Mátraháza és maga a Mátra is a két világháború között értékelődött fel. A trianoni békediktátummal elvesztek a kedvelt felvidéki üdülőhelyek, így a magyar középosztály hamar felfedezte a Mátrát. A két világháború között épült Galyatetőn a Nagyszálló és a Kodály-kápolna, a kékestetői, a mátraházi szanatórium. Pillantsunk most be Mátraházára!
„A magyar címer hármas halmából Trianon elszakította a Tátrát, meg a Fátrát, s csak a legkisebbet, a Mátrát hagyta meg. Csonka hazánk csonka címerében most már a Mátra a legmagasabb, utolsóból lett elsővé. Azelőtt ügyet sem vetettünk rá. Annyi volt a szebbnél szebb hegységünk, hogy duskálhattunk bennök. Ma alig maradt egynéhány, s ezért kell megbecsülnünk a hármas halom e harmadik halmát.” (Mátra részletes kalauza, 1930.)
Nem véletlenül kezdte így a ’30-as évek Mátra kalauza. Ebben az időszakban már javában tartanak a mátrai fejlesztések, és ezekben az években mátraházai villájában tölt mind több időt a korabeli magyar irodalom meghatározó alakja, Tormay Cecile. Az írónő 1875-ben Pesten született, jómódú értelmiségi családban. Apja Tormay Béla állatorvos, mezőgazdasági szakíró, a mai Állatorvosi Egyetem elődjének megalapítója és igazgatója. Anyja Barkassy Hermina, a híres pesti építőmesternek, Spiegel (Tüköry) Józsefnek az unokája. Tormay Cécile fiatal lányként élte a gazdag polgári családok gyermekeinek gondtalan életét: nyelveket tanult, irodalommal, zenével, festészettel foglalkozott, külföldön utazgatott. A francia szerzők közül Anatole France, Maupassant, Zola voltak rá nagy hatással, Franciaországot első regényével, az Emberek a kövek között címet viselővel (1911) hódította meg, amely egy dalmáciai parasztlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmének története. Később, 1942-ben A hegyek lánya címmel film is készült belőle Farkas Zoltán rendezésében. Legismertebb regénye A régi ház (1914), a biedermeier Pest családregénye. 1916-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját, amellyel a legkiválóbbnak tartott történelmi regényeket jutalmazták, A régi házban az 1830-as évektől az 1880-as évekig kísérhetjük végig egy magyarrá váló német patríciuscsalád három nemzedékének történetét a főszereplő, Ulwing Anna szemszögéből. Az írónőt 1936-ban és 1937-ben is jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1937-ben Mátraházán halt meg villájában.
Politikai szerepvállalásának megítélése ellentmondásos, ahogyan magánélete is. 1945-ben több műve indexre került, évtizedekig nem igen lehetett hallani róla. Az utóbbi években azonban újra felfedezték az olvasók, könyvei ismét elérhetők. Mátraházán a Hotel Ózon mögött a trianoni emlékműhöz vezető sétányon találjuk emlékoszlopát.
„Nem mindig azok a napok a legnehezebbek, amelyeken történik valami velünk. A rettentő nemtörődés lassú, béna órái is megviselik a lelket.” (Tormay Cecile)
A Hotel Ózon szálloda múltja is a két világháború közötti időszakhoz kötődik, a Magyar Államvasútiak Takarék- és Segélyszövetkezete Üdülőtelepe volt. Egykor a B épület mögött állt egy szobor. Ez a B épület később is megmaradt, a szocializmus évtizedeiben SZOT üdülőként működött a két épületből álló hotel, mely később magántulajdonban újult meg a Hoffmann család jóvoltából. A több mint másfél milliárdos felújítás után kilenc éve nyitotta meg kapuit. A már említett Tormay Cecile emlékoszlop mellett a Trianon emlékmű kapott helyet a kertben.
S ha már idáig elsétáltunk, pár lépésnyire nem csupán a Kékesre nyílik pazar kilátás, hanem a Mátraházai szanatóriumra is (hivatalos nevén Mátrai Gyógyintézet Mátraháza). A magyar tüdőbetegek számára az 1900-as évek elején csak a közkórházak álltak rendelkezésre.
A jómódúbb családok Ó-Tátrafüredet (ma Szlovákia) keresték fel. Az első világháborút lezáró trianoni béke után azonban keresni kellett olyan új helyet, amely biztosítja a tüdőbetegek gyógyulásának ideális feltételeit. A tüdőbetegek kezelésére tervezett az akkori kormányzat egy intézetet. A Bükk és Mátra közül azért döntöttek az utóbbi mellett, mert akkor még nem volt készen az Eger-Lillafüred-Miskolc közötti műút. A másik ok, ami a Mátra mellett szólt, a tervezett intézet vízszükségletének biztosítása. A Mátraháza melletti Szent László-forrás nemcsak akkor biztosította a megfelelő vízmennyiséget, a mai napig is fontos szerepet tölt be a vízellátásában. A tervező-bizottság végül a Gyöngyös város határában lévő, a város tulajdonát képező „Nagy-Somor-rétet” jelölte ki az építésre. Jendrassik Alfréd műépítészt 1927-ben bízták meg a szanatórium tervezésével, aki nem érhette meg az építkezés befejezését, 1932-ben meghalt. Ez év júniusában nyitotta meg kapuit Magyarország első 300 ágyas tüdőszanatóriuma, a kor szellemének megfelelően Horthy Miklós nevét viselte. Átadásakor Európa legnagyobb tüdő gyógyintézménye volt.
2019. október 28.
Kápolnai Nagy Ágnes
Archív képek: Fortepan
