene így beszélnie, hacsak nem álomba akarjuk ringatni a hallgatóságunkat. A köznapi beszédben mindig a tömörségre törekszünk, általában 7-10 szavas, kevésbé kötött csomagokban adjuk át az üzenetet a beszélgetőtársnak. Persze akad olyan élethelyzet, amikor úgy beszélünk, ahogyan írásban kommunikálunk: egy beszéd vagy előadás alkalmával jóval terjengősebben és bizonyos formai követelményeknek megfelelően beszélünk.
Csakhogy, ha beszélhetünk úgy, ahogyan normális esetben írásban kommunikálunk, akkor elméletileg fordítva is működnie kéne a dolognak. Ez sokáig technológiai okok miatt korlátokba ütközött, elvégre egy papírra írt üzenetet nehéz a buszon zötyögve megírni, ráadásul azt még el is kellene juttatni valahogy az üzenet címzettjéhez. Ezért logikusan, amíg nem létezett internet, inkább nagyobb terjedelmű leveleket írtunk egymásnak. Az internet és az okostelefon feltalálásával azonban a technológiai akadály elhárult és a szóbeszéd tömörségre, gyorsaságra és laza struktúrára törekvő stílusát már írásban is lehetségessé vált alkalmazni. Az írás még gyorsabbá válik, amikor csetelés közben lerövidítünk bizonyos szavakat, ami persze a nyelvtani szabályoknak nem felel meg, ám igencsak megkönnyíti a helyzetet, amikor például egy mozgólépcsőn vagy liftben akarunk gyorsan megírni valamit.
Sőt, még az olyan szóbeli gesztusok, mint a kézjáték és a mimika is integrálódtak a csetelésbe, hiszen ha beütjük, hogy „lol”, „haha” vagy csak szimplán egy „:D” emojit, azzal olyan információkat ágyazunk a mondanivalóba, ami a tradicionális írásos formából még hiányoztak. Szóval aggodalomra semmi ok, a nyelv már csak ilyen, anno Róma nyelvészei is háborogtak a latint helytelenül használók miatt – pedig ez vezetett például a francia nyelv kialakulásához.
