Különleges kiállítással és a könyvtár történetét bemutató könyv megjelentetésével ünnepelte alapításának 70 éves évfordulóját a gyöngyösi Vachott Sándor Könyvtár.
A Gyöngyös Fő terén található könyvtár folyosóján különleges tárlat nyílt, az elmúlt hét évtizedre emlékeztetnek a régi fotók, kiadványok, tárgyak. A jelenlegi járványügyi helyzetben ugyan nem tarthattak ünnepélyes megnyitót, de mindenkit szeretettel várnak – mondja Petrovics Éva, a könyvtár munkatársa. Az egyik asztalon IPM magazin, régi újságok mellett írógép, az egyik vitrin tetején diavetítő. Közösen nosztalgiázunk a diavetítőn, generációk nőttek fel úgy, hogy a hétvége programja gyakran mesefilm nézés volt, út az olvasáshoz gyerekeknek. Itt azonban a tárgyak nem kellékek, nyugodtan bele lehet lapozni a régi folyóiratokba, kartotékokba – a könyvtári mindennapok elengedhetetlen kelléke – felemelni a régi telefont. A sokszínű, érdekes kiállítást örömmel állították össze a könyvtár munkatársai – fűzte hozzá Éva, és külön is kiemelte a saját kiadású könyveik asztalkáját.
Nézelődésünk közben megérkezett Szekeresné Sennyei Mária a könyvtár igazgatóhelyettese, akivel a könyvtár történetéről is beszélgettünk.
November 7-én alakult meg a könyvtár, bár az első kezdeményezések már megvoltak az 1800-as években. Gyöngyösön, a régi városháza épületében a Kossuth utca 1. szám alatt nyitotta meg kapuit az olvasók előtt a könyvtár, 1958-tól pedig a Mátra Múzeumban működött. A múzeumban mindössze 300 négyzetméternyi helye volt a könyvtárnak, elég szűkösen fértek el a könyvek, ezzel együtt azonban már ott is voltak író-olvasó találkozók. Tíz évvel később a múzeum emeletére költöztünk. Jelentős változás volt, hogy 1984-ben a mai ferences kolostor épülete lett az otthonunk, ahol 2000 négyzetméteren – bőséges helyen – vártuk az olvasókat. A gyermekkönyvtár a földszinten volt, a felnőtt részleg az emeleten, és érdekesség, hogy az épület celláiban álltak a polcok. Műemlékvédelmi okokból nem lehetett hozzányúlni az épülethez – nagyon helyesen -, és a látogatók nagyon szerették ezeket a cellákat. Adott esetben meg lehetett itt bújni, fiatalok is szeretettel látogatták. A rendszerváltáskor a ferencesek visszakapták az ingatlant, így 1998-ban költöztünk mai helyünkre, a Fő tér 10. szám alá.
Tágas, világos terek jellemzik a mostani helyüket, egyik irányba a Fő térre nyílik kilátás, másik irányban a terasz még ősszel is kedvelt helye volt különböző előadásoknak. Átmeneti időszak volt, hogy 2007-ben összevonták a könyvtárat a művelődési házzal és a Tourinform irodával, ám tíz évvel később végleg önállósodhattak. A könyvtár azonban több mint könyvtár, hiszen két gyűjteménynek is otthont adnak.
Valóban így van, a Huszár Lajos Éremtár és Hermann Lipót festményei az emeleten kaptak helyet. Nyáron elsősorban turisták keresnek fel bennünket, akik szeretnék megnézni ezeket. Az emeleti részen számos programnak, előadásnak adunk otthont, ezeket most sajnos szüneteltetnünk kell. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok író, művész fordult meg nálunk, felsorolni is nehéz lenne, a teljesség igénye nélkül Jókai Anna például háromszor is a vendégünk volt, de fogadtuk itt Pécsi Ildikót, Tolnay Klárit, Lukács Sándort. Összességében több mint száz vendég találkozott itt az érdeklődőkkel.
