A jezsuita rend talán így nem mond sokat, ám ha azt mondjuk, a gyöngyösi Zeneiskola épülete, a Kálvária, Orbán-templom, közelebb jutunk a valósághoz. Működő, szépen felújított épület, romjaiban is megragadó műemlék, jobb sorsra érdemes templom. Ezeknek jártunk utána.
A zeneiskola
A jezsuita rend Gyöngyösön való megtelepedésétől, 1633-tól kezdve foglakozott tanítással. A Bécsben 1634 októberében kelt, Páter Forró György jezsuita rendfőnök által jegyzett alapító levél idézete ma is olvasható a Zeneiskola falán. A tábla tanúsága szerint az 1634-ben alapított gimnázium több épületben működött, ezt az emeletes épületet a helytartótanács 1751-52-ben építette gimnázium céljára barokk stílusban. A telket a Forgách család biztosította a gimnázium számára. Földszintjén három osztályterem volt, míg az emeleten a színházterem. A rend feloszlatása után a ferencesek vették át az iskolát 1776-ban, és Rábl Károly gyöngyösi mester tervei alapján alakították át. Az állami kézbe került gimnázium 1899-ben költözött a mai épületbe, míg ez a városi tanácsé lett. Időközben ez az épület adott helyett a szervezés alatt álló gyöngyösi múzeum gyűjteményének, ez lett később a Mátra múzeum. Érdekesség, hogy olyan neves gyöngyösiek tanultak a falak között, mint Richter Gedeon, Bugát Pál, vagy Bajza József. Az épület ellentétes, keleti homlokzatának fülkéiben barokk kori szobrok másolatait láthatjuk, az eredeti tölgyfaszobrok, melyek Szt. Ignácot valamint Szt Ferencet ábrázolták, ma a Mátra Múzeumban találhatóak. Visszakerült az épület keleti része elé a barokk stílusú Mária-szobor is. Az épületben 1969 óta működik a Pátzay János Zeneiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.
A gyöngyösi Kálvária
A szépen felújított, virágos környezetben álló épület mellett található a Szent Bertalan templom kincstára – országosan egyedülálló kincses doboz – ám most a más néven Almásy-ház udvarába lépjünk be. Az udvar hátsó részén ugyanis meseszép stációk láthatóak, melyek Zsolnay majolikából készültek, és egykor a Kálvária körül álltak.
Ezt követően nézzük meg eredeti helyüket, pontosabban ami mára maradt belőle. Gyöngyöspata felé induljunk, és a város szélén egy kis dombon áll, pontosabban dacol az idővel. Kőkerítés védi az épületegyüttest, szemben egy hatalmas fekete zárt kapu állja útját annak, aki be szeretne menni. Szomorú látványt nyújt az egykor patinás épületcsoport és búcsújáróhely. Valamikor jezsuiták működtek itt, ahol ugyanis a jezsuiták megtelepedtek, ott mindjárt megépítették Jézus kálváriáját a település szélén, vagy valamilyen magaslaton a lakóházaktól távolabb. Sajnos egykor nem jó helyet választottak az építkezéshez, egy olyan dagadó agyagföldre építették a templomot, amely eső idején megduzzadt, szárazság idején pedig összement és ez a fajta pulzálás megviselte az épületet. A XIX. században a városi tanács úgy döntött, lebontják, mert már annyira megrepedezett és életveszélyessé vált. Akkor úgy határoztak, építenek egy stabilabbat, erősebbet és biztonságosabbat. Aztán ismét eltelt több mint százötven év, és az épülettel újra ugyanaz történt. Itt állt az említett Zsolnay majolikából készült 14 stációkép, amelyeket az 1990-es évek közepén megrongáltak, ezért azt akkor elvitték a helyszínről. A szomorú, magányos kertben mesél a múltról Guba Pál, piarista lelkész sírja. A lelkész 1921-ben felvállalta a templom gondnokságát, két évvel később hivatalosan is megbízták ezzel a feladattal. Számos javítást, szépítést kezdeményezett, a kertet rendbe hozatta, fákat ültetett. Remélhetőleg, ha felújítani nem is lehet az épületet, valamilyen emlék marad belőle az utánunk jövőknek is.
Az Orbán templom
Visszaúton a belvárosba, egy kis kitérő egy szintén szomorúan álldogáló templomhoz, az Orbán templomhoz. Tornyai a város több pontjáról is szépen látszanak. Apró mellékutcán jutunk ide, a szabadon álló, gótikus kápolnából az 1650 körül épített épülethez. A XVIII. században kéttornyos keleti homlokzattal látták el az egyhajós barokk templomot. A templom magját a Corpus Chirsti-kápolna képezi, melyet már egy 1301-es oklevél is említ. Mivel a szőlők között állt, így a XVI. század második felétől a szőlők patrónusa után Szt. Orbánként kezdik emlegetni. A templom többször gazdát cserélt és többször átépítették. A törökök a város protestánsainak ítélték a templomot 1555-ben, ami a kezükben is maradt 1688-ig. A század ötvenes éveiben a templomot megnagyobbították keleti irányban. 1688-ban a templom a jezsuiták kezébe került, de csak 1705-ig volt tulajdonukban. A tulajdonjogi viták miatt csak 1721-ben kapják meg újra a jezsuiták, akik 1773-ig, a rend feloszlatásáig több változtatást hajtottak végre az épületen. 1752-ben egy tűzvész jelentősen megrongálta, de 1758-ig rendbehozták.1759-ben készült el az egyik torony, míg a másik 1766-ig. 1771-ig befejeződtek a további munkálatok, elkészültek az oltárok, valamint az orgona. Az északi torony hagymasisakja 1780-ban készült el. 1866-ban megint tűzkár érte a templomot és ekkor már nem a régi formájában újították fel, hanem a tornyok merev, magas gúla kősisakot kaptak, ami aránytalanná és rideggé tette az épület képét. A templom falán lévő tábla tanúsága szerint 1987-ben újította fel Csépány István és családja.
Érdemes lenne múltunk szép, mára elfeledett emlékeire is figyelnünk, közösen, állami, egyházi és egyéni akarattal. Mert kell, hogy az utánunk lévő generációk és láthassák és ismerhessék múltját meglévő valójában.
2020. szeptember 28.
Kápolnai Nagy Ágnes
