Lovászné Juhász Rita neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen mátrafüredi gyűjteménye mellett számos kiállításon voltak láthatóak munkái, vezeti a gyöngyössolymosi hímző kört. A gyűjtemény 1983 óta állandó kiállítás Mátrafüreden, a jelenlegi kiállítóhelyükre 1996-ban költöztek.
A gyűjtemény anyagát Rita nagymamája, Szakács Józsefné Magdi néni alapozta meg, aki nyolc évvel ezelőtti haláláig szinte nap mint nap fogadta a látogatókat, és mesélt régmúlt korok tárgyairól úgy, hogy a vendégek azt érezhették, maguk is abban a korban élnek, dolgoznak, nevelnek gyermeket, végzik a házimunkát.
Magdi néni 65 évvel ezelőtt kezdte a gyűjtést, a Palócföldet bejárva darabról-darabra vásárolta össze a régi hímzéseket, lakástextileket, viseleti darabokat. A lakástextileken talált gazdag hímzésvilágot föl is dolgozta, sok munkája zsűrizett, országos pályázatokon díjazott alkotássá vált. Munkája elismeréseként megkapta a Népi iparművész címet, Megyei Prima elismerésben is részesült. Gyűjtőszenvedélye nemsokára átragadt az unokájára, Lovászné Juhász Ritára is, aki textiltervezőnek tanult. A palóc viseletek feldolgozását tűzte ki céljául. Országos pályázatokra, kiállításokra adta be ruháit, ahol díjakat nyert. 1987-ben megkapta a Népi iparművész címet, 1998-ban pedig a ” Népművészet Ifjú Mestere” kitüntetést. Azóta számos elismeréssel értékelték munkáját, többek között Gyöngyös Város Díszpolgára is. Az ismerkedést a palóc babákkal kezdjük.
– Én készítem a babatesteket is textilből, ami egy külön mesterség és igen aprólékos dolog. A textil fejek elkészítése művészi munka, ez a legnehezebb része a babatest-készítésnek. Mivel tetőtől talpig magam készítem őket, így mindegyik baba személyessé vált, ragaszkodom hozzájuk. A ruhák megvarrását is rengeteg kutatómunka előzi meg, ma már körülbelül egy hónap alatt tudok elkészíteni egy babát. A palóc tájegységre jellemző, hogy szinte minden falunak, falucsoportnak más-más a viselete. A népviselet mindent elárul viselőjéről, jelöli az életkorát, családi állapotát, faluhoz való tartozást, az ünnepet, amire felöltözött és még az anyagi helyzetét is. Az öltözködést szigorú szabályok alakították, ami ma már elképzelhetetlen számunkra. Ezeket a múltbéli öltözködési szokásokat örökítettem meg babáimon, hogy a mai kor embere is találkozhasson vele. A 32 darab népviseletbe öltöztetett baba ezt a sokszínűséget tárja a látogatók elé. Látható itt többek között fiatal menyecske öltözet, menyasszony- vőlegény, gyermekét bölcsőben ringató anya, kenyeret dagasztó asszony, ” Máriás-lányok “, ágyát vető fiatal lány, guzsalyon fonó asszony férjével, határból hazatérő asszonyok. Ezek mind a régi paraszti életmódot tükrözik. Látható itt csipkeverő asszony, vagy bibliát tartó nógrádi nő is. Valamennyi baba alatt megtalálható kis táblán, melyik tájegységről való a baba, a teljesség igénye nélkül Kazár, Vizslás, Homokterenye és más települések régi viseletei elevenednek meg itt – mondja Rita.
A terem egyik falát üvegvitrinek foglalják el, ahol régi magyar viseletek láthatók. Talán 25 éve készültek az elsők, majd évről évre bővült a látnivalók sora. Jelen sorok írója, aki nagyon régóta nyomon követi a folyamatot, folyamatosan Sissy ruhájába szeret bele, mintha akkor élt volna és ezt a ruhát viselte volna.
– Az üvegvitrinekben a történelmi viseletekbe öltöztetett babák láthatóak a korai középkortól a romantika koráig. A kollekció nem lezárt anyag, mindig készül egy-egy újabb darab. Az 1900-as évekig tervezem elkészíteni a sorozatot. A legújabb munkám a magyar huszár baba. Ezek a babák szépen mutatják be, hogyan változott a magyar nemesi, polgári öltözködéskultúra az évszázadokon keresztül. Látható itt középkori királyi pár, gótikus illetve reneszánsz hölgy, késő reneszánsz, barokk, rokokó pár – folytatja Rita.
Közben látogatók érkeznek, akiket Rita férje Zsolt kalauzol a teremben, így tovább sétálunk a néprajzi gyűjteménybe. Itt szinte a mai napig ott él nagymamája, Mészáros Magda szelleme, akivel számos alkalommal találkoztam. Mennyire hatott Önre a nagymama gyűjtőszenvedélye, szeretete a régi tárgyak iránt?
– Nagymamámnak köszönhetem ezt, tízéves korom óta segítettem őt abban, hogy elkísértem gyűjtőútjaira. Palócföldön sokat jártunk, régi textileket, hímzéseket kerestünk, ebben a teremben palóc falvak régi lakástextíliáinak, használati eszközeinek egy része az akkori gyűjtésekből való. A terem egyik sarkában álló szövőszék, “szátva” eredeti, régi darab, melynek használatát látogatók kérésre bemutatjuk. Nagymamám nélkül ma nem lenne ez a hely, ami most. Igyekszünk továbbvinni az ő szellemében mindazt, amit képviselt, amit két kezével összegyűjtött. Hiszem, hogy fentről továbbra is figyeli, mit teszünk, hogyan visszük tovább örökségét.
A néprajzi gyűjtemény részben Rita saját készítésű munkái emlékbe megvásárolhatók, emellett azonban folyamatosan készít megrendelésre ruhákat, blúzokat, terítőket. Búcsúzva a teremtől, a folyosón újabb érdekességet találunk, Palóc főkötő gyűjtemény a kiállítás legújabb látnivalója, reményeik szerint a palóc főkötők állandó helyre leltek náluk.
Még egy érdekesség, a kiállítás mellett található a Bene-ház, bár zárt kapu lakatolja el, érdemes róla annyit megemlíteni, hogy az egykori csárda épületében 1829. szeptember 1-jén Vörösmarty Mihály is megszállt, amikor az egykori Benéről Parádról indult el gyalog. De ez már egy másik történet.
2020. augusztus 3.
Fotó és szöveg: Kápolnai Nagy Ágnes