A könyvtár évtizedeken át tartó vándorlása, az évtizedeket felölelő emlékek inspirálták Önöket, hogy megjelentessék a könyvtár történetét?
Azt gondolom, egy hiánypótló könyv készült el a kiállítással egyidőben, hiszen a könyvtár története ilyen szinten még nem volt feldolgozva. Kiváló alkalom ez arra, hogy tisztelegjünk a régi kollégák előtt. A kötet alapvetően három részre tagolódik, az első a könyvtár történetét mutatja be, a másodikban jelenlegi és korábbi munkatársak szakmai visszaemlékezései jelennek még, míg a záró részben a személyes emlékek kaptak helyet. Itt négy korábbi igazgatónk és 16 munkatársunk írta le gondolatait, köztük olyan is, aki olvasóból lett könyvtárosunk. Ezzel teljes így a könyvtár története, melyben egymás mellett a szakmai események, értékek mellett olvashatóak az egyéni élmények. A kiadvány létrejöttében Lovász Bélánénak voltak elévülhetetlen érdemei, ő írta az első részt, és ő szerkesztette a kötetet.
Mai felgyorsult világunkban pár kattintással már szinte minden elérhető okostelefonokon. Hogyan látja, mennyiben változtak a látogatók szokásai?
Természetesen változtak a szokások, korábban diákok azért jöttek be, hogy például egy verselemzéshez kölcsönözzenek ki egy kötetet, de tudjuk, a szocialista brigádoknak is ajánlott volt a könyvtárlátogatás. Szerencsére ma is szeretnek olvasni az emberek, ezt bizonyítja, hogy mintegy 3000 beiratkozott olvasónk van, vagyis a város lakosságának mintegy tíz százaléka jár könyvtárba. Örömteli, hogy szülők egészen pici gyerekekkel is jönnek hozzánk, természetesen a gyerekeket külön részleg várja.
Ma elsősorban a szépirodalmat keresik az olvasók, és nálunk az aktuális sikerkönyvek is szinte rögtön hozzáférhetők, bár ezekre időnként várólistával lehet hozzájutni. Fontosnak tartjuk, hogy a könyvtár közösségi tér is legyen, a város dolgozószobája.
Az elmúlt években megújult a könyvtár, így ma valóban korszerű körülmények között, mégis otthonosan lehet lehuppanni egy sarokba, és olvasgatni.
Pályázati forrásból készültek el az új bútoraink, a régi polcok különböző méretűek voltak, ami természetes, hiszen a ferencesek cellái eltérő méretűek voltak, és anno oda készültek ezek. Megújult a ’80-as lakótelepen lévő fiókkönyvtárunk, azt is sokan szeretik. Szakmai munkánk elismerése, hogy idén Jakab Zsolt könyvtárosunk kapta az Év fiatal könyvtárosa címet a „Fiatalok a könyvtárban, avagy hogyan szólítsuk meg őket” pályamunkával. Ez a Könyvtári Hírmondó nevű, online elérhető bejelentkezéseik, melyekkel az olvasás élményére hívják fel a figyelmet.
A valóban jópofa online videókban például nyáron Fekete István Tüskevár regényét ajánlották, amelyben megjelentek az ikonikus filmfeldolgozás kockái is. Hihetetlen, de már több mint húsz éve jelent meg a Harry Potter, ami szintén az ajánlott olvasnivalók között szerepel. Érdemes tehát megnézni a pörgő, dinamikus bejelentkezéseket a könyvtárbó. Aki pedig támogatni szeretné a könyvtárat, az megteheti, mindössze 500 forintért, három könyvet választhat. A kiállítás december 2-áig tekinthető meg, de érdemes megvenni a most megjelent könyvet is, amelyből kiderül, miért távozott egykor egy olvasójuk tűzoltó létrán a könyvtárból. Azoknak pedig, akik további érdekességekre kíváncsiak, legközelebb Bugát Pálról mesélünk, és arról a vitrinről, mely a személyes tárgyainak töredékét őrzi egy emeleti vitrinben.
2020. november 9.
Kápolnai Nagy Ágnes
